A mostani klímakrízis még csak a kezdet: Európa van a legnagyobb bajban - siralmas jövő elé nézünk

Európa az iparosodás előtti szinthez képest már 2,5 °C-kal melegebb, ami csaknem duplája az 1,4 °C-os globális átlagnak. Az 1990-es évek közepe óta Európa évtizedenként 0,56 °C-kal melegszik, szemben Észak-Amerika 0,42, Afrika 0,36 és Dél-Amerika 0,27 °C-os ütemével. A folyamat hátterében négy fő tényező húzódik meg: a megváltozott légkörzés, az Északi-sark közelsége, a zsugorodó hótakaró és a tisztuló levegő.

A légkörzési mintázatok átalakulása egyre gyakoribb és intenzívebb nyári hőhullámokat okoz. Ennek legszélsőségesebb példája a 2026 júniusában tetőző, minden korábbinál súlyosabb hőhullám volt, amikor egy hatalmas, mozdulatlan hőkupola alatt rekedt a forró levegő. Az EU Copernicus Klímaváltozási Szolgálatának munkatársa, Samantha Burgess szerint a felszíni nyomásmintázatok statisztikailag szignifikáns változásai az elmúlt negyven évben inkább az éghajlatváltozásnak, mint a természetes ingadozásnak tudhatók be. A jelenség hátterében a magaslégköri futóáramlás változása állhat, amelyet maga a hőmérséklet-emelkedés befolyásol.

Az Északi-sark a Föld leggyorsabban melegedő térsége, ahol a napfényt korábban visszaverő fehér jégtakaró olvadásával az alatta lévő sötétebb óceánfelszín egyre több hőt nyel el, ami további olvadást indít el. Mivel Európa jelentős része viszonylag közel fekszik a sarkvidékhez, ez a hatás a kontinens melegedését is felgyorsítja.

A hótakaró zsugorodása szintén hozzájárul a felmelegedéshez. 2025 márciusában az európai hóborítottság mintegy 1,3 millió km²-rel maradt el az 1991–2020-as átlagtól – ez 31 százalékos csökkenést jelent, ami nagyjából Franciaország, Olaszország, Németország, Svájc és Ausztria együttes területének felel meg. A kevesebb hó kevesebb visszavert napfényt jelent, így a felszín jobban felmelegszik. A légszennyezettség csökkenése – bár közegészségügyi szempontból egyértelműen üdvözlendő – szintén felerősíti a szén-dioxid-kibocsátás hatásait, hiszen a szennyező részecskék korábban visszaverték a napsugárzást, míg a mostani alacsonyabb koncentrációjuk miatt több hő éri a felszínt.

Az egyes tényezők pontos súlyát a kutatók még vizsgálják. Burgess szerint az Északi-sark közelsége ősszel és télen, míg a légkörzési változások inkább nyáron éreztetik leginkább a hatásukat. A légszennyezettség csökkenése a szénfűtés visszaszorulása miatt télen a legkifejezettebb. Az utóbbi évtizedekben a téli felmelegedés Észak-Európában, a nyári pedig a délkeleti térségben volt a legerősebb.

A gyorsuló melegedés egyre több halálos áldozatot követel, és mind pusztítóbb erdőtüzeket, aszályokat, viharokat, valamint árvizeket okoz szerte a kontinensen. Az ENSZ éghajlatügyi vezetője, Simon Stiell július végén úgy fogalmazott, hogy a válság emberi és gazdasági költségei mára a nemzeti vészhelyzet szintjét érik el, ezért a szén, az olaj és a földgáz mielőbbi kivezetése, a megújuló energiaforrások bővítése és az emberek védelme sürgős feladat.