Ebben bezzeg előzzük a lengyeleket, szlovákokat: rengeteg múlhat rajta a jövőben

2010-ben a háztartások 58%-a rendelkezett szélessávú internetkapcsolattal, mely jelentős lemaradás volt az EU-s átlaghoz képest. 2023-ra ez az arány elérte a 93%-ot, mely lényegében megegyezik az uniós szinttel. Bár összességében jól állunk a mutató tekintetében, éles területi különbségek figyelhetők meg: Észak-Alföldön 10 százalékponttal alacsonyabb az internetkapcsolattal rendelkezők aránya, mint a fővárosban (98%).

A demográfiai különbségek más szempontból is szembetűnőek: az alapfokú végzettséggel rendelkezők 75%-a, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 97%-a használja naponta az internetet. Korosztályi bontásban vizsgálva a 16-24 évesek körében közel 100%-os, míg az 55-74 évesek körében 78%-os az internethasználók aránya.

Nem mindegy azonban, hogy mire használjuk az internetet: a lakosság többsége leginkább kapcsolattartásra és szórakozásra használja azt, online híroldalakat csupán a magyar internetezők 43%-a olvas, podcasteket 18%-a hallgat. Minden negyedik internetező él az online ügyintézés lehetőségével, és csak minden ötödik vesz igénybe online tananyagokat, tanfolyamokat. Ez utóbbi adat elmarad az uniós átlagtól, melyet részben az alacsonyabb vásárlóerő magyaráz.

Mindemellett az online vásárlások aránya is egy jó indikátora a digitális nyitottságnak. 2020-ban a hazai lakosság 60%-a vásárolt egy éven belül az interneten, majd jött a koronavírus, mellyel párhuzamosan az online világ szerepe felértékelődött. Így 2023-ra ez a mutató 70%-ra ugrott, elérve az EU-s átlagot.

Hazánkban az infokommunikációs területen végzett hallgatók aránya 2022-ben 6,8% volt, ami meghaladja a 4,5%-os uniós átlagot. Ugyanakkor nálunk az IKT szektorban foglalkoztatottak aránya csak 4,2%, szemben az EU 4,8%-os átlagával.

A digitális kompetenciák fejlesztéséért nemcsak az állam és a lakosság felelős, hanem a vállalatok is. E tekintetben viszonylag jól állunk: míg 2022-ben a 10 vagy annál több fős uniós vállalatok 22%-a nyújtott informatikai képzést munkavállalóinak, addig Magyarországon ez az arány 18% volt, miközben hazánkban az informatikai tudást nem igénylő, egyszerű összeszerelő tevékenység súlya magasabb.

Összességében a hazai lakosság 64%-a rendelkezik legalább alapszintű általános digitális készségekkel, míg az uniós polgároknak a 61%-a. A V4-es országok közt sincs okunk szégyenkezni, hiszen a magyarok digitális kompetenciái meghaladják a lengyelekét és a szlovákokét, egyedül az uniós összevetésben is kiemelkedő csehek előznek meg minket.

Különböző digitális készségszintekkel rendelkezők százalékos aránya a lakosságon belül (2023)

Forrás: KSH (2024)

Bár népszerű érv, hogy a digitalizáció a tudás demokratizálódását hozta el, szemmel látható, hogy különböző társadalmi csoportok másra használják digitális eszközeiket, különböző „valóságokkal” szembesülnek a világhálón. A digitális kompetenciák tekintetében szembetűnőek a különböző demográfiai csoportok közti különbségek. Ezeknek az eltéréseknek a csökkentéshez elengedhetetlen a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, a periférián élők felkarolása. Mivel a digitális képességek megléte egyfajta belépési küszöb lesz a jövő munkaerőpiacán, ha nem juttatunk el mindenkit az informatikai tudás minimum szintjére, elkerülhetetlen a további társadalmi polarizáció.

Ugyanakkor mind az Európai Unió, mind a hazai kormányzat felismerte a lakosság digitális kompetenciáinak fejlesztésének fontosságát. Jó iránynak tűnik az új, informatikai tudást fejlesztő szakképzési programok indítása, a digitális kultúra nevű középiskolai tantárgy bevezetése, valamint az ingyenes laptopok biztosítása a diákok számára.