Szobafoglalás bankkártyával: könyöröghetsz a pénzedért!

A recepciós pult...és ami mögötte van

Világszerte számos hotelben (így a budapesti ötcsillagos szállodákban is) bevett szokás, hogy a vendég bejelentkezésekor elkérik a dombornyomott bankkártyáját. Sok vendég ilyenkor azt hiszi, csak ellenőrzik, hogy van-e elég fedezet a kártyán a számla majdani kiegyenlítéséhez, ennél azonban jóval biztosabbra mennek a hotelek: a vendég bankjával zároltatják a jelzett tartózkodási időre vonatkozó szobaárat, plusz némi minibár-fogyasztásra elkülönített összeget. Számos szállodában a zárolandó összeg nagyságát egy számítógépes program határozza meg a napok száma és a prognosztizált minibár-fogyasztás függvényében.

A végeredmény mindenképp ugyanaz: a kártyabirtokos egy pillanatig sem került döntési pozícióba, ugyanis bevett szokásként nem tudatták vele, hogy mi történik a kártyájával (ezt jó esetben majd csak otthon tudja meg, amikor rádöbben, hogy gyakorlatilag nem juthat hozzá saját pénzéhez). Az úgynevezett depozit zárolásáról semmiféle papírt nem kap a vendég.

A tartózkodás végével persze a számla rendezésre kerül, jó esetben a vendég a már ismert kártyájával egyenlíti ki az összeget, vagy éppen készpénzzel fizet, valami azonban biztosra vehető: a bejelentkezéskor zárolt összeg nem kerül felszabadításra csak úgy, ahhoz még futni kell néhány kört!

Itthon ér a meglepetés!

A zárolásról persze a legtöbben tájékoztatás híján nem is tudnak és csak hazaérkezve éri őket a "kellemes" meglepetés, hogy esetleg fedezet híján nem tudnak fizetni a kártyájukkal, a zárolt összeg a zárolás időtartama alatt ugyanis szinte olyan, mintha ott sem lenne. Jogos kérdés persze, hogy mit értünk zárolási időtartam alatt, és amikor a számla már kiegyenlítésre került, akkor miért nem szabadult fel az eredetileg csak biztonsági okokból elkülönített összeg.

A helyzet korántsem egyszerű: a hazai bankunkat az immár felismert problémával megkeresve nagy valószínűség szerint azt a választ kapjuk, hogy ők azért nem oldják fel a zárolást, mert a hotel nem értesítette őket a számla kiegyenlítéséről. (Ez az értesítés természetesen szinte mindig elmarad!)

Értesítés híján a bank az előautorizációt követő 14 napig nem oldja fel a zárolást, a hotelek ugyanis olyan megállapodást kötöttek a kártyatársaságokkal, miszerint ezen időtartamon belül küldhetik a terhelést az ügyfél bankjának, a pénzintézet pedig akkor is köteles fizetni, ha az ügyfél számláján nincs pénz. A bank tehát saját szemszögéből nézve jogosan igyekszik biztosítani, hogy ne tűnjön a fedezet az előírt két héten belül, ez azonban azt jelenti, hogy az ügyfél könnyen lemondhat pénzéről 14 napra.

Mit lehet tenni? Készülj fel a legrosszabbra!

A kialakult helyzetben a kártyabirtokos két dolgot tehet: vagy megkéri a szállodát, hogy a bankkal kapcsolatba lépve szabadítsák fel a szóban forgó zárolást, hiszen a számla kiegyenlítésre került, vagy egyszerűen megvárja a 14 nap elteltét.

Ami ennél a teljesen általános esetnél is kényelmetlenebb lehet az az, ha a hotel a számla rendes kiegyenlítése után mégis újabb terhelést küld a vendég után, például azt állítva, hogy az általa bevallott minibár-fogyasztás nem felel meg a valóságnak. A bank ilyen esetben csak magas összegnél kérdez rá az ügyfélnél, hogy elismeri-e a tartozást, standard esetben azonban szó nélkül utal. Ha az ügyfél utólag jogtalannak érzi ezt a tételt, akkor kivizsgálást kérhet, a pénzintézetnek azonban a jogszabály szerint erre 180 napja van, tehát legrosszabb esetben fél évig lehet várakozni a vitatott összegre (ami azért nem a teljes zárolt összeget jelenti).

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ez a gyakorlat nem a hotelek specialitása, hanem például az autókölcsönzőknél is ilyesmivel szembesülünk, akkor beláthatjuk, hogy az átadott bankkártyánkon minimum a szükséges összeg duplájának kell lennie, amellett hogy ismerjük az ügylet játékszabályait. Akinek ezek a szabályok nem tetszenek, megpróbálkozhat készpénzes depozitot kierőszakolni a szállodában, ám a legtöbb helyen nem lesz könnyű dolga...