Itt az MNB válasza Nagy Mártonék kamatjavaslatára: tévút lenne bevezetni az intézkedést

A Banai Ádám ügyvezető igazgató és Kuti Zsolt főközgazdász, ügyvezető igazgató által jegyzett, a Magyar Nemzeti Bank oldalán megjelent cikk szerint az infláció leszorítása jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy újra tudjon indulni a hazai növekedés. Az infláció azonban makacs és veszélyes jelenség, gyorsan visszatérhet, a hazai gazdaságpolitika azzal tud a legtöbbet tenni a gazdasági növekedés újraindításáért, ha kitartóan a stabilan alacsony inflációs közeg visszaállítására és megőrzésére helyezi a hangsúlyt. Egy ilyen közegben a piaci kamatok is gyorsabban és fenntartható módon csökkenhetnek.

Minden olyan intézkedés, amely gyengíti ezt a folyamatot, akadályozza a fenntartható növekedési célok elérését. Ezen az úton kulcsfontosságú a monetáris transzmisszió megfelelő működése – húzzák alá az MNB szakértői. Szerintük az elmúlt másfél év fontos tapasztalata, hogy a monetáris transzmisszióba történő beavatkozások többségében a káros mellékhatások messze meghaladták azok várt rövid távú előnyeit.

Friss!

EZ IS ÉRDEKELHET

Folytatódik a kamatvita: visszaszólt az MNB-nek a Nemzetgazdasági Minisztérium

Az államtitkár válaszát teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

Banai Ádám és Kuti Zsolt szerint nem lenne ez másként a héten felröppent új ötlet, a banki referenciahozamok BUBOR-ról diszkontkincstárjegy hozamra történő lecserélése esetén sem, amely, úgy vélik, egy téves előfeltevésekre alapozó tervezet, amely végső megvalósítási formájától függően kisebb vagy nagyobb mértékben

hosszabb távon drágábbá, illetve nehezebben elérhetővé teszi a gazdaság újraindításához szükséges piaci alapú hiteleket.

Számos érv szól a szerzők szerint az ellen, hogy a BUBOR-ról a DKJ-hozamokra térjünk át a hitelek árazásában, ezeket szó szerint vesszük most át a cikkből:

1. "A bizonytalanság, a kockázatok növekedésére a hitelezési felárak növekedésével reagál a bankrendszer. A BUBOR alakulása átlátható, jól és széles körűen követi le a piaci folyamatokat. Ezzel szemben a DKJ hozamot a jegybank sokkal kevésbé tudja befolyásolni és az állam is csak közvetetten, például a DKJ kínálat szabályozásával, vagy az egyes pénzügyi szereplők eszközösszetételére vonatkozó szabályozással. Sokszor bebizonyosodott már azonban, hogy az ár- és kamatjellegű mutatók befolyásolása mennyiségi változókkal nagyon nehéz, hiszen nemlineáris és instabil kapcsolatokról van szó. Emellett a DKJ piacon speciális 2/3 keresleti oldali tényezők is komoly hatással vannak, ami szintén bonyolítaná a monetáris kondíciók menedzsmentjét. Egy ilyen beavatkozással csökkenne a bizalom, és nőne a bizonytalanság, ami széles körben, a pénzpiacok számos részén éreztetné negatív hatását. A felmerülő kockázatokat magasabb hitelfelárakkal kompenzálná a rendszer – azaz a várt pozitív hatás helyett ez inkább nehezítené a gazdasági növekedés fellendülését.
2. A lépés hatására már most nőtt a piaci bizonytalanság, ami a hitelminősítőknél negatív tényező, ahogy ezt azonnal jelezte a Standard and Poor’s kommentárja is. A hitelminősítő rögtön negatívan reagált, jelezve, hogy az ilyen lépések akár az ország hitelminősítését is veszélyeztethetik. Emellett a piaci reakciók is kedvezőtlenek voltak, ami mind a forint árfolyam gyengülésében, mind a kamatvárakozások emelkedésében, mind a tőzsdei árak esésében egyértelműen látszott.
3. A referenciakamat módosításával a bankok érdekeltté válnának abban, hogy a DKJ hozamok minél magasabban alakuljanak. A DKJ piacon a likviditás alacsony, így időről-időre piaci anomáliák léphetnek fel, amire turbulens időszakokban eddig is volt példa. A kereslet is változékonyan alakul, ahogy ezt láthattuk már többször a 2010-es évek közepén és a 2020- as években is, amikor az aukciókon a kereslet lényegében eltűnt. A bankok ezen a piacon könnyebben befolyásolhatják a hozamok alakulását, hiszen már kis mennyiségek eladásával, saját aukciós keresletük visszafogásával, esetleg short ügyletekkel is növelhetik a hozamokat, ami magasabb állami kamatkiadást eredményez.
4. Az állam oldalán érdekkonfliktus alakulhat ki. Amennyiben váratlan sokk-helyzetben az ÁKK-nak likviditásra van szüksége a nagyobb DKJ-kínálat a hozamok emelkedését okozza, növelve az érintett ügyfelek törlesztőterheit, épp a legkritikusabb időszakban.
5. A kiszámíthatatlanság nemcsak az állam finanszírozási költségeire hatna negatívan, hanem a piaci hitelezés dinamikájára is. A DKJ hozama akár néhány nap alatt is változhat 1-2 százalékponttal, ami a hitelfelvevők számára is óriási bizonytalanságot jelentene. Egy hitelfelvételi folyamat végén is történhet olyan elmozdulás, ami miatt egy hosszasan tervezett hitelügylet azonnal megvalósíthatatlanná válhatna.
6. A hitelfelvevők a várható jövőbeli kamatcsökkentések pozitív hatásaiból sokkal kevésbé részesülnének. A referenciakamat megváltoztatására a bankok a feláraik növelésével akár azonnal tudnak reagálni, a hitelkamatok végső szintje szempontjából hatástalanítva a felvetett szabályozói javaslatot. Bár „normál” piaci helyzetben nincs nagy különbség a BUBOR és a DKJ hozam szintje között, ugyanakkor az utóbbi időszakban ez érdemben kitágult. A mostani alacsonyabb DKJ hozamok miatt az új hiteleken megemelkedő felárak idővel magasabb hitelköltséghez is vezethetnek, ahogy a DKJ és a BUBOR közötti különbözet visszatér a jelenleginél alacsonyabb historikus átlaghoz. Ugyanis a BUBOR várható, további jelentős csökkenését már „nem nyernék meg” azok a szereplők, akiknek a hitele a DKJ-hoz lenne árazva.
7. A kamatkockázat fedezésének ellehetetlenülése szintén drágítaná a hitelezést. A banki felárak növelése pusztán technikai oldalról is felmerülne, hiszen a DKJ hozam sokkal volatilisebb, és a piacon elterjedt BUBOR alapú kamatcsere eszközökkel nem lenne képes a bankrendszer azt jól fedezni. A rosszabb és drágább fedezési lehetőségek pedig természetesen végül szintén lecsapódnának a hitelek magasabb feláraiban."

Az MNB szakértői szerint „elég” egy olyan nyugodt, a várható előnyöket és kockázatokat együttesen mérlegelő, stabilitásorientált gazdaságpolitikai környezetet teremteni, ahol az infláció tovább csökken, a magyar pénzügyi eszközök megítélése javul, a gazdasági bizalom erősödik – és ahol a jegybank fenntartható módon képes végrehajtani kiszámítható, az egyensúly fenntartására törekvő kamatcsökkentési ciklusát.

A téves intézkedések, ad-hoc ötletek csökkentik szerintük a gazdaságpolitika mozgásterét, és nehezítik a hosszabb távú célok elérését.