Szomorú valóság: ezért fogsz te is néhány éven belül kiégni

Érdekesek a fenti összefüggések, hiszen egy kötetlen baráti beszélgetés keretében szinte mindannyian tisztában vagyunk ezekkel az ellentmondásokkal. Másnap reggel mégis ismét ezekkel a módszerekkel kezdjük meg az újabb munkanapot - hívja fel a figyelmet a Pénzcentrumnak készült írásában Nagy Andrea, a Parrish & Crawler International szakmai igazgatója.

Mit tehetünk vezetőként?

Ha vezetőként a csapatunkat folyamatosan túlterhelve és stresszhelyzetbe hozva végezzük el feladatainkat, érdemes szembenéznünk vele, hogy egy nem fenntartható rendszert hozunk létre. A kimerült, túlterhelt kollégák, akik rendre a magánéletük kárára döntenek, hogy megfeleljenek az adott feladatkörben, nem lesznek képesek tartósan jó eredményeket hozni. Nem lesznek képesek újítani, előre gondolkodni, a változás élére állni. Nem azért, mert erre nem alkalmasak erre. Azért, mert elvesszük a lehetőséget tőlük, hogy a figyelmüket, energiájukat értékes, fontos feladatokra fordítsák. A napi túlélésért való küzdelemre ítéljük őket.

- összegzi a veszélyeket Nagy Andrea.

Mint azt a szakmber megjegyzi, így egyszerűen és gyorsan felismerjük a tényt, a kiegyensúlyozott munkatársak jelentik a valódi versenyelőnyt. "Vagy fogalmazzunk keményebben: nélkülük nincs jövője a vállalatunknak" - mondja Nagy Andrea, aki azt is hozzátette, ha ezt is fel is ismerjük sok esetben, az akció többnyire végül mégis elmarad. A szakember szerint ahhoz, hogy ebben a kérdésben jelentős változást érjünk el, a szervezeti kultúra szintjén kell átalakítanunk néhány alapvető vonást.

• Eredmény fókusz: Az első és legfontosabb feladatunk a teljesítménymenedzsment gyakorlatunk áttekintése. Még mindig sok esetben tekintjük mérőszámnak a kollégák által munkában eltöltött időt. A feladatunk, hogy tisztázzuk a folyamatokat és felelősségi köröket és pontosan tudjuk, kinek milyen feladata van, ezekhez a feladatokhoz pedig pontosan meghatározzuk a határidőt, időigényt és prioritást. Az idő és jelenlét fókusz helyett fordítsuk a figyelmünket az eredmények kontrollálására. Adjunk meg a kereteket, de kizárólag a szükséges pontokon és hagyjunk meg a kollégák szabadságát, hogy felelősen tervezhessenek és végrehajtó helyett stratégiai szerepet vállalhassanak feladataikban.

• Bevonás: Gondolkodó, alkalmazotti látásmód helyett tulajdonosi szemlélettel rendelkező, követő helyett bátran újító kollégákról álmodunk. Ez feladatot jelent számunkra vezetőként. Kollégáink bevonásával, közös döntési folyamatok kialakításával, fejlesztéssel, vezetői támogatással fogjuk elérni, hogy kollégáink az előbb leírt szerepeiket bátran és sikeresen alkalmazzák.

• Következetes megvalósítás: A stratégiai szintű döntéseinket a megvalósítás szintjéig kell megterveznünk, e nélkül felhők feletti álmodozás marad csupán a terv. Pontosan tudnunk, kell, hogy milyen szabályok mellett várjuk el a sikeres működést a csoporttól, ennek megfogalmazása kiváló közös feladat. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen módon mérjük az egyes feladatok eredményét, sikerességét. Pontosan tudnunk kell, hogy a szervezeti célok milyen csoport szintű célra bonthatóak le és ezek a mindennapi munkánk során milyen feladatokat jelentenek. Pontosan tudnunk kell, hogy miként támogatjuk munkatársainkat a feltöltődésben és abban, hogy teljes életet élhessenek. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen módon ütemezzük a változások bevezetését az első három hónapban, hogy ne állhasson vissza az eredeti állapot. Pontosan tudnunk kell, hogy a hatékonyság ára nem a túlórákban, túlterheltségben és stresszben rejlik.

Mit tehetünk önmagunkért?

Fontos, hogy felelősséget vállaljunk életünkért, döntéseinkért és tudatosan tervezzük meg időbeosztásunkat. Íme, egy kis segítség, hogyan emelhetjük feltöltődésünk szintjét a 100 százalék közelébe.