Családok Éve: a gyermekvállalás szépségei mellett beszélni kell a problémákról is

Mit jelentett a családok éve a gyerekeknek? A kórházak, védőnők, óvodák, iskolák is felkészültek arra, hogy több gyerek szülessen? Igaz, hogy minden 10. magyar gyerek külföldön születik? Melyik részén él az országnak az a 60.000 gyerek, aki nem jut megfelelő egészségügyi ellátáshoz? Miért a magyar kamaszok isznak a legtöbbet Európában? Mire elég, ha csak a GDP 3,8%-át költjük az oktatásra? Miért tüntettek a diákok? Miért a 15-19 éves lányok körében nő a legnagyobb arányban a terhességek száma? Milyen pozitív változásokat hozott az új Büntető Eljárásjogi Törvény a gyerekek számára? Mikor vesszük komolyan a Nemzeti alaptanterv gyerekek egészségét veszélyeztető túlterhelését? 

Ha gyermekjogokról beszélünk, akkor mindig a gyerek szükségletéről és legfőbb érdekéről beszélünk. Ezért is értelmezhetőek a gyermekjogok világnézeti s nem politikai vagy ideológiai kérdésként. Ebben segít a 2018-as évről szóló Gyermekjogi jelentés is: meglátni az élet legkülönbözőbb területein, hogy mi szolgálja a gyerekek javát most és a jövőben.

2018 a családok éve volt, meghatározó volt a "család-kommunikáció", emelkedett a családi adókedvezmény, bővült a gyed extra, változtak a támogatások szabályai, új bölcsődetípusokat vezettek be - csak néhány a fontosabb intézkedésekből. Általánosságban elmondható, hogy vannak olyan családok és gyerekcsoportok, akik kedvezményezettjei a bővülő támogatási rendszernek, de vannak olyanok, akik "láthatatlanok" maradtak. 

A szegénységben élő vagy munkanélküli családok gyerekei, a pszichiátriai kezelést igénylő vagy tartósan beteg gyerekek, a tanulási nehézségekkel küzdő vagy speciális nevelési igényűek, a bántalmazás áldozatává váltak, a lakcím nélküliek 2018-ban is olyan tagjai voltak a mintegy 1,8 milliós 0-18 éves gyerekközösségnek, akik kapcsán felmerülhetett: vajon mennyit éreztek a pozitív intézkedésekből?

Férfi és nő házassága jelenti a családot, vagy lehetnek más törvényes és támogatandó "megoldások" is? Mi a helyzet Magyarországon az elvált szülőkkel? Hogyan működik az örökbefogadás? Milyen "szülő" az állam? Hogyan gondoskodik a családjukon kívül, állami gondoskodásban nevelkedő gyerekekről?

Bár itthon sok volt a vita a család és a szülők szerepei körül is, a Gyermekjogi Egyezmény egyértelműen fogalmaz: 

Az anyaságról nem lehet úgy beszélni, hogy ne lenne dolgunk az apaság kérdésével is. Ami magával hoz olyan témákat is, mint például a családalapítás, hogy a gyermekvállalás csak az egyén szintjén dől-e el, és hogy van-e helye az államnak a hálószobában.

A gyerekeknek nem elég megszületni, arra is szükség van, hogy a szülészektől a gyerekorvosokon át a tanárokig megfelelő számú szakember és elég jó minőségű intézmény legyen elérhető a gyerekek és családjaik számára. Miként arra is szükség van, hogy ne csak a gond nélküli terhességekre, a tudatos családtervezésre és a "problémamentes" gyerekekre legyenek felkészülve az ellátórendszerek, hanem azokra a helyzetekre is, amelyek távol esnek az ideálistól. Ezért is gond, hogy az olyan témákat, amelyek a családi élet negatív oldalát jelentik, még mindig inkább "lehasítani", mint megoldani próbáljuk. 

Mintha ezek a jelenségek nem is léteznének. Hogy segít-e a gyerekek ügyén és a gyerekek jogainak érvényesülésében a családok éve vagy az, hogy a politikai aréna és a közbeszéd fősodrába került a családok és a gyermekvállalás kérdése, nehéz lenne most, ilyen rövid távolságból megmondani. Kérdés, hogy mi az ára ennek az átpolitizáltságnak, ahogy az is, hogy ha folytatódik a családok éve, akkor lesz-e esély arra, hogy a fősodorból 2018-ban kieső gyerekek is kellő figyelmet és támogatást kapjanak. 

Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor egészen mást jelent az a 2018-as EMMI kampány, ami a gyermekvállalás szépségeire úgy hívta fel a figyelmet, hogy az "életre szóló kaland". Ha nincs elég férőhely a bölcsődékben, ha közel 3000 betöltetlen tanári állás van, ha nem lehet babakocsival tömegközlekedni, ha bármilyen speciális igénye vagy betegsége van a gyereknek, annak kielégítésére nincs vagy erősen korlátozott kapacitású az állami ellátórendszer, akkor tényleg csak kalandvágyból fognak belevágni a fiatalok a szülőségbe. Ez pedig biztosan nem szolgálja egyetlen gyerek érdekét sem.

A 2018. évi Gyermekjogi jelentést a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai csapata állította össze, de egyes részek megírásához más szervezeteknél dolgozó szakembereket közvetlenül is bevontak. A jelentés első változatát az egyes cikkelyekhez kapcsolódóan komoly szakmai tapasztalattal és tudással rendelkező szakemberek véleményezték és lektorálták.

A korábbi tapasztalatok alapján idén is készültünk arra, hogy a jogszabályi környezet folyamatos változását nem lesz könnyű lekövetni - ahogyan mindig komoly feladat a széles nyilvánosság elé nem kerülő kutatási anyagokat is megszerezni. A már ismert nehézségek mellé azonban a 2018-as évre vonatkozóan egy minden eddiginél nagyobb problémával is szembesültek a kutatás során: ez a statisztikai adatok, számok és az intézményrendszerekre vonatkozó adatok, valamint a központi kimutatások hozzáférhetetlensége és az adatok bizonytalansága.