Küszöbön a totális nyugdíjkáosz: nincs tovább, végre kell hajtani a krízis-protokollt Magyarországon

A nagyvilágban jellemzően a hárompilléres megoldás terjedt el (állami, foglalkoztatói, öngondoskodási nyugdíjpillérek). Az állami nyugdíjpillér, vagy folyó finanszírozású (felosztó-kirovó) alapon működik, vagy hibrid módon, nagyobb részben felosztó-kirovó, kisebb részben tőkefedezeti, vagy teljesen tőkefedezeti alapon - húzta alá a Farkas András nyugdíjszakértő, a NyugdíjGuru News alapító főszerkesztője. Az állami nyugdíjrendszer jellemzően munkanyugdíj rendszer (az aktív kereseteket terhelő közterhekből fizetik a nyugdíjat), amelyet kiegészíthet, vagy helyettesíthet az adókból finanszírozott, az ott-lakás időtartamától függő állami alapnyugdíj rendszere.

Magyarország az előre megígért nyugdíjszint elvét vallja. A nyugdíjak kifizetését nem befolyásolja, hogy az adott évi nyugdíjjárulék-bevétel elegendő-e a nyugdíjak finanszírozásához, tehát a nyugdíjkassza helyzetétől függetlenül kizárólag a nyugdíjtörvényben meghatározott nyugdíjképlet az irányadó. Ez mennyire jó megoldás?

A nyugdíjszakértő szerint a felosztó-kirovó rendszer akkor válik kockázatossá, amikor felborul a korábbi demográfiai egyensúly (vagyis, amikor öregszik a társadalom). Ha főleg demográfiai, és másodlagosan kivándorlási okokból csökken a járulékfizetők létszáma, miközben nő a nyugdíjasok létszáma és nő a nyugdíjas korban várható további élettartam, akkor az 1891-ben Németországban kitalált, Magyarországon 1927-ben bevezetett társadalombiztosítás keretében a nyugdíjrendszer a megszokott módon egyre kevésbé finanszírozható. A helyzetet enyhíthetné, ha a termelékenység (és ezzel a GDP, annak nyomán pedig a költségvetésben elkölthető pénz mennyisége) gyorsan nőne, ám nálunk jelenleg nem ez a helyzet.

Az állampolgári alapnyugdíj

Az állampolgári alapnyugdíj Új-Zélandon és Ausztráliában a főnyugdíj, a svédeknél, a dánoknál és a hollandoknál pedig résznyugdíjként funkcionál. Az állampolgári nyugdíj mértékét az határozza meg, hogy az illető hány évet élt az adott országban. Érdekes, de nem nézik, hogy fizetett-e járulékot, dolgozott-e vagy szült-e gyereket.

Farkas András szerint, amely országokban nincs, ott az állampolgári alapnyugdíj bevezetését a demográfiai helyzet romlása kényszerítheti ki. Az alapnyugdíj nagysága jellemzően csak az időskori súlyos elszegényedés elhárítására elegendő (ennek definíciója persze függ attól, milyen gazdag az érintett állam), így a nyugdíjas megélhetését az alapnyugdíj csak részben fedezi, mellette kiemelt szerep jut a foglalkoztatói nyugdíjpillérnek (a munkanyugdíjnak) és az öngondoskodásnak. Az állampolgári alapnyugdíjat bevezető államokban a nyugdíjakkal kapcsolatos filozófia alapja az, hogy a nyugdíjaskori megélhetésért nem csupán az állam felelős, hanem a munkáltató és az érintett magánszemély is.

Kezelhetőek-e a demográfiai folyamatok?

A lakosság 20,8 százaléka, azaz legalább minden ötödik magyar jelenleg 65 éves, vagy idősebb. Száz évvel ezelőtt ez a szám 4,4 százalék volt. Az ország lakosságának 2035-re egynegyedét, 2060 körül már egyharmadát fogja kitenni a nyugdíjas társadalom.

A demográfiai helyzet kezelése nem kérdés, hanem követelmény, hiszen semmilyen politikai hatalom nem hagyhatja figyelmen kívül a nyugdíjas társadalom erejét – emelte ki a nyugdíjszakértő. A nyugdíjváromány persze a jövőben fokozatosan csökkenhet, a nyugdíjemelés jelenlegi módszere a nyugdíjasok relatív elszegényítése révén a nyugdíjak relatív értékét lassan elinflálhatja, de a nyugdíjrendszer látványos módon nem dőlhet össze.

Viszont a hosszú távú fenntarthatóság érdekében nyilvánvalóan szükség van alapvető reformokra, amelyeket a nálunk gazdagabb államok sem kerülhettek el. A skandináv államok, Németország, Ausztria, az Egyesült Királyság, Lengyelország, Olaszország, mindannyian 2000 után reformálták meg érdemben a nyugdíjrendszereiket, és jelenleg majdnem minden EU-tagállamban kisebb-nagyobb átalakítások zajlanak. Ezek közül a legnagyobb horderejű reformot éppen ebben az évben, Romániában hajtották végre.

Ki fog itt befizetni a magyar nyugdíjkasszába?

Magyarországon a nők átlagosan 208 hónapig, a férfiak 159 hónapig kapnak nyugdíjat. Ki fogja finanszírozni a nyugdíjakat a 2030-as, 2040-es és a későbbi években? A fiatalabb generációk csökkenő befizetéseit hogyan pótolja évről-évre az állam? Jelenleg a nyugdíjkasszára fordított GDP-arányos kiadás mindössze 7%, ami a 25. legkisebb az unióban (ahol az öregségi nyugdíjakra fordított átlagos kiadás a GDP közel 11%-a). Így Magyarországon, ha GDP-arányosan akár 4 százalékponttal is nőne a nyugdíjakra fordított kiadás, akkor is csak a főáramba kerülnénk.

A „ki fog itt befizetni a magyar nyugdíjkasszába?” kérdés megválaszolásához el kell különíteni a nyugdíjrendszer három pillérét. Az első: az állami nyugdíjpillérből származó nyugdíjat a felosztó-kirovó rendszerekben a mindenkori aktív korosztályok kereseteit terhelő nyugdíjcélú közterhekből finanszírozzák (nemzedékek egymás közötti gördülő bizalmára és folyamatos jövedelemtranszferére épülő munkanyugdíj).

Például, a svéd minta szerint az állami rendszer egyik kiegészítő oszlopa lehet tőkefedezeti is (a fiatal "én" befektetései teremtik meg az idősebb "én" nyugdíját). A demográfiai kényszer fokozódása esetén ezeket a közterheket kiegészíthetik (szélsőséges esetben helyettesíthetik) az általános célú adóbevételek (állampolgári alapnyugdíj).

Ha Magyarországon sokáig halogatjuk a reformot, az egyébként is fejnehéz állami nyugdíjrendszer finanszírozása egyre súlyosabb terhet fog jelenteni – figyelmeztetett Farkas András. Igaz, a GDP-arányos költés tekintetében még jelentős mozgástér lehet (a jelenlegi 7%-ról az EU-átlag 10,9%-ig).

Ami a második pillért illeti: a foglalkoztatói nyugdíjpillérben a tagok kötelezően befizetik a keresetük meghatározott (jellemzően 5) százalékát, amelyet a munkáltató kötelező befizetéssel (jellemzően legalább 3 százalékkal) kiegészít, míg az állam - közvetlen juttatással vagy adókedvezménnyel, adójóváírással - megtámogat (jellemzően a munkavállaló befizetésének 20%-a erejéig). A rendszerbe történő belépés az alapképlet, ám a munkavállalónak meghatározott időn belül joga van kilépni a rendszerből (emiatt sem hasonlít például a magyar magánnyugdíjpénztári rendszerhez).

Ez a brit NEST mintájára működő foglalkoztatói nyugdíjalap a legelterjedtebb Európában (Lengyelországban is ilyen rendszert vezettek be). Emellett a munkáltatók kollektív nyugdíjbiztosítási rendszerei is népszerűek, különösen a német nyelvterület államaiban (például Németországban a Riester-Rente, Rürop-Rente kiegészítő nyugdíjrendszerek). Franciaországban pedig több tucat munkáltatói nyugdíjpénztár működik az állami nyugdíjalapok mellett, a nagy port fölverő francia nyugdíjreform után is.

A magyar második pillér egyre fájdalmasabban hiányzik a nyugdíjrendszerből, ráadásul az egyetlen magyar munkáltatói nyugdíjszolgáltató társaság megszűnéséhez most októberben adott engedélyt az MNB. Miután Magyarországon nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, eleve billeg a magyar nyugdíjrendszer.

Harmadik pillér tekintetében a következő mondható el: az öngondoskodás pillére különösen erős az angolszász országokban, a többi európai államban pedig attól függően erős vagy kevésbé az, hogy mennyire erős az állami nyugdíj és a foglalkoztatói nyugdíj kombója - és persze attól, hogy az állam mennyire támogatja, vagy akadályozza a nyugdíjcélú öngondoskodást. Emellett az öngondoskodási pillér legerősebb oszlopát, az önkéntes nyugdíjpénztárakat éppen jövőre küldheti padlóra az új kormányzati rendelkezés a nyugdíjpénztári megtakarítások ingatlancélokra való felhasználásának lehetővé tételéről. Így jövőre lényegében csak a nyugdíjbiztosítások maradnak a nyugdíjcélú megtakarítások megbízható gyűjtésére. Magyarországon a helyzet éppen drámai mértékben romlik: az önkéntes nyugdíjpénztárakra fennállásuk legnehezebb éve vár.

Farkas András szerint a megoldás kulcsa a magyar gazdaság fejlődésében van: nagyobb GDP, nagyobb nemzeti jövedelem mellett a nyugdíjkasszára nehezedő finanszírozási nyomás is enyhülhet. A nyugdíjrendszer helyzete nem lehet sem jobb, sem rosszabb, mint a gazdaság helyzete: dagályban minden hajó emelkedik, apálykor minden hajó süllyed.