Súlyos igazságot tárt fel a dunai árhullám: ez a gond a magyar árterekkel, pedig lenne megoldás

Bár az árvizek során a víz legnagyobb részét a folyómeder vezeti le, amint kilép a folyó a medréből, a folyó aktív ártere is becsatlakozik a víz szállításába, ami akár jelentősen csökkentheti az árvíz tetőzési szintjét. Természetesen az aktív árterek szerepe a vízszint mérséklésében sok tényezőtől függ, például a folyó esésétől, azaz a víz és az árhullám sebességétől, a növényzet sűrűségétől, és nem utolsó sorban az ártér kiterjedésétől. Magyarországon a nagy folyamszabályozások az aktív árterek méretét jelentősen csökkentették, a töltések közé szorított folyók mentén létrejött az úgynevezett hullámtér, azaz az a terület, ahol az árvizet meg kell tartani. Ahol ez a terület szélesebb, ott máig kimutatható az árvízi tetőszintekre gyakorolt jelentős hatás.

Az SZTE FFI szakembereinek közreműködésével végzett kutatás során az osztrák kollégák vezetésével a Duna-menti országok hidrológiai modelljei kerültek egyesítésre, és egy 100 éves visszatérési gyakoriságú, azaz extrémnek nevezhető árhullám alapján határozták meg, hogy a jelenlegi körülmények között az aktív árterek, azaz hullámterek milyen mértékben hatnak egyrészt az árvízi szintekre, másrészt pedig az árhullám levonulásának sebességére. A számítások alapján kitűnt, hogy míg a Felső-Dunán az árvízi szintekre még jelentős hatással vannak az aktív árterek, addig a Középső-Dunán ezek már csak elenyésző mértékben mérséklik a tetőzés szintjét, ami alól csak a Duna szigetközi és gemenci szakasza jelent kivételt, de itt is csak 2-5 százalékos a hullámterek hatása.

A modell futtatások során azt is megvizsgálta kutatócsoport, hogy mi történne, ha a meglévő hullámtereket is leválasztanánk a folyóról. Ez esetben akár további 1-1,5 m-rel is növekedhetne bizonyos szakaszokon a tetőzés szintje a Duna mentén. Ami szintén rávilágít a hullámterek kiemelkedő fontosságára az árvizek levezetésében.

Az aktív árterek szerepe azonban nemcsak az árvizek szempontjából kiemelkedő, ökológiai és gazdasági tekintetben is fontos területek ezek. A kutatás során ezeket a paramétereket is figyelembe véve osztályozták a Duna-menti aktív ártereket a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Ez alapján jól látszik, hogy a magyarországi hullámterek többségén beavatkozásokra lenne szükség a hullámtér teljesítőképességének növelése érdekében. Ilyen beavatkozások lehetnek a területhasználat optimalizálása, vagy az inváziós növényfajok visszaszorítása, ami mind ökológiai, mind pedig árvízvédelmi szempontból előnyös, azaz „win-win” beavatkozás lenne.

Az jól látszik, hogy a jelenlegi hullámterek hatása a Duna magyarországi szakaszán árvízi szempontból kevésbé jelentős. Igaz, a domborzati adottságok miatt a Duna mentén még így is számottevően kisebb az árvizekhez kapcsolható vagyoni kockázat, mint a Tisza mentén, ahol egy esetleges extrém, a töltések szintjét meghaladó árvíz jóval nagyobb károkat okozna. Persze vannak a Duna mentén is igen magas kockázatnak kitett szakaszok, ilyen például a folyó kisalföldi, a Rába és a Mosoni-Duna találkozásánál húzódó szakasza, vagy a Szentendrei-sziget térsége, és természetesen a hírekben igen gyakran szereplő budapesti Római-part.

Az árvízi kockázat mérséklése az érintett országok összehangolt cselekvése mellett lehetséges. Természetesen minden ország a lehető leggyorsabban szabadulni szeretne a víztől egy ilyen hirtelen kialakuló havária esetén, mint a mostani, de ahol lehetséges, a területi tervezés során előtérbe kell helyezni az aktív árterek területének növelését, illetve nagyon fontos, hogy megőrizzük a jelenlegi hullámtereket, azaz például ne csökkentsük beépítésekkel vízlevezetőképességüket

– mondta el Dr. Sipos György, az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézetének oktatója.