Komoly átalakulás jöhet a magyar nyugdíjrendszerben: erre köteleznének minden dolgozót?

Folyamatosak az egyeztetések a Gazdaságfejlesztési Minisztérium és az öngondoskodási piac képviselői között, a cél, hogy kidolgozzanak egy olyan megoldást, amely érdemben növelni tudja a nyugdíjcélú öngondoskodási termékek népszerűségét és az azokat igénybe vevők számát Magyarországon – írja a Portfolio.

Lenne min változtatni, az MNB legfrissebb számai szerint nagyon kevés magyar rendelkezik nyugdíjcélú megtakarítással, az ezek között legnépszerűbbnek számító önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma is folyamatosan csökken. A friss számok szerint a második negyedévben is folytatódott az önkéntes pénztárak taglétszámának csökkenése: míg március végén 1,084 millió tagot számlált a szektor, június végén közel 6 ezer fővel kevesebb tag volt, így a létszám 1,078 millióra esett vissza.

Ami azonban a Portfolio szerint ennél is aggasztóbb, hogy egyszerűen hiányoznak a fiatalabb tagok a pénztári szektorból, ezt bizonyítja az is, hogy a 30-44 év közötti tagok száma a 2021-es közel 353 ezerről 2022-re 325,5 ezer főre csökkent, ami 8 százalékos visszaesés egy év alatt.

Rosszabb a kép, ha 2016-ig együnk vissza, ahonnan az MNB közli az adatokat: ez esetben már 30 százalékos a csökkenés mértéke, és innen nézve a 16-29 évesek száma is 34 százalékos visszaesést mutat. Nem véletlen, hogy a Pénztárszövetség javaslata szerint a nyugdíjcélú megtakarítások piacára elsősorban a 25-40 évesek bevonására lenne szükség, akik ideális esetben nem részesülnek szja-mentességben, ugyanakkor megfelelő jövedelemmel bírnak a rendszeres befizetés teljesítéséhez. Mindezek alapján akár 500 ezer - 1,5 millió magyart lehetne még bevonni a nyugdíjpénztári piacra.

A Pénztárszövetség és a MABISZ szerint Magyarországon a lengyel modell lehetne implementálható, azonban a magyar sajátosságokat figyelembe véve, és tanulva a lengyelek „hibáiból”. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a lengyel nyugdíjreform jelentősen megingatta a lakosság bizalmát, mivel az a második pillér (kötelező nyílt nyugdíjalapok) megszüntetésével társult. Bár a munkavállalói tőkeprogramba a beléptetés automatikus, ugyanakkor lehetőség van a kiléptetésre, amellyel a foglalkoztatottak kétharmada élt is (részben a munkáltatók nyomására). Nem segíti a helyzetet az sem, hogy az állami hozzájárulás alacsony mértékű a lengyel modellben.

A lengyelek „hibáin” okulva a Pénztárszövetség úgy véli, hogy egy olyan lengyel modell bevezetése hozná a legjobb megoldást a magyar nyugdíj-megtakarítási piacon, ahol szintén gördülő rendszerben valósulna meg a kötelező beléptetés (az első évben a minimum 250 főt foglalkoztatóknak lenne kötelező a belépés, a 4. évtől pedig a 10 fő alatti létszámmal bíró vállalkozások is a rendszer részei lennének).

Ahogy a lengyel programban, úgy itt is lehetővé válna a szabad kilépés. A munkáltató a bér 1,5, a munkavállalók a bér 2,0 százalékát fizetnék be kötelezően, önkéntes hozzájárulás további 2,5 és 2,0 százalék lehet. A munkáltatók a fenti keretösszegig mentesülnének a szocho megfizetése alól a hozzájárulásukhoz kötődően. Az állami támogatás mértéke nem változna (befizetés 20 százaléka, de maximum évi 150 ezer forint).

Utóbbival a MABISZ javaslata nem ért egyet, szerintük indokolt lenne a nyugdíjmegtakarításokra vonatkozó állami adóösztönzés valorizációja, hiszen a nyugdíjbiztosításokra vonatkozó 650 ezer forintban korlátozott díjalap, továbbá a nyugdíjpénztárakat és a NYESZ-t is beszámítva a 280 ezer forint összesített adókedvezmény-korlát sem változott 2014 óta, miközben 2022 végéig a halmozott infláció 35,6 százalék volt, a bérek pedig több mint megkétszereződtek. Mindezek mellett felmerülhet az adókedvezmények százalékos mértékének emelése is – olvasható a biztosítók szövetségének javaslatában.