Mi lesz a magyar gyümölcsösökkel? Ez már nem játék a klímaváltozás itt van a nyakunkon

A klímaváltozás, annak pozitív és negatív hatásaival, az utóbbi évtizedekben egyre inkább nyilvánvalóvá váltak, a Kárpát-medencében is jól érzékelhető következményekkel. Részben a klímaváltozás hatásaival magyarázható, hogy számos környezeti veszély - pl. aszály, belvíz, szélerózió a termőföldeken, villámárvíz - okoz egyre jelentősebb társadalmi, gazdasági és környezeti problémákat. A természeti veszélyek együttesen (jég, tűz, tavaszi fagyok, aszály, belvíz, heves esőzések, szélerózió) megközelítőleg 5000 milliárd Ft veszteséget okoztak az elmúlt évtizedben az államnak és a lakosságnak.

Magyarországon a mezőgazdaság számára az aszály az egyik legjelentősebb környezeti veszély, mely átlagosan ma már 2-3 évente alakul ki (korábban 3-5 évente) és az utóbbi évtizedekben mind az aszályok gyakorisága, mind azok súlyossága növekedett. Az elmúlt 10-15 évben ráadásul egy újabb súlyos problémával kell szembenéznie a hazai agráriumnak. Különösen a Kisalföldön, az Alföldön és a Dunántúli-dombságon nőtt jelentősen a tavaszi fagyok gyakorisága, e és az általa okozott károk mértéke. De az ország egészén is nőtt a mezőgazdasági fagykárok száma, mely 10 év alatt háromszorosára emelkedett.

Miért jelent problémát ez?

Először is tudni kell, hogy télen a Kárpát-medencében termesztett növényfajok nagyrésze télen nyugalomban van (ún. dormancia, vagy másnéven nyugalmi állapot). Ekkor az erősebb fagyok sem okoznak jelentős károkat a növényeknek, sőt a kórokozók, rágcsálók és rovarok szelektálódásához és gyérüléséhez ez szükséges. Azonban a telek jelentős enyhülésével és a kora tavaszi időszak intenzív melegedésével a növényekben korábban kezdődik a nedvkeringés, a rügyfakadás és a virágzás, egyes fajták esetében 15-20 nappal korábban, mint az 1970-es és 1980-as évtizedekben. Rügyfakadás és virágzás alatt jóval érzékenyebbé válnak a növények a gyenge fagyokra is, azaz a kevéssel 0 °C alatti hőmérséklet is súlyosan károsíthatja az éppen kifakadt rügyeket, vagy már az intenzíven növekvő hajtásokat a rajtuk fejlődő virágzatokkal együtt, ezzel pedig a terméshozam is jelentősen csökkenhet.

Az elmúlt 30 évben országos átlagban április 10-re esett az utolsó tavaszi fagy. Ha az 1970-80-as éveket tekintjük, akkor ez még április 19-én történt, azaz több mint egy hetes korábbra tolódás történt, mely 4,2-szer nagyobb esélyt ad elfagyásra. Az Alföld déli részén, Vas és Zala megyében, a Balatonfelvidéken, Baranyában pedig közelíti a két hetet, amely már 6-szor nagyobb kockázatot hordoz magában.

A regionális melegedésen túl egy másik meteorológiai jelenség is egyre gyakrabban jelentkezik tavasszal. Ez a Polar Vortex gyengülése, azaz a sarki hideg, fagyos levegő „leszakadása”. A globális és regionális modellek szerint az Északi sarkkörön túli területek átlagnál erősebb felmelegedése hatására összességében egyre nagyobb kilengések várhatóak az Északi-sark körüli térség légnyomásában, így a poláris örvény (Polar Vortex) és a futóáramlás is kevésbé lesz stabil a jövőben. Ez a gyakorlatra lefordítva azt jelenti, hogy egyre szélsőségesebb és egyre délebbre hatoló rövid ideig tartó hidegbetörésekre számíthatunk tavasszal, ugyanakkor időközben szokatlanul enyhe és csendes kora tavaszi időszakok is várhatók.

Mi várható a jövőben?

Minden szimuláció azt mutatja, hogy a telek és a tavaszok átlaghőmérséklete jelentősen növekedni fog a következő évtizedekben, melynek mértéke az európai átlagnál akár 1,8-2,2 °C-kal magasabb értékeket jelent. Ennek – egy bizonyos határon belül - mindenki örülhet, mivel kevesebb energiát kell majd használni fűtésre, hamarabb tervezhetünk programokat a szabadban és humánegészségügyi szempontból is pozitív hatása van, pl. csökken a depressziósok száma, többet mozognak az emberek. Az ettől nagyobb felmelegedés humánegészségügyi hatása azonban negatívba is fordulhat elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedőknél.  Sajnos a mezőgazdaság is negatívan érintett szektorok közé tartozik.. Egyrészt jóval kevesebb esélye lesz a kár- és kórokozók fékentartásának, a szilárdhalmazállapotú csapadék (hó) talajbaszivárgásához, másrészt az éghajlatunk szélsőségei miatt (szeszélyes március és április) jóval nagyobb gondot fog okozni a márciusi és áprilisi hidegelárasztás és fagy.

Egyes modellszimulációk szerint, ha a globális klímapolitikák nem változnak, akkor a mostaninál is intenzívebbé válik a felmelegedés a Kárpát-medencében és hazánkban, a vegetációs időszak kezdete a korábbiakhoz képest akár 30-35 nappal is korábbra tolódhat, így – ugyan kis eséllyel, de – átléphet az utolsó téli hónapra, azaz februárra. 

A legvalószínűbb, hogy az ország nagy részén az évszad közepén március közepére, míg az évszázad második felében március első heteire tolódik a növények aktív, vegetációs időszakának kezdete. Ez a növények fejlődésében a jelenleginél nagyobb visszaeséshez és esetenként a mostaniaknál még súlyosabb mezőgazdasági károkhoz vezet majd.

Mit tehetünk?

A tavaszi fagyok ellen csak alkalmazkodási stratégiákkal lehet védekezni. A cél a károk megelőzése és mérséklése. Háromféle módon okozhat a fagy kárt a gyümölcsfákban. Egyrészt, hosszú távú negatív hatás, hogy ha a törzs megreped. Másrészt, a téli hidegek a fás részekben is okozhatnak fagyásos tüneteket. A kései tavaszi fagyok pedig a korán nyíló virágokban, rügyekben tehetnek kárt. Ez utóbbi mérsékléséhez szerencsére vannak technikák, hiszen egy év termése múlhat rajta, hogy sikerül-e megvédeni a virágokat, rügyeket, azaz lesz-e termés az adott évben.

Sajnos az éghajlatváltozás és a növekvő szélsőségek miatt ma már nem elég a régi védekezési formák (füstölés, meszelés, vizes permetezés, légkeveréses fagyvédelem) használata. A fagyvédelmi technikákat ma már modern, nemzetközi és hazai precíziós technikákkal kell ötvözni.

A jövőben a korábbinál is fontosabb tényezővé válik a megfelelő termőhely kiválasztása. Magasabb helyen (akár néhány méter is számít, hiszen más a mikroklímája), dombsági, középhegységi régiókban jobb esélye van a gyümölcsfáknak a fagyok elkerülésében. Az is számít, hogy ellenálló, régi fajtát válasszunk. Még ha a termés mérete és minősége nem is éri el a boltban kapható gyümölcsök mesterségesen feltupírozott látványát, a termés biztonsága talán jó érv lehet ősi kárpát-medencei fajta választása mellett.

Tehát, csak úgy lehet az időjárás és a klímaváltozás szélsőségire felkészülni, ha több alternatív technikát és technológiát egyszerre vet be a hazai agrárszektor. Ez igaz a tavaszi fagyok esetében is. Kanadában 40 százalékkal, Új-Zélandon közel 60 százalékkal, Japánban 75 százalékkal csökkent a fagykárok mértéke a modern aktív (agrármérnöki és precíziós) és passzív (termőhelyválasztás, talaj, talajtakarás stb.) technológiák használatával. Ezekre itt talál példát. Fontos megjegyezni, hogy ezek a modern technikák drágák, de a hosszútávú sikeres mezőgazdaság kulcsai.

Összességében elmondható, hogy a felmelegedés és az éghajlatváltozás miatt a tavaszi fagykárok kockázata folyamatosan nő Magyarországon. Az aszály, a villámárvizek és a jégelverés mellett a következő évtizedekben a gazdáknak egyre nagyobb problémát fog okozni a növények korai rügyfakadása és virágzása, mely jelentős terméskiesést és minőségbeli romlást eredményezhet.

Ha Magyarország az elkövetkező évtizedekben is fenn akarja tartani az önellátását és az agrárgazdasági értelemben vett piaci pozícióit, szem előtt kell tartani, hogy a környezeti és klimatológiai feltételek a mezőgazdaságban folyamatosan változnak és egyre sürgetőbb az adaptációs cselekvési tervek gyakorlatba ültetése. A magyar agrárium egyik legjelentősebb kihívása az új klímareziliens növényfajták nemesítése, alkalmazása és ezzel párhuzamosan a precíziós technikák és technológiák minél szélesebb körben való elterjesztése. Ezek nélkül elbúcsúzhatunk a világviszonylatban is sikeres és versenyképes hazai agrárszektortól.