Nesze neked magánélet: ma már csak álom a munkamentes pihenés

Kevés hr-es témát elemeztek, dicsőítettek és boncoltak annyit, mint a munka és a magánélet egyensúlyát, különösen a dolgozó szülők szemszögéből. Sokan a 8 óra munka, 8 óra család + házimunka + hobbi + sport elgondolásban hisznek, és ezek köré a keretek közé szeretnék beszorítani az életüket. Holott ez nem biztos, hogy jó irány. Az élet nem matematika, a képlet pedig nem ilyen egyszerű, sőt. Kutatók és szakemberek arra biztatnak bennünket, hogy az áhított egyensúlyról ne úgy gondolkozzunk, mint amit vagy elérünk vagy nem, mert ez esetben a folyamatos kudarccal kell együtt élnünk.

Ehelyett azt javasolják, hogy cél helyett egy egész életen át tartó folyamatként nézzük, egy véget nem érő gyakorlatként, amely éberséget, öntudatot és igen, olykor módosítást igényel. Ioana Lupu, a francia ESSEC Business School és Mayra Ruiz-Castro, az Egyesült Királyság Roehampton Egyetemének kutatói szerint a munka és a magánélet egyensúlya 

2020-as tanulmányukban, melyet a BBC cikke említ,  a kutatók két londoni székhelyű vállalkozás közel 80 alkalmazottjával (30 és 50 év közötti férfiak és nők, akiknek legalább egy eltartott gyermekük van) készítettek interjút, főként olyanokkal, akik közép- vagy felsővezetői munkakörökben dolgoznak. A válaszadók közül a férfiak mintegy 30 százaléka, a nőknek pedig 50 százaléka számolt be arról, hogy visszautasítják a rendszeres túlórát. A többi válaszadó elmondásuk szerint viszont rendszeresen sokáig dolgozott, mert úgy gondolták, hogy ezt kellene tenniük a sikeres szakembereknek.

Azoknál, akik visszautasították a rendszeres túlórákat, a kutatók azt állapították meg, hogy sokkal több önreflexivitással rendelkeznek: vagyis képesek voltak reflektálni és megkérdőjelezni a feltételezéseiket az öntudat jegyében, és folyamatos lépéseket tettek az áhított munka és magánélet egyensúlyának irányába.

A munka és a magánélet sosem kerülhet egyensúlyba?

A kutatás is alátámasztotta a feltevést, miszerint az egyensúly megtalálása folyamatos törekvés. Nem egyszerűen arról van szó, hogy elosztod a napi órákat a munka, az edzőterem, a gyerekek, a házimunkák és a meditáció között. Mert hiába gondoskodsz arról, hogy az órák egyenletesen legyenek felosztva, ha a stressz, mint mögöttes érzelmi forrásai továbbra is fennáll: azaz nem tudsz lazítani.

Gyakran amikor hazaérünk, bár fizikailag ott vagyunk, mentálisan még a munkahelyen történteket dolgozzuk fel éppen, tehát tulajdonképpen nem érkeztünk meg, nem vagyunk jelen sehol sem. Végeredményben 

Valami nagyon hasonlót mondott a Pénzcentrumnak adott interjúban Pécsi Judit az UNION Vienna Insurance Group Biztosító HR igazgatója:

EZ IS ÉRDEKELHET

Nesze neked magánélet: ezért csak álom ma már a munkamentes pihenés

Végleg megszűnt a munka és a magánélet közti egyensúly, ne is keressük tovább. Inkább fogadjuk el a tényt és engedjük el a bűntudatot, amit az otthoni munkavégzés miatt érzünk és próbáljunk meg a lehető leghosszabb ideig fókuszálni egy adott feladatra - tanácsolja Pécsi Judit az UNION Vienna Insurance Group Biztosító HR igazgatója, akivel egy október közepén tartott előadása után beszélgettünk többek között a munkaerőpiac jelenlegi bonyolult helyzetéről. De megtudtuk tőle, a jó fizetésen túl mire vágynak ma a legfiatalabb munkavállalók.

Mára ez az egyensúly a gyakorlatban megszűnt létezni, hiszen szeparáción alapul: mintha a munka valami sötét és rossz állapot lenne, amit gyorsan le kell tudnunk, hogy elkezdődhessen az igazi életünk. Vajon szükség van még e kettő szétválasztására, vagy jobban járunk, ha elfogadjuk összekapcsolódásukat, és ebből a helyzetből próbáljuk kihozni a lehető legtöbbet? A technológia fejlődésével egyszerre kapunk mindent: munkahelyi és személyes üzeneteket párhuzamosan, akár a munkaidőben, akár azon kívül. Egyre nehezebb fókuszálni, egyre nehezebb itt és most jelen lenni. Végleg elmosódtak a határok. Éppen ezért mostantól érdemes a szeparáció helyett a fókuszálásra vagy a fókuszváltásra törekedni.