Kárt okoztál, fizess! - Vagy mégse?

Egy munkahelyen gyakran előfordulhatnak balesetek, a berendezési, használati tárgyak, munkaeszközök különböző okokból megrongálódhatnak, stb… Ilyenkor természetesen mindig felelőssé tesznek valakit, aki „elviszi a balhét” vagyis magas kártérítést fizethet.

Jelen összeállításunkban először azt tekintjük át, hogy milyen feltételek esetén tehető felelőssé a munkavállaló, ha ő okozza a kárt, és hogy milyen kibúvókat kereshet a kártérítés megfizetése alól.

Többször hangoztattuk már, hogy a magyar munkajogi rendszer a munkavállalók pártján áll, és a jogi szabályozással nekik kedvez. Íme erre a legjobb példa: a munkavállalók kártérítési felelőssége. Egy kis előtanulmány: a kártérítési felelősséget alapesetben a polgári jog  szabályozza, megszabva, hogy károkozás esetén kinek mit kell bizonyítani (és mint tudjuk, mindig annak a nehezebb a helyzete, aki bizonyít). A kár bekövetkeztét, annak mértékét, a vétkességet (tehát azt, hogy a kár a károkozó hibájából keletkezett és anélkül nem következett volna be) és az okozati összefüggést (vagyis hogy tényleg a károkozó magatartása miatt –és nem más okból - keletkezett a kár), mind adottnak veszik, és a károkozó bizonyíthatja, hogy mégsem úgy történt, ahogyan azt feltételezik. A Munka Törvénykönyve ezzel szemben megfordítja a bizonyítási terhet, és a fentebb felsoroltakat, mind a munkáltatónak kell bizonyítania (vagyis alapesetben itt azt feltételezzük, hogy nincs kár, nincs vétkesség, illetve okozati összefüggés stb… és lehet állítani, alátámasztani az ellenkezőjét!).

Tudnunk kell még, hogy ha a munkavállaló okoz kárt, akkor a kártérítést a fizetéséből fogják levonni, pusztán azért, mert ez a legegyszerűbb módja a pénz behajtásának a munkáltató részéről. A második könnyítés ehhez kapcsolódik: a munkavállalóktól maximum a havi átlagkeresetük 50%-a vonható le kártérítésként gondatlan károkozás esetén, és csak szándékos károkozás esetén felelnek a teljes kárért. De azért figyeljünk oda, ha olyan helyre megyünk dolgozni, ahol van kollektív szerződés, mert ez tágabb keretet szabhat meg, elmehet, illetve megállapíthat egészen 6 havi átlagkeresetet is.

A polgári jogban a kártérítés összegénél figyelembe veszik, hogy mekkora a ténylegesen okozott kár, (pl: ha egy sofőr összetöri az autót, akkor a tényleges kár az az összeg, amiből meg tudják azt javítani), az ún. „elmaradt haszon” (az előző példánál maradva az az összeg, amit az alatt az idő alatt keresne a cég, amíg javítják az összetört autót), valamint a polgári jog ismeri a nem vagyoni kár fogalmát is. A munkavállalók által okozott károknál ezek közül csak a ténylegesen okozott kárt lehet felszámítani és megfizettetni, ami általában csak a kijavítási költségeket fedi le, illetve, ha már nem lehet a dolgot megjavítani, akkor annak teljes értékét kell megfizetni, de itt vége is van a sornak.

Ha több munkavállaló együttesen okoz kárt, akkor logikusan azt gondolhatnánk, hogy vétkességük arányában felelnek, vagyis automatikusan azt nézzük, hogy ki mennyire volt hibás a kár bekövetkezésében. Ezzel szemben a Munka Törvénykönyve más szabályt ad: a vétkesek átlagkeresetük arányában felelnek.

Legvégül pedig még egy csökkentő tényező: ha a kár bekövetkezésében a munkáltató is közrehatott - mert pl. nem vitte el a fenti autónkat szervizbe rendszeresen, és a baleset ezért következett be – akkor a munkavállalónak a kárnak csak azt a részét kell megtéríteni, amiben ő volt a hibás, ami a munkáltató hibájából származott, azért neki is kell viselnie az (anyagi) következményeket.