Erről télen se feledkezzen meg, aki kertes házban él: tavasszal nagyot koppanhat, ha nem lesz gyümölcs

Az énekesmadarak az év folyamán rugalmasan alkalmazkodnak a változó táplálékkínálathoz, mégis vannak olyan egyedek, amelyek igazi ínyencmódra csupán egy adott rovarfajra szakosodnak. Ilyenek a pintyek, amelyek elsősorban a bogarakat választják a kínálatból. A szürke légykapó (Muscicapa striata) repülés közben csap le apró legyekre, a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca), valamint a széncinege (Parus major) viszont kisebb hernyókat gyűjt, és ezekkel eteti a fiókáit is. Míg a kakukk (Cuculus canorus) a hosszú szőrű hernyókat részesíti előnyben, addig a sárgarigó (Oriolus oriolus) a csupasz rovarlárvákat szereti.

Télen segítsük őket táplálékhoz jutni!

A klímaváltozás okozta enyhébb telek miatt azonban egyre több madárfaj marad meg természetes környezetében, és próbálja meg itthon átvészelni a novembertől-márciusig tartó időszakot. Csakhogy ilyenkor eleve kevesebb élelmet – rovarokat alig – találnak a szabadban, mint amúgy általában, ráadásul a váratlanul csapadékos és változékony idő is komoly meglepetésekkel szolgálhat a számukra. A fentiek okán extrán fontos a számukra a segítségünk, hogy megfelelő mennyiségű táplálékhoz jussanak. Azonban nem mindegy, hogyan és mivel etetjük őket! - írják.

Nagyon fontos, hogy kenyeret, ételmaradékot, főtt rizst, tésztát, gyorsan romló ételt nem szabad a madáretetőkbe helyezni.

A legjobb, ha kalóriadús élelmeket; különböző növényi magvakat (napraforgó, tökmag, kukorica stb.) helyezünk ki nekik, de emellett adhatunk még állati zsiradékot is, például marhafaggyút, főtt vagy sótlan szalonnát, esetleg szaküzletben vásárolt speciális cinkegolyót, illetve madárkalácsot. Az egyik legfontosabb alapszabály viszont az, hogy ha egyszer elkezdtük őket egy adott etetési helyszínhez szoktatni, akkor március végéig rendszeresen pótoljuk számukra a megfelelő csemegéket! Ha nincsen fából készült etetőnk, akkor műanyag flakonból is könnyen készíthetünk egy ilyen alkalmatosságot, és rögzíthetjük erős madzaggal a házkörüli fák egyikére, de akár az erkély vagy éppen a tornác gerendájára.

Barátaink, a szorgos méhek

Mivel a vadnövények 80%-a, a termesztett növényeknek pedig a 75%-a rovarbeporzású, ezért ezeknek a szorgos kis élőlényeknek is kiemelten fontos a védelmük. A virágpor egyébként a hátsó lábaik tollszerű sörtéin tapad meg. A témában jelentős szereppel bírnak a házi, vagy más néven nyugati mézelő méhek (Apis mellifera), amelyeket a köznyelv gyakran csak beporzó méheknek hív. Ezek a rovarok családokban élnek, néha akár többezer egyedük is egyszerre együtt, eltérő funkciót betöltve és más-más kasztokat alkotva.

Manapság egyre többet hallunk ezeknek a rovaroknak a jelentőségéről, de sajnos többnyire azért, mert az urbanizáció terjedésével az életterük és ezzel az egyedszámuk is egyre csökken. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy ők is megfelelő védelemeben részesüljenek a részünkről. Ennek legegyszerűbb módja egy méhecskehotel-, más néven darázsgarázs-eszközcsoport létrehozása, amelyet erkélyen, ablakpárkányon, vagy a kertünkben helyezhetünk el. Ilyen alkalmatosságot egyébként pofonegyszerű készíteni, gyakorlatilag egy sor otthon található lim-lom alkalmas alapanyagot jelent. Mindent felhasználhatunk hozzá, ami lyukacsos, vagy amibe lyukakat tudunk fúrni: tetőcserepet, téglát, léceket, fatörzset, vagy éppen nádszálat. A lényeg, hogy olyan különböző méretű 5-10 mm átmérőjű lyukakat, furatokat alakítsunk ki bennük, amelyekben a méhek – de akár más rovarok is – a hideg idő beköszöntével be tudnak húzódni. Nyáron pedig ezek a szállások ideális petézőhelyet biztosítanak számos fajnak.

A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát az illegális lakásfoglalóktól nem kell tartani.

Nem alszik téli álmot a kis vakond

A közönséges vakond (Talpa europaea) sosem alszik téli álmot, ráadásul éjjel-nappal örökös mozgásban van. Bár a kertet és a virágágyásokat feltúrják, alapvetően inkább hasznos állatok, mivel átforgatják a talajt, valamint segítik a korhadó növényrészek, levelek elkeverését. Fő táplálékforrásuk a szintén hasznos állatnak számító földi giliszta, de sok kerti kártevőt, például a pajort (májusi cserebogár), a lótetűt, a ganajtúrót, valamint a drótférget is elfogyasztják – saját súlyuknak több mint másfélszeresét eszik meg naponta!

Adja magát a végső kérdés: ha esztétikai szempontból zavarják a szemünket a kertünkben éktelenkedő vakondtúrások, akkor mi a teendő? Mivel hazánkban védettnek minősül a vakond, ezért nem szabad bántani, vízzel kiöntve kutyával, vagy vadászgörénnyel kifogatni! A humánus megszabadulás egyik módszere az áttelepítés, melynek legegyszerűbb módja az élve fogó vakondcsapdák használata. Esetleg használhatunk ultrahangos vakondriasztót, amelynek 300-400 Hz frekvencián kibocsátott hangja megzavarja az érzékeny fülű betolakodót. Kertészek gyakran ajánlják a viszonylag gyorsan megfakadó, illetve szaporodó nagy sárfű (Euphorbia lathyris), vagy a császárkorona (Fritillaria imperialis) telepítését, hiszen ezeknek a gyökere a vakond számára elviselhetetlen szagú illatanyagokat terjeszt szét a talajban.

EZ IS ÉRDEKELHET

Mit eszünk majd pár év múlva? A rovarok lehetnek a jövő, de a rántott sáskalábat azért nem kell bekajálni

"30 év alatt óriási pályákat lehet befutni. De ebbe nem férnek bele a rossz gazdaságpolitikai döntések."