Itt a lesújtó igazság: a legtöbb magyarnak csak szenvedés a munkahelye, ide menekülnek inkább

Pénzcentrum: A Pénzcentrum tavaly év végi Nagy Boldogságtesztjéből kiderült, hogy Magyarországon egyértelműen a vállalkozók azok, akik a leginkább boldognak vallják magukat. Elárulod, mi lehet ennek az oka?

Ilyés Márton: Van egy olyan érzésem, hogy elsősorban azért boldogabbak a vállalkozók, mert Magyarországon egészen egyszerűen rosszak a munkahelyek, és azt látom, hogy nagyon sokszor ez a motiváció a vállalkozóvá váláshoz. Én persze hiszem, hogy sok munkahelyet jobbá lehetne tenni, de jelenleg az van, hogy rosszak a főnökök, rosszak a szabályok, rosszak a szervezeteink. A munkakultúra alacsony és a munka nem más, mint szenvedés. Persze nem mindenhol, de a hazai munkahelyek egy nagyon nagy részére azért ez áll. Ott, ahol a 21. században egy főnök még mindig üvöltözve akar érvényt szerezni a mondanivalójának, ott mégis miről beszélünk? De tulajdonképpen nincs min csodálkoznunk, hiszen az egész magyar oktatási rendszer itt tart még, a tanár-diák viszony is az alá-fölé rendeltségről szól, ez ivódik belénk.  Én őszintén nem csodálkozom azon, hogy a magyar demokrácia ott tart, ahol. Nevelgetünk gyerekeket 18 éves korukig, akiknek semmi érvényes tapasztalatuk sincs arról, hogy demokratikus módon is el lehet intézni egy problémát. Nem dönthetnek arról, hogy milyen kaja legyen a menzán, hány fok legyen a teremben, ki legyen a tanár, vagy mi legyen a tananyag. Aztán 18 évesen azt mondjuk nekik: kezdjél el legyél kedves hinni ebben a rendszerben, és döntsd el okosan, ki legyen a miniszterelnök vagy a polgármester. Teljesen irreális dolog azt hinni, hogy ez így működhet. 

De visszakanyarodva: egy rossz munkahelyhez képest vállalkozónak lenni jó, mégiscsak egy fajta függetlenséget, magamura érzést tud nyújtani, ami bizonyos embertípusoknál elengedhetetlen a létezéshez.

Ugyanakkor vállalkozóként sokkal kockázatosabb az élet, kiszámíthatatlanabb és kevesebb fogódzó van a mindennapokban. És persze a munkaidő sem annyira egyértelmű, ezzel sokan küzdenek. Ezen kívül pedig az is gondot szokott okozni még, hogy egy vállalkozó sosem kaphat olyan szintű visszajelzéseket, mint amilyeneket egy alkalmazott megkap egy jó munkahelyen. Persze a piac visszajelez, csak sokkal keményebben.

EZ IS ÉRDEKELHET

Itt az ország boldogságtérképe: ezekben a megyékben, városokban a legjobb élni Magyarországon

Kiderült, a fővárosiak egy fikarcnyit sem boldogabbak, mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg, vagy a Hajdú-Bihar Megyében élők. 

Gazdasági szempontból miért fontos egy országnak, hogy minél több lehetőleg sikeres vállalkozója legyen?

A kisvállalkozó szféra a gazdaságnak az a rétege, amelyik a legfinomabban hangolva tud illeszkedni a fogyasztói igényekhez a kis innovációkkal. Nem ők azok, akik fel fogják találni az új WD40-et, de bizonyos felfogásban nem is erről szól az innováció, hanem sokkal inkább jelenti az apró kis változtatásokat a szervezetben, a termékben, a kiszolgálásban.  Gondoljunk csak bele, folyamatosan változnak a fogyasztói igények, és ők azok, akik igazán gyorsan tudnak alkalmazkodni, gyorsan újra tudják hangolni a saját üzleti modelljüket, Egy nagy cég esetében, mire észreveszik az igényt, mire a változás átfut magán a szervezeten, az olykor hónapokig, évekig tart.

A statisztikák dinamikusan növekvő hazai cégszámot jeleznek, ám az Opten adataiból tudjuk, hogy ennél azért árnyaltabb a kép: tavaly a szokásosnál jóval több cég jött létre Magyarországon, de továbbra is kevés az új szereplő. Ez miért baj?

Magyarországgal kapcsolatban azért még mindig nincs valódi rálátásunk arra, mennyi a valódi vállalkozó, és mennyien kényszervállalkozók, hiszen sokan csak az adójuk csökkentése miatt vágnak bele. Az egész katás rendszernek sajátja, hogy sok szektorban tolja a vállalkozói lét felé az embereket, akiknek a munkájuk jellege azért közelebb áll a klasszikus alkalmazotti munkaviszonyhoz, és nem felelnek meg az igazi vállalkozói kritériumnak, tehát nem kockáztatnak pénzt, nem végeznek önálló tevékenységet. Éppen ezek miatt torzul a kép, és nagyon nehéz nemzetközi összehasonlításban mérni ezt. Nem tudom, hogy hazánkban sok-e a vállalkozó, de bizonyos szempontból azt gondolom, hogy kifejezetten kevés, lehetne sokkal több. Sokkal több területen is kipróbálhatnák magukat az emberek, az hasznos lenne.

Tudnál mondani példákat, mely területekre gondolsz pontosan?

Van most egy nemzetközi programunk, ez év júniusáig lehet rá jelentkezni, Craft Code a neve, és kifejezetten a kézműveskedéshez, a vállalkozóvá válásához kapcsolódik, Firenze a vezetője, hiszen ott van ennek igazán kultúrája. Ennek a programnak a keretében annak a jó gyakorlatát keressük, hogy ez a szektor, ami ma még jellemzően a szürke zónában van, hogy tudna dizájnhoz hasonlóan a reflektorfénybe kerülni, de legalábbis kikerülni a félárnyékból. Például rengetegen vannak a kézművesek közül, akik bedolgoznak dizájnereknek, egyfajta megvalósítóként a háttérben, de csak kevesen tudnak kitörni. Egy modern nagyvárosban ma már komoly súlya van a crafts iparágnak. De nekem szívügyem, hogy a kifejezetten nagyon fiatalok, a diákok vállalkozóvá válását segítsük, erre rengeteg vállalkozói oktatóprogram van. Szerintem nincs annál jobb dolog, mint amikor egy diák kis összegben ki tud próbálni saját mikrokörnyezetében a vállalkozását.

Van egy másik területe is az alapítványnak: amikor az élére kerültem, sokat agyaltam, mi az, amihez mi igazán jó értünk, mi az, amihez jobban értünk, mint egy átlag vállalkozó. Arra jutottam, hogy ez végeredményben a város. Az egyik kulcs irány ma a BVK-nál, hogy az okosváros projekteket hogyan tudjuk összekötni a városüzemeltetéssel. Éppen ezért hoztunk össze egy versenyt tavaly, amire több mint 100 ötlettel jelentkeztek, pedig nem pénzt ajánlottunk fel a nyerteseknek, hanem azt találtuk ki, hogy összekötjük őket a megfelelő személyekkel, városi intézményekkel. Ha például tesztkörnyezetet szeretett volna valaki, vagy pilot programot egy városüzemeltető cégnél, akkor ez neki egy kiváló lehetőség volt. Összesen 12 szereplőt választottunk ki, és az ő útjukat egyengetjük azóta is a várossal együttműködve. Arról rendszerint megfeledkezünk, hogy a főváros esetében egy 25 ezres konglomerátumról beszélünk: a buszüzemeltetéstől kezdve a temetőkig, minden idetartozik. 25 ezer ember dolgozik azon, hogy ez a város működjön. Persze rendszerint tradicionális iparágakról van szó, az innovációra nem a legérzékenyebbekről, állami, önkormányzati cégekről, nem árt tehát ha van egy olyan szervezet mellettük olykor, aki képviselni tudja ezeket a kis változtatásokat, az új szereplőket. Amúgy is roppant idegen a magyar államigazgatástól a pilot programoknak a kezelése, felmerül mindig, hogy persze jók ezek, de hogy lesz belőle közbeszerzés?  Rengeteg adat képződik például az üzemeltetés során, amit a város arra használ, hogy gyűjti, miközben lehet, hogy sok minden más hasznos dologra is jók lennének.

Mint nonprofit szervezet, képesek vagyunk sokkal szorosabb együttműködésben dolgozni a vállalkozóinkkal, kontrollálni a problémásabb ügyfeleket. Nagyon széles azoknak a köre, akiket támogatni tudunk, de néhány példával tudom érzékeltetni, milyen típusú ügyfelekkel dolgozunk együtt: van például egy fiatal roma fiú, akinek abban tudtunk segíteni, hogy megnyissa az első kollégiumi büféjét. De van az ügyfeleink között olyan haltápkeverő, akit kidobott a német forgalmazócég, és arra jutott, hogy tulajdonképpen ezt ő maga is meg tudja csinálni itthon, így saját alapanyagból, saját márkanéven, saját terméket fejlesztett ki. Az első keverést a kádban csinálta a saját otthonában, majd a nekik nyújtott hitel segítségével már egyel komolyabb eszközparkba is be tudott ruházni. Tehát nagyon különböző az ügyfélkörünk, és tényleg a legkisebbekre kell gondolni.

Mekkora hitelt tudnak felvenni tőletek a leendő vállalkozók?

Jelenleg legfeljebb 15 millió forintot tudunk nyújtani, de két párhuzamos projektre tud felvenni egy szereplő hitelt, ha például valaki vesz egy üzlethelyiséget és az fel is újítja, akkor azt már tudjuk két külön ügylet – így tulajdonképpen a maximum, az 30 millió forint. Fontos tudni, hogy saját termékeink vannak, amiket mi saját magunk árazunk mi szabjuk a feltételeket. Persze nem csak Budapesten elérhető ez a konstrukció, hiszen létezik Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány is, amelyik országos szinten nyújtja ezt a szolgáltatást.

Amikor megalakult ez az alapítvány, még kifejezetten tőkehiányos volt a magyar gazdaságnak ez a vállalkozói rétege, azóta persze nagyon sok minden változott, ma már sok államilag támogatott hitel van, így sokkal szűkebb az a réteg, akik kiszorulnak a banki hitelezésből. De mi ahhoz képest kedvezőbbek a feltételekkel dolgozunk, és ami még ennél is fontosabb, hogy sokkal egyszerűbb a termékünk, átláthatóbb, nálunk nincsenek apróbetűs részek.

Már csak azért is, mivel a mi célcsoportunk számára fontos, hogy viszonylag könnyen érthető, jó bevezetőtermékhez jussanak hozzá, és mivel nonprofitok vagyunk, nem is próbálunk ügyeskedni.  És mindezeknek megfelelően a kamatok is alacsonyak. Jelenleg 100 körüli vállalkozóval dolgozunk. Szeretnénk ezt az ügyfélszámot mondjuk megkétszerezni, de sokkal nagyobbra már nem is tudnánk nőni, hiszen ez azért tulajdonképpen amolyan kézműves munka, napi, heti kapcsolatban vagyunk az ügyfeleinkkel, méghozzá személyes kapcsolatban. Látni kell tehát, hogy ez nem egy skálázható, konzervként értékesíthető termék, hiszen mentorként is működünk – ez a vállalkozásfejlesztés része. Különösen most a járvány miatt kellett gyakran találkoznunk és újrakalkulálni ügyfeleinkkel az üzleti terveket – bezárt például a kollégium.

Nagyon megcibálta a járvány a vállalkozóitokat?

Igen, mondhatni, megcibálta őket, de ettől függetlenül mind túlélték. Van köztük olyan, aki tevékenységet váltott, egészen egyszerűen mert annyira megtetszett neki a vállalkozói lét, hogy nem szeretett volna visszamenni alkalmazotti pozícióba, hiszen ez sokaknál éltformaváltás is volt. Ugyanakkor nincs nálunk semmiféle titkos tudás, amit ha megsúgunk, kézhez kapják a tuti sikert. A siker kulcsa sokkal inkább az, hogy le tudnak az ügyfeleink valakivel ülni időről időre, át tudják beszélni a problémáikat, amire közösen tudunk megoldást találni.

Hogy látod, mennyire bizonyultak elégségesnek a kormányzati intézkedések a pandémia alatt?

Alapvetően én rossznak és elégtelennek tartottam a vállalkozások megvédésével kapcsolatos határozatokat, hiszen amikor beütött a válság, akkor gyors és általános intézkedésekre lett volna szükség. Ez akkor elmaradt. Elsősorban a kisvállalkozóknál kellett volna a munkahelyek megtartásában gyorsan és hatékonyan támogatni, az elkéső intézkedések már inkább csak inflációt gerjesztettek. Én nagyon komoly veszélynek látom jelenleg az inflációt: a kisvállalkozói szektorban nehezen lehet vele kalkulálni, és pont ebben a szférában tud nagy károkat okozni. A hitelmoratórium fontos lépés volt, egy ilyen típusú helyzetre jó válasz, viszonylag korán is jött, de nem volt egyértelmű a szabályozás. A kisvállalkozók pont az a réteg, akik szeretnek hinni a hivatalos tájékoztatásnak, ha a jegybank azt mondja, hogy nem lesz kamatos kamat, akkor azt ők elhiszik. Mi a saját ügyfélkörünket igyekeztünk széles körűen informálni, alkalmaztuk a moratóriumot, de egyértelműen közöltük a feltételeket, a számokat.

Milyen arányban vették igénybe a moratóriumot az ügyfeleitek?

Az ügyfeleink kevesebb, mint fele vette igénybe.

Vállalkozóvá válni nyilván egy fontos mozzanat, de megmaradni ugyanakkor kihívást jelent?

A vállalkozóvá válás nyilván a kulcs, de ugyanakkor itt még nem ér véget egy cég élete. A következő nagy kérdés az, hogy hogyan tud növekedni, hogyan tud egyre komplexebbé válni. És meglátásom szerint Magyarországon még ezzel van nagyon sok probléma, nem nagyon tudnak valódi nagy cégek kinőni. Ezt nem támogatja a szabályozói környezet, az adózástól a tőkepiacokig vagy épp a közbeszerzési gyakorlat. Sokszor a vezetői tudás, a menedzsment készségek is hiányoznak. Jó lenne, ha a magyar gazdasági felsőoktatás is többet foglalkozna azokkal a kihívásokkal, amikkel egy növekedni akaró magyar vállalkozó szembesül.