Euro-matek a Covid válság tükrében

A gazdaság általános állapotáról képet kaphatunk a jelenlegi válságidőszakban. Ez egyrészt jól jellemzi az egyes gazdaságok ellenálló-képességét, másrészt a megfelelő gazdaságpolitikai mozgásteret, amit a fiskális és a monetáris politika a jó konjunktúra időszakában felépített. Elemzésünkben éppen ezért a tavalyi válságév teljesítménye szempontjából vetjük össze az eurozóna és a nem eurozóna EU tagországokat.

Az euroövezetben jelentősebb volt a gazdasági visszaesés 2020-ban

A koronavírus-járvány általános gazdasági visszaesést eredményezett az Európai Unióban 2020-ban. Az eurozónán kívüli országok gazdasági visszaesése (-4,3 százalék) átlagosan kisebb mértékű volt a tavalyi évben, mint az eurozóna tagországokban (-5,7 százalék) (1. ábra). Hasonló kép rajzolódik ki, ha a visszaesés mértékét a járvány előtt kialakított növekedési várakozásokhoz hasonlítjuk. A 2019 végén rendelkezésre álló várakozásokhoz képest az eurozónán kívüli országok gazdaságaira kevésbé volt negatív hatással a koronavírus-járvány 2020-ban (átlagosan -6,8 százalék), mint az eurozóna tagországok gazdaságaira (átlagosan -7,6 százalék).               

A háztartások fogyasztási kiadásának változásában az EU-n belül a 10 legnagyobb visszaesés mindegyikét euroövezeti országban regisztrálták (2. ábra). Az eurozónán kívüli EU tagországokban a háztartások fogyasztási kiadásának visszaesése (-3,6 százalék) átlagosan csak mintegy fele akkora volt 2020-ban, mint az eurozóna tagországokban (-7,0 százalék). A koronavírus elleni védekezés jegyében meghozott korlátozó intézkedések az ágazatok közül a szolgáltatószektort érintették a leginkább negatívan. Az eurozóna átlagában -14,5 százalék, a zónán kívüli EU tagállamok átlagában pedig -11,0 százalékon alakult a szolgáltatások fogyasztásának éves változása.

A beruházások volumenének visszaesése több mint kétszerese volt az eurozóna tagországokban (-4,4 százalék), mint az azon kívüli EU-s tagországokban (-2,1 százalék) átlagosan. Az exportteljesítmény mind az eurozónában (-7,9 százalék), mind a zónán kívüli tagországok esetében (-8,6 százalék) jelentősen visszaesett 2020 során, így ebben nem azonosítható érdemi különbség. Az exportteljesítményt nagyban befolyásolja az adott ország turizmusának súlya. Minél nagyobb a turizmus súlya a gazdaságban, annál jelentősebb volt az export és a bruttó hazai termék mérséklődése a tavalyi év során.

Az ágazati oldalt nézve az építőipar és a szolgáltatószektor teljesítménye kevésbé esett vissza az eurót nem használó tagállamokban. Az ipari termelésben az eurozóna átlagában mérsékeltebb visszaesést regisztráltak (-3,9 százalék), mint az eurozónán kívüli EU tagállamok esetében (-6,2 százalék). A feldolgozóipar teljesítményében az iparhoz hasonló folyamat figyelhető meg a vizsgált országcsoportokban, az eurozóna átlagában -3,9 százalék, az eurozónán kívüli EU tagállamok esetében -7,0 százalékos éves változást regisztráltak.

Az építőipar teljesítménye az eurozóna átlagában nagyobb mérséklődést mutatott (-3,5 százalék), mint az eurozónán kívüli EU tagállamokban (-0,7 százalék). A piaci szolgáltatások éves változásában az eurozóna átlagában szintén jelentősebb visszaesést regisztráltak (-6,7 százalék), mint az eurozónán kívüli EU tagállamok esetében átlagosan (-4,7 százalék).

Az euroövezetben sokkal dominánsabb volt a bérekben és a részmunkaidőben történő munkaerőpiaci alkalmazkodás

A munkapiaci alkalmazkodás alapvetően három csatornán keresztül történhet: az extenzív oldalon (létszámban), az intenzív oldalon (munkaórában) és a bérekben. A létszámban történő alkalmazkodás nem tér el jelentősen az eurozónában és azon kívül. A tavalyi év során hasonló mértékben emelkedett a munkanélküliségi ráta a két országcsoportban (0,7, illetve 0,8 százalékpont).

A munkaidőben történő munkaerőpiaci alkalmazkodás (részmunkaidősödés, munkahelyétől ideiglenesen távol lévők arányának változása) sokkal dominánsabb volt az eurozóna tagországokban, mint a zónán kívüli országokban (3. ábra). A ledolgozott munkaórák éves változását tekintve az Európai Unióban a 8 legnagyobb visszaesés mindegyikét euroövezeti országban regisztrálták, összhangban a nagyobb GDP visszaeséssel. A ledolgozott munkaórák száma az euroövezeti országokban átlagosan 6,3 százalékkal esett vissza éves összevetésben 2020 során, a zónán kívüli országokban ez az érték közel a fele (-3,5 százalék).

Az egy főre jutó nominálbér dinamikáját tekintve a leggyengébb 11 érték mindegyikét euroövezeti tagországban regisztrálták tavaly, amelyből 7 ország esetében csökkentek a nominálbérek az előző évhez viszonyítva. Az euroövezetben átlagosan 0,7 százalékkal nőttek a nominálbérek 2020-ben, ami elmarad az övezeten kívüliek 3,9 százalékos indexétől (a reálbérekre ugyanezek az értékek rendre 0,5 és 2,0 százalék). Az Európai Unióban -5,4 és +8,0 százalék között változtak országonként az egy főre jutó nominálbérek.

A recesszió miatt ismét felmerült a defláció réme az eurozónában

A nagyobb gazdasági visszaeséssel összhangban a tavalyi évben az euroövezet ismét közel került a defláció állapotához, mivel a harmonizált fogyasztóiár-index mindössze 0,2 százalékot mutatott 2020-ban, messze elmaradva az EKB 2 százalékos céljától. Ehhez képest az euroövezeten kívüli EU tagországokban mérsékelt, de pozitív, 1,9 százalékos áremelkedést regisztráltak.

A régiós országok esetében a magasabb inflációs folyamatokban a reálgazdasági felzárkózásból eredő inflációs többlet is megjelenik. Az eurozónán kívüli országok dinamikusabb áremelkedéséhez az inflációs tételek széles köre járult hozzá. A legnagyobb mértékben a szolgáltatások és a feldolgozott élelmiszerek inflációja magyarázza az euroövezeti országokhoz képest a különbséget.

A koronavírus-járvány ellen meghozott intézkedések a magasabb költségvetési hiánnyal és az államadósság-ráta nagyobb emelkedésével jártak az eurozónában

Az eurozóna tagországok már a koronavírus-válságot megelőzően is jóval magasabb államadósság-rátával rendelkeztek, mint a saját fizetőeszközzel rendelkező EU tagországok, 2020 során a zónán kívüliekhez képest ez a ráta nagyobb mértékben még tovább emelkedett. A zónán belül átlagosan 13,4 százalékponttal, míg a zónán kívül 10,1 százalékponttal nőtt a ráta (4. ábra). A számottevő államadósság növekedés mögött a pandémia elleni védekezés jegyében meghozott intézkedések és a GDP csökkenése áll.

A tavalyi év során a költségvetési egyenleg az eurozóna országokban (-6,9 százalék) átlagosan magasabb deficitet mutatott a zónán kívüli EU tagországokhoz (-5,6 százalék) képest. A költségvetési hiány növekedéséhez döntő mértékben a GDP arányos kiadások jelentős megugrása járult hozzá. Országonként 3,2 és 11,9 százalék közötti mértékben emelkedtek a GDP arányos kiadások 2020-ban az EU tagországokban. A GDP arányos bevételek vegyes képet mutatnak, néhány országban emelkedett, többinél csökkent, a változások mértékei országonként -2,3 és 2,3 százalék között alakultak.

Összességében az euroövezeti tagországok a legtöbb makrogazdasági változó esetében gyengébben teljesítettek az eurozónához nem csatlakozó EU tagországokhoz képest (1. táblázat). A reálgazdasági, munkapiaci és a költségvetési politika terén számottevően gyengébben teljesítő euroövezeti országok példája intő jel lehet arra vonatkozóan, hogy az eurozónához való csatlakozás csak akkor lehet sikeres és biztonságos, ha az a megfelelő kritériumok teljesülése mellett történik meg.

*A szerző a Magyar Nemzeti Bank (MNB) munkatársa.