Szomorú valóság: van megoldás az őrjítő munkaerőhiányra, de van egy kis bökkenő

Pénzcentrum: Miért jött létre és pontosan mivel foglalkozik a Skilly?

Pásztor Sára: Egy ideig éltem Németországban, láttam, ott hogyan működik az ellátórendszer, és azt tapasztaltam, kint sokkal jobbak a rendszerszintű kapcsolatok. 2019-ben merült fel a Skilly ötlete, illetve akkor ismertem fel a problémát, hogy mennyire alulszolgáltatottak azok a fogyatékossággal élő gyerekek, akik kilépnek az iskolából a nyílt munkaerőpiacra.

Dolgozniuk kellene, valami hasznosat csinálni, de egyszerűen nem kapnak hozzá segítséget. Ez a gyógypedagógusok munkájának hatását is gyengíti, hiszen hiába fejlesztették akkor addig őket teljes erőbedobással.

A gyógypedagógus munkája nem zárul le akkor, amikor kijönnek a gyerekek az iskolából?

Pásztor Sára: Mindenféle korú emberrel dolgozik egy gyógypedagógus, de szervezetten jellemzően az iskolák keretein belül, ám az a szakasz hamar lezárul, és pont azok a szolgáltatások hiányoznak, amelyek a fiatal felnőtteknek segítenek abban, hogy kilépjenek a munkaerőpiacra.

Persze vannak itthon alapítványok, akik ezen a területen dolgoznak, de mi valamelyest más szemlélettel működünk, nálunk hangsúlyosabbak az emberi jogok. Mi azt gondoljuk, hogy ezeknek az embereknek joguk van akadálymentesen tanulni, dolgozni, és a társadalom feladata megteremteni ehhez a megfelelő körülményeket. Nem az ő hibájuk, hogy fogyatékossággal élnek, nem is a társadalomé. Mások vagyunk abban, hogy mi igyekszünk növelni a versenyképességüket különféle képzésekkel. Ami még fontos, hogy partneri szemléletben működünk, talán ezért is maradnak meg a közösségünkben a megváltozott munkaképességű emberek. 

Semmiképpen sem termeljük újra azt a lefelé beszélést, azt a fajta hatalmi aszimmetriát, amit amúgy megtapasztalnak a társadalomban. Hiszen őket felnőtt korukban is folyamatosan gyerekszerepben tartják, sokszor hivatalban, intézményekben nem is hozzájuk beszélnek, hanem a kísérőjükhöz. A mi szemléletünk nagyon más megélést ad azoknak, akik belépnek a közösségünkbe: méltóságot tapasztalnak meg az elejétől kezdve, ami növeli az önbizalmukat, és úgy érzik, hogy itt végre megkapnak valamit, amit előtte soha – ezt később munkaerőpiaci partnereinktől is elvárjuk.

Ezek után a képessétételre helyezzük a hangsúlyt, hogy később nélkülünk is megállják a helyüket a nyílt munkaerőpiacon, ne legyen ránk szükségük. Ez a cél tulajdonképpen. Az a legfontosabb, hogy tartós fejlődést biztosítsunk neki, célunk, hogy leváljanak a mi támogató rendszerünkről, ha felszívtak minden tudást, amit lehet, és megszerezték a tapasztalatokat. Nem szeretnénk, hogy egy függő viszony alakuljon ki, hanem vállaljanak felelősséget, és legyen meg minden képességük ahhoz, hogy előre tudjanak jutni.

Vidéki ügyfeleitek is vannak?

Pásztor Sára: Igen, sokan jelentkeznek hozzánk, nagyjából a fele-harmada lehet vidéki a regisztráltjainknak, ám céges kapcsolatokat jellemzően Budapesten tudunk létrehozni. De nem kell feltétlenül ideköltözni, idővel szeretnénk vidéki lefedettségűvé válni, hiszen tudjuk, hogy ott kevesebb a lehetőség, sok esetben más szinten van az oktatás, a digitáliseszköz-használat, a nyelvtanulás stb.

Az is beszédes, hogy arányaiban sokkal többen vannak az adatbázisunkban olyanok, akik legfeljebb 8 általánost végeztek, mint amennyi indokolt lenne 2024-ben.  Vidéken ez halmozottan megjelenik, nemcsak a fogyatékossággal élőknél, hanem általánosságban is a sokféle szegregáció miatt. Pontosan ezért igyekszünk nyitni vidék felé is, és sok programot kínálunk online, addig is, amíg nem vagyunk jelen. Igyekszünk olyan szakmák alapjait átadni, amelyek online elvégezhetők.  De nagyon nem mindegy, milyen az a munka, nagyon fontos, hogy az ügyfeleink a képességeikhez és az értékeihez méltó helyen legyenek. 

Gyakran tapasztaljuk, hogy a megváltozott munkaképességű emberek alacsonyabb státuszú munkát végeznek, vagy szegregáltan, vagy akkreditált foglalkoztatókban dolgoznak, ami megint diszkriminációalapú. A mi Karrier Akadémiánk pont arra ad lehetőséget, hogy akik nem méltó munkahelyeken dolgoznak, a segítségünkkel fejleszthessék magukat, és haladjanak olyan munkák felé, amikre képesek és amikre vágynak.

Az utánkövetés milyen mértékben része a programotoknak?

Pásztor Sára: Amikor egy cég felvesz egy megváltozott munkaképességű dolgozót, vele egy évig kapcsolatban vagyunk. Ez a gyakorlatban általában néhány telefont jelent, hiszen annyira alaposan előkészítjük a folyamatot, annyira jól ismerjük a megváltozott munkaképességű embereket azáltal, hogy részt vesznek az Akadémia által kínált programokon , hogy többre nincs is szükség. Emellett alaposan felmérjük a cégeket, megértjük, mire van szükségük, így tényleg olyan matcheket hozunk létre, amik tartósan működnek. Ha a munkaadó pozitív tapasztalatot szerez, akkor a jövőben is nyitott lesz arra, hogy felvegyen még több megváltozott munkaképességű munkavállalót. 

Jellemzően milyen pozíciókra kell gondolni?

Pásztor Sára: A belépő szintű pozíció a jellemző, ennek oka, hogy akik a mi adatbázisunkban vannak, nekik gyakran még nincs sok munkatapasztalatuk. A korosztály nagyon vegyes, leginkább 20-45 év közöttiek. De van egy elcsúszás is, mert sokan később érettségiznek, akár egészségügyi gondok miatt, így előfordulhat, hogy a 30-as éveik közepére is csak néhány év munkatapasztalatuk van. 

Az együttműködő partnereiteket, a cégeket ti keresitek meg?

Pásztor Sára: Nem, többnyire minket keresnek meg, járunk konferenciákra, rendezvényekre, egyre többet. De mivel kevés az olyan szereplő a piacon, mint mi, a cégek, amelyek kultúrájukban érettek és nyitottak megváltozott munkaképességű emberek alkalmazására, nem szeretnének rehabilitációs hozzájárulást fizetni, megtalálnak minket. Azt tapasztaljuk, hogy azok a cégek válnak jó befogadó munkaadókká, akik a női témát már megdolgozták, szervezeti kultúra szempontjából foglalkoztak a kisebbségi, nőjogi kérdésekkel. 

Gondolom, ezek jellemzően nem magyar cégek.

Pásztor Sára: Nem, jellemzően külföldi cégek a partnereink, ugyanakkor vannak magyar kkv-k, civil szervezetek is, akik nyitottak. A rehabilitációs hozzájáruláson keresztül a magyar állam ténylegesen támogatja, hogy a fogyatékossággal élő emberek dolgozzanak, emellett nekik szochót sem kell fizetni, ami tovább csökkenti a terheiket. 

Ám fontos megjegyezni, a spórolás nem szokott elég motivációt jelenteni: ha valaki csak a gazdasági előnyök miatt vesz fel megváltozott munkaképességű embert, az nem elég, az az ideális, ha a kultúra is mellette van, látják az értéket abban, hogy diverz csapat. 

Érzékenyítéssel is támogatjátok a szervezeteket?

Pásztor Sára: Igen. Csinálunk akadálymentességi felmérést, megnézzük a szervezeti kultúrát, kínálunk szemléletformáló tréningeket. De fontos, hogy mi minden esetben emberekkel dolgozunk együtt, és nem cégekkel. Emberek tudnak elérni változást.

Már állami szinten is felismerték, hogy a megváltozott munkaképességűek óriási tartalékot jelentenek az amúgy nagyon feszes hazai munkaerőpiacnak. 

Pásztor Sára: Igen. Több éve vannak különféle nagy EU-s, állami programok, amelyek megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedését támogatják. Országszerte több száz ember dolgozott ezekben a projektekben, de ők egy másfajta szemlélettel működtek. Odaadják az EU-s pénzt munkaadóknak, amit fizetésekre költhetnek, ezzel motiválják a munkaadókat.. Csak amikor elfogy az összeg, utána a vállalatok nem alkalmazzák tovább őket. Ezek jellemzően legfeljebb féléves munkaviszonyok szoktak lenni, ami sokszor visszaveti az álláskeresőt és a munkaadót is, mert mindketten rossz élményeket szereznek.

Konkrétan milyen képzéseitek vannak?

Molnár Zóra: Mi egy átfogó programot szeretnénk kínálni a fogyatékossággal élő embereknek, amit vagy ingyenesen, vagy kedvezményes áron vehetnek igénybe. Vannak szakmai képzéseink, például IT képzési csomag, szoftvertesztelés, erre épülő akadálymentesség-tesztelés, adatelemzés és pénzügyi adminisztrátor képzés. Szeretnénk indítani virtuális asszisztencia képzést, ami sok embernek jelenthet jó lehetőséget.

Mindezeken felül soft skill, készségfejlesztő workshopokat tartunk, amelyek jellemzően kommunikációs képzések, ahol a nyilvános beszédet gyakorolhatják, valamint van olyan képzésünk, amely abban segíti őket, hogy hogyan beszélj a fogyatékosságodról bizonyos helyzetekben, ahol ez kényes téma lehet, pl. állásinterjún vagy a leendő kollégákkal. Tudomásom szerint ilyen kommunikációs képzés máshol nincs ma Magyarországon. De hangsúlyt fektetünk a konfliktuskezelésre, az önéletrajz írásra is. 

Amire a legbüszkébb vagyok, hogy ezeket a workshopokat inkluzív módon tartjuk ,, ami azt jelenti, hogy az egyik tréner fogyatékossággal élő , a másik nem. Peresze a fogyatékossággal élő trénereket nem azért vonjuk be, hogy látszódjanak, ők komoly szakemberei az adott területnek.

Az is fontos, hogy soha nem mondjuk meg senkinek, hogy mit kellene tanulnia. Előfordul, hogy javasolunk valamit, de alapvetően mindig az ő döntése, hogy melyik képzést végzi el. Vannak, akik mindent végigjárnak, az is teljesen rendben van

Mi a helyzet azokkal, akiken azt látjátok, hogy nem kellően motiváltak?

Molnár Zóra: Ez mindig nehezebb helyzet. Ennek megoldására tavaly ősszel elkezdtünk közösségi eseményeket szervezni, pl. társasjátékestek, kvízestek, volt filmvetítés: tehát szabadidős programokat szervezünk akadálymentes módon, így aki a képzésre nem is motivált, ezekre esetleg azért eljön.  Ezáltal megismeri, mivel foglalkozunk, és lehet, hogy nem azonnal, de a későbbiekben motiválttá válik, hogy eljöjjön egy workshopra is. De alapvetően a motivációnak az illetőben kell megszületnie. Nem is jó kényszeríteni, így is elég sok kényszer van ezeknek az embereknek az életében, az nem jó, ha mi is réteszünk erre még egy réteget. Amikor valaki nyitottá válik, mi ott vagyunk neki, hogy fejlődjön.

Más országokban sikeresebben működik a fogyatékossággal élő emberek integrációja a munkaerőpiacra? 

Pásztor Sára: Igen, Nyugat-Európában jobban működik, és Skandináviában is, hiszen a szolgáltató rendszereik általánosságban jobban kiépítettek. Talán ott nem olyan nagy az eltérés az ép és fogyatékos álláskeresők tapasztalatai között, és az oktatás sem ennyire szegregált, mint itthon. Jól látszik, ezt felmenő rendszerben kell végrehajtani. Azért is nagyon nehéz, amit mi csinálunk, mert a szegregált oktatásból kikerülve óriási ugrás egy integrált munkahely.

Egy cég szempontjából milyen konkrét előnye van annak, ha megváltozott munkaképességű munkavállaló kerül a csapatba?

Az anyagiak mellett a legnagyobb előny a szervezeti kultúrában jelenik meg: a sokszínűség függetlenül attól, hogy ki mit gondol, egy objektív érték, főleg amikor ez csapatszinten megnyilvánul. 

Az a tapasztalat, hogy egészen egyszerűen megváltozik a csapat dinamikája, empatikusak lesznek a dolgozók, nő a hatékonyság. Ha a csapat boldogságszintje emelkedik, hiszen sokan a saját életüket is átértékelik az új kolléga kapcsán, akkor sokkal gyorsabban fejlődnek. És employer branding szempontjából is egyre fontosabb: fiatal generáció számára egy inkluzív munkahely sokkal vonzóbb. Ezen felül pedig sok cég azt is felismeri, hogy nyíló piac lehet neki a fogyatékossággal élő emberek számára eladni szolgáltatásokat. Új távlatokat adnak az új kollégák.

Az állam azon kívül, hogy adja ezt az adókedvezményt, nem veszi ki a részét érdemben a rendszer fejlesztéséből, ezért nagyon fontos, hogy civilek és a versenyszféra képviselői összefogjanak, és együtt dolgozzunk ezen a társadalmi problémán. Egy ideális világban a három szektor, a civil, az állami és a magánszektor együtt dolgozna a megoldáson.

A képeket Gosztola Judit készítette

Te mit gondolsz a saját márkás termékekről?

A következő hetekben a Pénzcentrum és a Debreceni egyetem közös, nagymintás felmérést végez, hogy kiderüljön, hogyan vélekednek a hazai vásárlók az ún. kereskedelmi/saját márkás, illetve a gyártói márkás termékekről. Az alábbiakban arra szeretnénk megkérni, hogy töltsd ki a kérdőívet, ezzel segítve munkánkat. Köszönjük!