Őr a szegények adója felett - mire jó az inflációkövető kötvény?

Az elmúlt egy évben jelentősen megemelkedett az infláció, nem csak itthon, de olyan országokban is, mint például Japán, vagy Kína, ahol korábban defláció volt megfigyelhető. A Deloitte előző negyedéves gazdasági összefoglalója sem szólt másról, mint a szegények adójaként emlegetett inflációról. Július közepe óta ugyan csökkent a nyersolaj ára, és így az eurózóna 12 havi inflációs rátája is mérséklődni tudott, azonban még így is jelentősen meghaladja az egy évvel ezelőtti 1,7 százalékos szintet. Itthon szintén enyhült némileg a pénzromlás üteme, bár a hosszú távú 3 százalékos tervezett szinttől még távol áll.

Mint tudjuk, inflációs környezetben a reálhozamok csökkennek, sőt el is tűnhetnek, azonban inflációkövető befektetések révén vagyonunk értékállósága biztosítottnak tekinthető. Hazánkban elérhetőek már inflációkövető betétek, ilyen például a K&H Bank 6 hónapos lekötött betétje, ami a KSH által közölt inflációs adatokhoz köti az elérhető kamat szintjét, valamint a CIB Bank által kínált jegybanki alapkamathoz kötött betét, amely közvetve kapcsolódik a pénzromlás üteméhez - ezeket a termékeket egy korábbi cikkünkben már ismertettük.

Szintén léteznek olyan befektetési alapok, amelyek inflációkövető termékekbe fektetnek, így például államkötvényekbe, illetve olyan befektetési stratégiát választanak, amely inflációs környezetben is magas hozamot biztosít (például short pozíciót vesznek fel kötvényekből, vagy kamatkülönbözeti ügyleteket kötnek).

Mire jó az inflációkövető kötvény?

A fejlettebb kötvénypiaccal rendelkező országokban már évek óta ismeretek az inflációt követő kamatozású kötvények. Az Egyesült Államokban például több mint 10 éves múltra tekintenek vissza ezek a speciális államkötvények (Treasury Inflation-Protected Securities, TIPS), amelyek kamatozása a fogyasztói árindexet követi, vagyis a meghirdetett kamatláb megegyezik a reálkamatlábbal, és 5, 7, 10, valamint 20 éves lejáratúak. Szintén nagy likviditású piaca van az Egyesült Királyságban kibocsátott hasonló államkötvényeknek (Inflation-linked Gilt - ILG), bár az utóbbi időben a megnövekedett kereslet miatt a kibocsátást követően általában az intézményi befektetők ezeket gyorsan lejegyzik.

Ezek a kötvények tehát inflációs környezetben magasabb kamatot fizetnek egy hasonló kondíciójú, "normál" államkötvényhez képest. Természetesen az ilyen kötvényekbe fektetők elsősorban nem magas hozamban reménykednek, hanem a megtakarításaik vásárlóértékét szeretnék megőrizni.

A nyugdíjalapok számra például kifejezetten alkalmas befektetési eszköz lehet az ilyen kötvény, hiszen a vagyon értékállósága esetükben elengedhetetlen, de diverzifikációs eszközként is felfoghatók, hiszen más eszközkategóriákkal viszonylag alacsony korrelációt mutatnak.

A Barclays Captial inflációkövető kötvény-indexe szerint az elmúlt években jelentősen megugrott ezen kötvények piaci kapitalizációja, miután egyre több állam bocsát ki hasonló papírokat. Továbbra is az USA számít a legnagyobb kibocsátói piacnak azon 19 ország közül, ahol létezik ilyen államkötvény, de Nagy-Britannia, az eurózónán belül pedig Franciaország is igen nagy szeletei a tortának.

Mi a helyzet itthon?