Te is félsz az adóhatóságtól? Így véd meg a bíróság

Mint hétfői írásunkban közzétettük, a Kúria egy konkrét ügyben kimondta: összeghatártól függetlenül ingó értékesítésnek minősülnek az érintett magánszemély által 2005. január 1. és 2011. december 31-e közötti ingó eladások, nem lehet azokra az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat alkalmazni. Vagyis az adott időszakban hatályos rendelkezések alapján ezen jövedelmek után jóval kedvezőbb szabályok szerint kellett adózni, mint amelyeket határozataiban az adóhatóság alkalmazni kívánt. Angyal József, az ügyben közreműködő okleveles adószakértő szerint az ítélet alapján kijelenthető, hogy jogsértőek az adóhatóság elmúlt négy évben hozott határozatai, amelyekben tetemes közteherrel sújtott magánszemélyeket, akik - főként az interneten keresztül - ingóságokat értékesítettek.

OLVASD EL cikkünket: Hatalmas pofon a NAV-nak: itt a Kúria hőn várt ítélete

A Fővárosi Törvényszék ítéletében helyben hagyta, hogy az adóhatóság kénye-kedve szerint értelmezze a személyi jövedelemadó törvénynek az üzletszerű ingó értékesítésre vonatkozó rendelkezését. Mint többször megírtuk, az szja-törvény 2011. december 31-ig hatályban lévő 58. § (8) bekezdése szerint akkor "üzletszerű az átruházás, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként adólevonási joga megnyílik."

Vagyis az üzletszerűséghez három feltételnek kellett teljesülnie:

- az eladó pénzt kap az értékesített ingóságért
- szabályszerűen bejelentkezett az általános forgalmi adó hatálya alá, vagyis adószámot kért az adóhatóságtól
- megnyílt az adólevonási (áfalevonási) joga, vagyis nem választotta az alanyi adómentességet.

Az adóhatóság által sorozatban ellenőrzött magánszemélyek viszont nem jelentettek be ingó értékesítésre adóköteles tevékenységet, nem kértek adószámot, nem vontak le általános forgalmi adót. Az szja-törvény szerint tehát nem folytattak üzletszerű tevékenységet - szajkózta mindvégig az okleveles adószakértő.

Csakhogy a NAV határozatában közölte, az szja-törvény nem határozta meg az üzletszerűség fogalmát (holott, mint olvasható, konkrétan meghatározta), "ezért a szó általános, köznapi értelmezését kell alapul venni, mely szerint üzletszerű az a tevékenység, amelyet akár eseti alkalommal, akár ismétlődően vagy állandó jelleggel végez a magánszemély ellenérték fejében, haszonszerzés céljából".

Az adóhatóság "időviharba került" - fogalmazott Angyal József. A 2004. december 31-ig hatályos szja-törvény még valóban csak annyit mondott ki, hogy "...ha az ingó vagyontárgy átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység) keretében történik...az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni". Tényleg nem határozta meg, mit jelent az üzletszerűen végzett tevékenység.

Az Országgyűlés azonban 2005. január 1-jétől módosította a törvényt, amely az előbb említetteknek megfelelően már konkrétan meghatározta, mikor minősül üzletszerűnek az ingóságok értékesítése. Az adóhatóság által indított vizsgálatok pedig a 2008-2010. éveket érintették.

Már az első fokon eljáró bíróság, a Fővárosi Törvényszék is átsiklott az adóhatóság azon megállapítása fölött, hogy az szja-törvény nem határozta meg az üzletszerűség fogalmát, miközben maga is leírta az ítéletben, hogy a törvény pontosan rögzíti a kritériumokat. Ehelyett lényegében áldását adta arra, hogy az adóhatóság szabadon értelmezze a törvényt, amit ráadásul a bíróság is megengedett magának.

A Fővárosi Törvényszék ítéletében közölte: "az Szja tv. 58. § (8) bekezdése szerinti üzletszerűség megítélése a bíróság álláspontja szerint nem függhet az előzetes bejelentkezéstől, a felperes mulasztása, miszerint nem jelentkezett be az adóhatóságnál...". Miközben a bejelentkezést, mint kritériumot egyértelműen előírta a törvény az üzletszerűség feltételeként.

De a non plus ultra még csak ezután következik a törvényszéki ítéletben: a bíróság Magyarország Alaptörvényére hivatkozva felülbírálta az szja-törvény, egy speciális jogszabály rendelkezését. A törvényszék szerint az Alaptörvény 28. cikke kötelező értelmezési alapelvet ír elő a bíróságok számára. Az említett cikk így szól:

"A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak".

A Fővárosi Törvényszék ezen elv mentén azt állapította meg, hogy az szja-törvény 58. § (8) bekezdése - amely konkrétan rögzítette az üzletszerűség kritériumait - az adóhatóság értelmezésének elfogadása esetén érheti el a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célját. 

Mit mondanak az alkotmányjogászok?

Kolláth György alkotmányjogász, címzetes egyetemi docens a Pénzcentrum.hu kérdésére már a törvényszéki döntést követően, tavaly februárban egyértelműen leszögezte: az érintett ügyben nem lehet az Alaptörvény 28. cikkére alapozni a bírósági döntést. Az Alaptörvényben foglaltakra hivatkozva sem lehet olyan rendelkezést feltámasztani, amely egyszer már kikerült a jogrendszerből.

Megjegyezte: a 28. cikk veszélyes fegyver a bíróságok kezében, és alapjaiban idegen az alkotmányosságtól, s azon belül a demokratikus jogállamiságtól, így általában és konkrétan is alkotmánysértő. Az alkotmányjogász úgy vélte, hogy az említett cikkben szereplő "gumifogalmak" kötelező értelmezésével és alkalmazásával bármikor - szemben a nyilvánvaló anyagi joggal is - megítélhető, megerősíthető az adóhatóság, s más közhatóság érdeke, érvelése és igaza.

Takács Albert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője is osztotta azt a véleményt, hogy nem lehet az Alaptörvényben foglaltakra döntést alapítani akkor, amikor van olyan jogszabály, amely konkrét, részletes rendelkezést rögzít. Az alkotmányjogász a Klubrádiónak nyilatkozva leszögezte: ősrégi római jogi elv, hogy a speciális szabály mindig az általános szabály felett áll. Ezt az Alaptörvény 28. cikke sem írja felül.

Ez a szabály nem engedi meg a jogszabályok közötti választást, vagyis azt, hogy a bíró mérlegelje, az adott törvénynek a 2004-ben vagy a 2005-ben hatályos rendelkezéseit kell-e figyelembe venni. Az Alaptörvényben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha egy adott jogszabályi rendelkezésnek bizonytalan az értelme. Ebben az esetben az értelmet úgy kell megállapítani, hogy a bíróság feltételezi, a konkrét jogszabály erkölcsös, ésszerű, gazdaságos célt szolgál - magyarázta az alkotmányjogász.

Mintha mi sem történt volna

Mindezek után a Kúria 5 fős testülete most meghozott ítéletében egy árva szóval nem tér ki a Fővárosi Törvényszéknek arra az eljárására, miszerint az Alaptörvény rendelkezésére hivatkozva általános jogelvekkel írta felül a speciális szabály, a személyi jövedelemadóról szóló törvény - mint a Kúria-ítélet nyomán bebizonyosodott - teljesen egyértelmű rendelkezését.

Szó nem esik az ítéletben az Alaptörvény T cikkében konkrét kötelezettségként rögzített elvről sem, miszerint "általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg".

Jogszabályaz Alaptörvény szerint

- a törvény,
- a kormányrendelet,
- a miniszterelnöki rendelet,
- a miniszteri rendelet,
- a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete,
- az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete
- az önkormányzati rendelet
- a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején kiadott rendelete
- a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.

Vagyis sem az adóhatóság, sem a bíróságok nem állapíthatnak meg kötelező magatartási szabályt - hangsúlyozza az okleveles adószakértő, aki szerint a Kúria nem tett eleget a törvényben foglalt kötelezettségének, mivel nem bírálta el érdemben a felperes magánszemély által benyújtott felülvizsgálati kérelemnek több olyan elemét, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy az adóhatóság és a bíróság is önkényesen felülírta a kogens adójogszabályt.

Sőt, a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási jogszabálysértést, amikor nem volt hajlandó a felperes okirati bizonyítékaként figyelembe venni az okleveles adószakértő, igazságügyi adó- és járulékszakértő szakértői véleményét, hiába bizonyosodott be róla, hogy az abban foglaltak helytállóak. A Kúria szerint - mint ahogy a Fővárosi Törvényszék szerint is - a magánszakértői vélemény a perben a fél álláspontjaként értékelhető. Mindeközben a Polgári perrendtartásról szóló törvény (Ppt.) kimondja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok...

A Kúria is osztja az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy jelen esetben nem szakkérdésről, hanem jogkérdésről volt szó; "jogkérdésben való döntés nem szakértői kompetencia"- áll az ítéletben. Ehhez képest bebizonyosodott, hogy a Kúria kénytelen volt a szakértői véleménynek helyt adni. Az elsőfokú bíróság mégsem rendelkezett azzal a különleges szakértelemmel, amely a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez szükséges, ebben az esetben pedig hivatalból kellett volna szakértőt kirendelni. (Bár megjegyezzük, hogy az szja-törvény vonatkozó rendelkezéséből egyszerű szövegértelmezéssel megállapítható, hogy milyen kritériumok együttes teljesüléséhez volt kötve az üzletszerűség 2005 és 2012 között...)

Az már csak hab a tortán, hogy a Kúria-ítéletben gazdasági tevékenység helyett a "kereskedelmi tevékenység" kifejezés szerepel, amit utoljára a 2003. december 31-ig hatályos szja-törvény használt, majd 2004-ben már "gazdasági tevékenységre" módosult.

Hogyan kellene működniük a bíróságoknak?

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény kimondja, "a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról... véglegesen döntenek". "A bíróság a határozatát - ha törvény másképpen nem rendelkezik - indokolni köteles".

A Kúria feladata

- elbírálni - törvényben meghatározott ügyekben - a törvényszék, továbbá az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot,
- elbírálni a felülvizsgálati kérelmet,
- a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hozni,
- joggyakorlat-elemzést folytatni a jogerősen befejezett ügyekben, ennek keretében feltárni és megvizsgálni a bíróságok ítélkezési gyakorlatát,
- elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket közzétenni.

Jogegységi eljárásnak van helye egyebek között akkor, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges.

A Kúria egyelőre még nem tett közzé elvi bírósági határozatot sem a konkrét ügyben meghozott ítélet nyomán, noha az már július 4-én megszületett. Márpedig jelen esetben nehezen kérdőjelezhető meg, hogy a társadalom széles rétegét érintő, kiemelkedő jelentőségű ügyről van szó, amely esetében indokolt lenne elvi bírósági határozatot közzétenni. Ráadásul a Kúria felülbírálta az ingó értékesítés üzletszerűségének megítéléséről alkotott elvi állásfoglalását, amelyet a korábbi ítélete nyomán tett!

A bíróságokról szóló törvény szerint a határozatot (anonimizált formában) az azt meghozó bíróság elnökének a határozat írásba foglalásától számított harminc napon belül közzé kellene tennie a Bírósági Határozatok Gyűjteményében. Igaz, hogy jelenleg augusztus 20-ig ítélkezési szünet van, ez azonban nem ad felmentést a közzétételi kötelezettség alól.

Mit tehetnek a jogsértően elmarasztalt adózók?

Felügyeleti intézkedést kérhetnek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elnökétől azok az adózók, akiknek jogerős adóhatósági határozattal lezárt ügyük van, de nem fordultak bírósághoz, illetve azok, akikkel szemben még zajlik az adóvizsgálat. Perújítást lehet kérni, ha bíróság döntött az adózó kárára. Mindkét esetben a konkrét ügyben meghozott Kúria-ítéletre kell hivatkozni. Az ugyanis új ténynek, körülménynek számít, aminek ismeretében az adott ügyben más ítélet születhetett volna - magyarázza Angyal József.

Mint februárban megírtuk, egy korábbi Kúria-ítélet részlegesen már helyt adott az okleveles adószakértő érvelésének, s megállapította, hogy az alanyi adómentes határig (2008-ig 4 millió, azt követően 5 millió forint bevételig) nem minősíthető üzletszerűnek a 2011. december 31-ig bonyolított ingó értékesítés.

Ezen ítélet nyomán egy magánszemély felügyeleti intézkedést kért az adóhatóság elnökétől, aki azonban elutasította a kérést.A konkrét ítélet helyett a Kúria Sajtótitkársága által a Kúria elvi állásfoglalásáról közzétett tájékoztatóra hivatkozott, amelyben - mint arra több ízben felhívtuk a figyelmet - pont az a rész nem szerepel, amely kimondja, hogy az alanyi adómentes határig nem lehet üzletszerűnek minősíteni a 2011. december 31. előtti ingó értékesítést.

KATTINTS! Interneten adtad el használt cuccaidat? Így büntet az adóhatóság

A Kúria Sajtótitkársága azóta sem egészítette ki a tájékoztatót, amit ITT MEGNÉZHETSZ. Annyit tett, hogy - a Pénzcentrum.hu kérésére - anonimizált formában a végére biggyesztette a konkrét ítéletet, amelynek a 8. oldalán olvasható az alanyi adómentes határnál kisebb bevételre szert tevő magánszemélyek számára kedvező döntés.

Felmerül a kérdés, hogy a mostani Kúria-ítélet alapján helyt ad-e az adóhatóság elnöke a magánszemélyek által kezdeményezett felügyeleti intézkedési kérelmeknek? Angyal József szerint az teremtene az érintett magánszemélyek számára megnyugtató helyzetet, ha a nemzetgazdasági miniszter gyakorolná végre az adóhatóság fölötti felügyeleti jogát. Vagyis utasítaná a NAV elnökét, hogy hivatalból rendelje el a felügyeleti intézkedést, s az adóhatóság fizesse vissza az érintett magánszemélyektől jogszerűtlenül követelt adót, egészségügyi hozzájárulást, bírságot, illetve pótlékot.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény kimondja: a NAV felügyeletét a miniszterelnök által kijelölt miniszter, nevezetesen a nemzetgazdasági miniszter látja el.

A kijelölt miniszter feladatai:

- felügyeli az adóztatás, a vámok és a NAV hatáskörébe tartozó nem közösségi adók és díjak kiszabásának, beszedésének törvényességét,

- felügyeli és ellenőrzi a NAV tevékenységét és vezetését, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,

- előterjeszti a kormányhoz a NAV szervezeti rendszerére, feladataira vonatkozó törvények vagy kormányrendeletek tervezetét, illetve törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján jogszabályt alkot a NAV feladatkörébe tartozó kérdésekben,

- feladatai ellátásához, továbbá a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében a NAV vezetőjétől jelentéseket, beszámolókat, adatszolgáltatásokat kérhet, továbbá - amennyiben az jogszabályban meghatározott feladata ellátásához szükséges - bármely ügyről tájékoztatást kérhet,

- adóügyben (ideértve a vámokat és a NAV hatáskörébe tartozó nem közösségi adókat és díjakat is) megváltoztatja, megsemmisíti a NAV elnökének jogszabálysértő határozatát (végzését), illetőleg a határozat, végzés meghozatalának törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,

- a NAV vezetőjének különösen az adóztatás, a vám- és jövedéki igazgatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást adhat,

- ellátja azokat a feladatokat, amelyeket jogszabály önállóan vagy az érintett miniszterrel egyetértésben gyakorolt jogkörébe utal.