Miért jó, ha máshová megy a pénzed?

Mit jelent a pénzügyi globalizáció?

A témafelvetés aktualitása tagadhatatlan, az elmúlt két évtized alatt többszörösére emelkedett a tőkeáramlás mértéke az egyes országok között. Ez természetesen kételyeket vethet fel bennünk, vajon ez nem csupán a befektetőknek lehet-e hasznos, miért jó, vagy kívánatos a tőkeáramlás a fogadó országok számára is.

Mit tekintünk pénzügyi globalizációnak? Három típusba lehet sorolni a fogalmat megközelíteni célzó mutatószámokat. Az első csoport a mennyiségi alapú mérőszámokat foglalja magában. A legszélesebb körben elfogadott és alkalmazott mutatószám a pénzügyi globalizáció mértéknek megragadására a bruttó külföldi eszközök és források GDP-hez viszonyított aránya (az IMF tanulmány is ezt alkalmazza).

A második csoportot a megtakarítások-beruházások korrelációs mutatószámai alkotják. Míg a harmadik csoportba az áralapú indexek tartoznak, azonban ezekkel a csoportokkal nem kívánunk részletesen foglalkozni.

Mekkora a mértéke?

A fent említett mérőszámot alkalmazva megállapítható, hogy az elmúlt 30 év alatt minden országtípusban megemelkedett a külföldi eszközök és források bruttó értéke a GDP-hez mérten.

Miért lehet jó a pénzügyi globalizáció előretörése?

A megfelelő körülmények esetén (a kulcs pedig ebben rejlik) a pénzügyi tekintetben vett globalizáció a kockázatok megosztásának (a diverzifikációnak) nemzetközi színtéren való megvalósulását teszi lehetővé, sőt a gazdasági növekedés elősegítőjévé is válhat.

Azonban mindez a visszájára is fordulhat amennyiben a pozitív hatáshoz szükséges feltételek nem teljesülnek, vagyis bizonytalanságot, netán krízist is okozhat. Mielőtt azonban megrémülnénk, nem árt tisztába jönni azzal, milyen hatások és feltételek érvényesülnek.

Tisztában kell lenni azzal, hogy a nemzetközi tőkeáramlásnak több formája is létezik. Az FDI (vagyis a közvetlen külföldi tőkebefektetések, Foreign Direct Investment) mellett megvalósulhat a hitelek, adósságok, betétek, értékpapírbefektetések nemzetközi áramlása is.

Ezek közül az IMF kutatása szerint a "legkívánatosabb" az FDI megvalósulása, amely egy tőkepiaci nyitás utáni korai szakaszban is örvendetes lehet minden ország számára. Ezzel szemben a rövidtávú, adósságot generáló beáramlásokkal kapcsolatban már ki kell építeni a megfelelő pénzügyi piacokat, az intézményrendszert illetve a gazdaságpolitikát.

Emellett természetesen azoknak az országoknak, ahol most készülnek a tőkepiac nyitására egyéb reformfolyamatokat is el kell indítaniuk.

Ezzel szemben az elméletben általánosan pozitív hatásként értékelhető az egyes országok közötti tőkeáramlással kapcsolatosan, hogy a szabadon áramló tőke révén stabilizálódhat a kormányzat, illetve a háztartások fogyasztása, melynek révén végső soron a gazdasági növekedésre gyakorolhat üdvözlendő hatást.

A gyakorlat azonban más képet mutathat, mivel ugyan a fejlett országok esetében kimutatható, érzékelhető a jó irányú kapcsolat, azonban ez már a fejlődő, illetve elmaradott országoknál már nem mondható el ilyen egyértelműen. Azokban az államokban, amelyek viszonylag gyenge intézményrendszerrel, illetve pénzügyi szektorral rendelkeztek, s így nyitottak a nemzetközi tőkeáramlás felé, emelkedett a változékonyság.

A növekedéssel való pozitív kapcsolat csupán az FDI típusú áramlásoknál mutatható ki, a kutatás adatai szerint 10 százalékos közvetlen külföldi tőkebefektetés-növekedés következtében 0,3 százalékponttal emelkedik átlagosan a GDP. Az adósság típusú áramlások hatása azonban meglehetősen változó az előzőekben már említett faktorok függvénye.

Miért nem jó bezárkózni?

Azokban az országokban, ahol továbbra is fent kívánják tartani a szabad tőkeáramlás gátjait, számolniuk kell azzal, hogy a korlátok megtartása számottevő mértékű költségeket róhat az ország gazdaságára.

Egyrészt a korlátozások és a szabályozás miatt megemelkedik a csalások száma, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiépítése pedig jóval nehezebbé válik azon vállalatok számára is, amelyek nem kívánják kikerülni a szabályokat.

A korlátozások fenntartása megdrágítja a tőkeszerzés költségeit, a tanulmány szerint átlagosan 5 százalékos kamatfelárat jelent a tőkeáramlási korlátozás az azzal rendelkező országokban. A gazdasági magatartásra is befolyással bír a korlátozások fenntartása, valószínűleg a jó összeköttetéssel rendelkező vállalkozások élik túl nagyobb eséllyel a versenyt, mint azok, amelyek hatékonyan működnek.

Végül, de nem utolsó sorban az államháztartás terheit is megnöveli a korlátozások rendszerének fenntartása, a szabályok betartásának ellenőrzése.