Fapados bankolás: miben áll a nagy titok?

Mitől lesz valami fapados?

Tévedés lenne azt állítani, hogy attól low-cost egy szolgáltatás, mert egyszerűen olcsó. Korántsem erről van szó: a fogyasztók egyre inkább szeretnék tudatosan megválasztani, hogy egy adott szolgáltatás mely elemeire van szükségük, miért hajlandók fizetni. A légi közlekedésben is ez hozta az áttörést, az utasok többsége ugyanis nem érzi elengedhetetlenül fontosnak, hogy egy nem túl hosszú repülőúton egyen-igyon, ez azonban a tradicionális cégeknél benne foglaltatik az árban.

A fapados modell keretében arról van szó, hogy az előző, több elemből álló szolgáltatáscsomagot komponenseire lehet bontani és a fogyasztó eldöntheti, hogy pontosan mire tart igényt (jó-e neki, ha nem a legforgalmasabb reptéren száll le a gép, kér-e enni...).

Korántsem arról beszélünk tehát, hogy fapados csak olcsó dolog lehet, összeválogathat magának valaki egy luxus-csomagot is, ami attól a modell értelmében még low-cost marad, ha minden komponens mellé konkrétan hozzá voltak rendelve az árak és az ügyfél tudatosan rakta össze magának az igényelt csomagot. A kulcs tehát az egyszerűség és az átláthatóság, mely egyben maga után vonja az olcsóságot is azok számára, akik megelégszenek az alapszolgáltatással, mindenféle extra nélkül.

Szálkák a bankszektorban: szúrós lesz ez a fapad!

A bankszektorra áttérve nem szabad elfelejteni, hogy a közlekedési szegmensben az új modell gyakorlatilag új piacot teremtett, azokat célozta meg, akik eddig pénztárcájuk miatt kívül rekedtek a kiszolgált körön. A repülést luxusnak tekintették, a bankolással azonban a világ legtöbb részén azért más a helyzet. Nagy kérdés, hogy az komponensekre bontás által esetlegesen kieső bevételeket tudja-e kompenzálni az ügyféltábor bővülése, de ne szaladjunk ennyire előre!

Elmondhatjuk, hogy alapvetően olyan lakossági bankpiacon van létjogosultsága a fapados koncepciónak, ahol a fejlettségnek már egy magas szintjén állunk, számos szereplő nyújt komplex szolgáltatáspalettát és a termékek alig vannak egymástól megkülönböztetve. Ezen feltételrendszerből egyedül az első az, mely egyelőre sántíthat nálunk, de a hazai szereplők többsége egyetért abban, hogy Magyarországon is a termékek egyszerűsödéséé és átláthatóbbá válásáé a jövő.

Mindent összevetve a fapados modell térhódítását vetíti előre az ügyféltudatosság fokozódása és a transzparens tájékoztatás kikényszerítését célzó felügyeleti és versenyhivatali tevékenység is.

Az előzőek alapján látható, hogy a low-cost irányba való elmozdulásnak az árazásban, illetve a díjstruktúrában kell megnyilvánulnia, a jelenlegi, olykor szándékosan ködösítő, homályos konstrukciókat tehát elvileg fel kell hogy váltsák - kezdetben esetleg csak kiegészítsék - az áttekinthető, egyszerű termékek. Erre utaló jeleket már most is lehet látni: ebbe a kategóriába sorolhatjuk a "csak kamat" típusú jelzáloghiteleket, melyek ettől még nem lesznek tipikus low-cost termékek, hiszen messze nem beszélhetünk még komponensenkénti tudatos válogatási lehetőségről, csak a "ne legyenek rejtett elemek" kezdeményezésről.

Fontos látni, hogy a fapados irány semmiképp nem egy jótevő fapados bank megjelenését jelenti, egyszerűen "csak" arról van szó, hogy a jelenlegi szolgáltatók termékstruktúrája fog átalakulni olymódon, hogy megfeleljen az ügyféligényeknek. (Ezen a ponton kell kihangsúlyozni, hogy a bankoknak csak részben érdekük a változás - amint erre később rátérünk - a fogyasztók kényszerítő ereje nélkül tehát sokat nem lehet várni.)

Mielőtt egy nemzetközi tanulmány eredményeinek kapcsán rátérnénk a közvetítői szerep kérdésére, ki kell hangsúlyozni, hogy jelen írásunkban a low-cost banking alatt egyáltalán nem a költséghatékonyabb technológiák elterjedését és az ügyfelek ezen csatornákra terelését értjük, ez ugyanis csak a képlet fele...

Mi lesz a közvetítőkkel?

Érdekes kérdést vet fel, hogy milyen sors vár a mostanság aranykorukat élő hitelközvetítőkre, ha a termékkomplexitás foka csökken. A Mercer Wyman, egy amszterdami konferencián ismertetett kutatása szerint ugyanis az összetett termékek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a közvetítők nagyobb szeletet hasítsanak ki az értékesítésből.

A tanulmány tehát a termékek átláthatóbbá válása és minden egyéb tényező változatlansága esetén az ügynökök háttérbe szorulását vetíti előre, ezzel szemben azonban a legtöbb piaci szereplő ezen réteg további térnyerésére és a termékek egyszerűsödésére együtt számít, mely látszólag paradox helyzet.

A bankoknak az áttérés azért lehet érdekük, mert ezzel valamelyest a saját hálózat felé terelhetnék az értékesítést és talán kevesebb jutalékot kellene kifizetniük a közvetítőknek. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő...