MNB vs. piaci elemzők: ki a jobb? - regionális kitekintés

Elemzésünk előtt néhány fontosabb módszertani kérdésre felhívnánk a figyelmet. Az MNB szabály alapú feltételes előrejelzéseket publikál, ami azt jelenti, hogy konstans feltételezéssel él az árfolyamokra az előrejelzési horizonton, illetve az olajár esetében is korábban konstans, majd a határidős árfolyamokból származó pályát használ. A piaci elemzők esetében ennél nagyobb a szabadság (de természetesen ezzel a hibaelkövetés lehetősége nem csökken feltétlenül). Az említett okok miatt a becslések tehát csak korlátozott mértékben vethetők össze.

Az alábbiakban az a táblázat látható, mely az MNB által publikált inflációs jelentésekből származó prognózisokat tartalmazza. Az egyes jelentésekből összegyűjtöttük, hogy adott év decemberére milyen becslésekkel éltek az MNB szakértői.

Az alábbi táblázat a hibák szórását mutatja, amely arra világít rá, hogy a prognózisok milyen mértékben voltak változékonyak a későbbi tényérték körül. Ez a mérőszám a "megbízhatóság"-ot fejezi ki. Megállapítható, hogy 2003 decemberére és 2004 decemberére vonatkozóan is az MNB valamivel változékonyabb becsléseket adott mint a piac. A különbség elsősorban 2003-ra számottevő, 2004-re nem igazán jelentős.

A Cseh Nemzeti Bank a legrégebben, már 1998 óta készít inflációs jelentést. Az eddigi tapasztalatok alapján átlagosan 0.8 %-ponttal lövik el a rövid távú és 2.2 %-ponttal a hosszabb távú előrejelzést. A 2002-es meglepetésszerű infláció csökkenés igencsak szétzilálta az éppen csak alakuló inflációs előrejelzési rendszert. Miután 2002 októberében 0.4-et tévedve 1%-ra jósolták a két hónappal későbbi árindexet, az inflációs jelentés következő januárban mindössze egy darab távoli cél (2004. június 2.5%) jóslásával próbálkozott. Az önbizalom vesztés azonban nem tartott sokáig és szépen lassan visszatért a korábbi rend.

A cseh előrejelzési rendszer másik sarkalatos pontja a céltáv kijelölése volt. A rendszer indulásakor az adott év és a következő év decemberére adott a jegybank előrejelzést. 2001 októberében a decemberi előrejelzéseket kiegészítették egy 4-6 negyedévre előre történő becsléssel. Ezután jellemző volt, hogy nem kifejezetten decemberre, hanem 4-6 negyedévre előre adtak prognózist a szakértők. Emiatt azonban nehézzé vált az egymást követő jelentések előrejelzéseinek összehasonlítása. A "régi rendszer"-re (decemberi becslések) való visszatérés 2004-ben következett be. A legutolsó két jelentés már ismét az eredeti decemberi indexekre prognosztizált.

A Lengyel Nemzeti Bank tavaly augusztusban publikált először nyilvános előrejelzést, nem kis meglepetésre igencsak pesszimistán látva a következő hónapok áremelkedését. A novemberi és februári jelentések - hasonlóan a hazai fejleményekhez - igyekeztek korrigálni a korábbi pesszimizmust és a legfrissebb februári jelentésük már 1.6%-ponttal kisebb, mindössze 2.6%-os inflációt jelez 2005 végére. Mérhető eredmény hiányában nem lehetséges pontosságuk, megbízhatóságuk becslése, az 1.6%-os változtatás már most több, mint amit a hazai monetáris hatóságtól megszokhattunk. Megjegyeznénk továbbá, hogy a lengyel jegybank nálunk egy évvel korábban kezdte el alkalmazni az inflációs célkitűzés (IT) rendszerét, tehát négy évig publikus előrejelzés nélkül operált a jegybank.

A szlovák jegybank lengyel társához hasonlóan nem sietett az IT rendszerének formalitásával bajlódni, inflációs cél és jelentés nélkül működtek egészen tavaly decemberig. Inflációs előrejelzésként az év végén meghirdetett és a következő év közepén felülvizsgált monetáris politikai program szolgált. A tulajdonképpen aktuális évre vonatkozó előrejelzés azonban egész jól üzemelt, az eltérés 2001 óta 1%-ponton belül volt, amely a legjobb rövid távú előrejelzésnek tekinthető a régióban (az MNB háromszor is 1%-nál nagyobb hibát vétett az összehasonlítható 14 hónapos előrejelzési horizonton belül).

Ezt az eredményt azonban nem sikerült átmenteni a hosszabb távú előrejelzésre. Eddig 2003 és 2004 decemberére vonatkozó előrejelzést lehet mérni, az előbbi esetében átlagosan 1.5%-ponttal, utóbbinál már csak 1.1%-ponttal tévedett a jegybank.

Formális inflációs célokkal először tavaly decemberben állt elő a jegybank, a korábbi években csak három évre vonatkozó előrejelzést készített. "Magabiztosság"-ukat sugallja, hogy a cél meghatározása mellett az előrejelzésre már nem futotta, így az első szlovák inflációs jelentés tulajdonképpen pont a lényeget nem tartalmazza. A jelentés természetesen részletesen bemutatja az egyéb (fiskális politika, fizetési mérleg, stb.) makrogazdasági folyamatokat illeszkedve ahhoz a régiós szokáshoz, hogy a jegybankok mindenről véleményt formálnak (a szlovák jelentés csak 13 oldalas, az átlagos 60-100 oldal helyett), csak éppen az infláció alakulását nem sikerül értékelhető módon eltalálniuk.

A cseh, szlovák, lengyel és magyar példák alapján úgy tűnik, a jegybankok is inkább követik az inflációs trendeket, a prognózisok bizonytalansága nem elhanyagolható. A fordulópontok megítélése az eddigi tapasztalatok alapján a jegybankok számára is nehéz, és sokszor sikertelen. A régiós példák is rámutatnak, hogy a magyar jegybank transzparenciája, előrejelzési gyakorlata hibái mellett is kiemelkedő a régióban.

Láng Róbert