22 °C Budapest

Támad a biztosító! - Védd magad!

Pénzcentrum
2006. január 31. 05:55

Az elmúlt hetekben a különböző biztosítási fajtákhoz kapcsolódó csalástípusokkal foglalkoztunk. A most következő cikkben viszont, a másik oldal által kedvelt ügyfél lerázási és "úgyse fizetünk" trükkökkel ismerkedünk meg egy kicsit közelebbről.

Az elmúlt hetekben a különböző biztosítási fajtákhoz kapcsolódó csalástípusokkal foglalkoztunk. A most következő cikkben viszont, a másik oldal által kedvelt ügyfél lerázási és „úgyse fizetünk” trükkökkel ismerkedünk meg egy kicsit közelebbről.

Már az előbbiekben említett csalók és az ő kevésbé áldásos tevékenységeik miatt, a biztosító társaságokban kialakult egy úgynevezett védelmi mechanizmus, amelynek a lényegét talán úgy tudnánk a legjobban összefoglalni, hogy a biztosító szemszögéből minden kárbejelentő gyanús. Tehát , ha valakinek ténylegesen bekövetkezett a kára akkor is komoly vizsgálatokon és bizonyítási eljáráson kell átesnie (nem ritkán pedig pereskedésen), hogy kapjon némi kártérítést.

Az ördög a részletekben…

A biztosítók „bibliája” az Általános Szerződés Feltételek (ÁSZF), aki ezt ismeri annak félig már nyert ügye van. De hát éppen ez az, amit aztán nem sokan olvasnak végig (gondoljunk csak bele, hányan láttuk egyáltalán, mondjuk a kötelező biztosításunk feltételeit), aztán mikor megkötik a szerződést akkor meg szépen aláírják, hogy ők bizony látták, elolvasták, megértették és elfogadták.

Azonban, ha el is olvasná valaki ezt a meglehetősen apró betűkkel írt elég bonyolult jogi szöveget, akkor sem biztos, hogy teljes mértékben jól értelmezi. Ennek talán két oka lehet: az egyik, hogy nem minden ember jogi végzettségű (akik írták, pedig kivétel nélkül mind azok és általában nem is a pályakezdők közül kerülnek ki), a másik pedig az idő. Ugyanis általában szerződéskötéskor az üzletkötő (nagyjából) elmondja a szerinte érdekes részt, rendesen fényezve ezáltal az ajánlat pozitív oldalát. De a negatívumokról, a buktatókról, a kizáró dolgokról meglehetősen kevés szó esik (hiszen el kell adni a terméket). Ilyenkor – az esetek meglehetősen kis százalékában – előveszik az ÁSZF-et és megmutatják a leendő ügyfélnek, akinek van rá pár perce (jobb esetben néhány órája), hogy átnézze azt és kérdéseket tegyen fel. Ez az idő pedig nem elég arra, hogy azt értelmezni lehessen. Az ideális eset az lenne, ha a brókerek ott hagynák a szerződést és a hozzá kapcsolódó iratokat néhány napra, azt az ügyfél nyugodt körülmények között átnézhetné, esetleg megmutathatná egy jogban jártas embernek, vagy biztosítós ismerősnek. De erre sajnos nincs mód, hiszen tudjuk: az idő pénz és az üzletet „pörgetni” kell.

Óvakodj az alkuszoktól

Ha már az alkuszoknál, üzletkötőknél és brókereknél járunk, akkor nem árt beszélni egy fontos dologról. Nevezetesen arról, hogy mi a különbség a biztosító saját alkalmazottja és egy független bróker között. Vegyünk egy egyszerű példát: Tegyük fel, hogy vagyonbiztosítást szeretnénk kötni a lakásunkra és a benne található értékekre. Két dolgot tehetünk, vagy besétálunk egy általunk kiválasztott biztosító társasághoz és az ottani kollégával, megköttetjük a biztosítást, vagy megbízunk (és ez a kulcsszó) egy független brókert azzal, hogy válassza ki számunkra a legjobb ajánlatot a piacról és kösse meg a szerződést. Most foglalkozzunk ez utóbbi esettel.

A megbízott brókerünk kiválasztja számunkra a legjobb és legkedvezőbb biztosítást (és reméljük, hogy nem azt, ahonnan a legtöbb jutalékot kapja). Majd miután értesít minket, nyélbe ütjük az üzletet és megkötjük a biztosítást. Rendesen fizetjük a ránk kiszabott díjat mindaddig, amíg be nem következik egy káresemény (például: kirabolják a lakást). Felkeressük a biztosító társaságot amellyel szerződésben állunk, kitöltjük a kárbejelentőt (ezen áll vagy bukik az egész, ha jól van kitöltve a kárbejelentő, gyakorlatilag nyert ügyünk van) és várjuk a pénzt. Igen ám, de amikor kijön a kárszakértő, hogy „terepszemlét” tartson, kiderül, hogy valami nagyon el lett szúrva a biztosítás megkötésekor (nem lett rögzítve a nagy értékű ingóságok adatai, alacsonyra lett véve az értékhatár s még sorolhatnánk. Teszik mindezt azért, hogy alacsonyabb legyen a fizetendő díj és jobban eladható a termék), tehát ez a kár erre a biztosításra nem kifizethető.

Ilyenkor áll a delikvens és csak pislog nagyokat, ugyanis a biztosítás visszamenőleg nem módosítható (tehát fizetett a semmire), ezáltal nem kifizethető a kár. Panasszal nem fordulhat a biztosítóhoz, hiszen az ajánlatot nem ők adták és a körülményeket sem ők mérték fel, így az alkuszcég hibájáért sem ők a felelősek. Más lenne a helyzet, ha a saját alkalmazottjuk kötötte volna a szerződést, hiszen ilyen esetben a társaság felel az alkalmazott hibájáért és természetesen kárpótolná az ügyfelet. A mi esetünkben azonban mi vagyunk felelősek az alkuszcég hibájáért, mivel mi voltunk a megbízó.

De mi a helyzet az alkuszcéggel? Kérhetünk-e kártérítést? Nos a cégnél valószínűleg az alkalmazottra hárítanák a felelősséget (ha még egyáltalán ott van, mivel egy ilyen helyen meglehetősen gyorsan frissül a gárda), lehetne természetesen perelni is céget. De a bíróságon az üzletkötő úgy is tisztán emlékezne, hogy milyen felvilágosítást adott és, hogy ismertette az ÁSZF-et. Még ha meg is nyernénk egy ilyen pert, az akkor is egy hosszú folyamat eredménye lenne.

De itt még nem ért véget az ügyfelünk kálváriája, ugyanis a biztosító beperelheti őt csalási kísérlet miatt. Mivel egy olyan szerződésre nyújtott be kárigényt (próbált meg pénzhez jutni) aminek feltételei nem jogosítják fel őt erre.

Itt kell azonban megjegyeznem, hogy ez nem minden alkuszcégre igaz. Gyakran nagyon nagy segítséget jelentenek egy-egy biztosítás megkötésében, mivel nem az ügyfélnek kell „bolyongania” több biztosító néhány tíz (esetenként néhány száz) ajánlata között, hanem ezek a cégek segítenek választani és legtöbb esetben garanciát is vállalnak. A fent leírt eset a „magányos farkasokra” és a kétes hírű, gyakran átalakuló kis cégekre lehet igaz. De természetesen a szakma érdeke is, hogy kiszűrje az ilyen rossz hírű tagokat, az ügyfelek és nem utolsó sorban a biztosító társágok bizalmának megőrzése érdekében.

Majdnem mindig az ügyfélnek van igaza

A biztosító társaságok gyakran állapítanak meg alacsony kárértéket, vonnak le magasabb összeget értéknövekedés címén (gépkocsi károknál) és még számtalan tipikus esetet találhatnánk. Miért éri meg ez a biztosítóknak? Talán azért, mert tíz ügyfélből, jó ha kettő fordul bírósághoz a többi esetben a megspórolt kifizetés „talált pénz”. Azonban ha valaki biztos az igazában, jól töltötte ki a kárbejelentőt (és ez az mi igazán fontos), valamint van mögötte némi segítség, akkor biztos a siker, ugyanis a bíróság az esetek igen nagy többségében az ügyfelek javára dönt (gyakran még elég képtelen esetekben és szakértőkkel ellentétes módon is).

Õrangyalok

A károsult ügyfeleknek nagy segítségére lehetnek, az úgynevezett kárrendező irodák. Ezek a cégek gyakran jogászokból, volt kárügyintézőkből állnak, és jutalék fejében képviselik ügyfeleiket a biztosítókkal szemben, akár a bíróságon is. Gyakran szakértelmüknek, kapcsolataiknak, tapasztalataiknak köszönhetően sikeresen érvényesítik az ügyfelek követeléseit a biztosítókkal szemben.

NAPTÁR
Tovább
2021. május 11. kedd
Ferenc
19. hét
Május 11.
Miskolc napja
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
HR Revolution 2021
Vörös riadó! Újabb fronton nyílhat harc a hazai munkahelyeken. Hogyan tovább?
EZT OLVASTAD MÁR?