Megváltást, vagy lecsúszást hozhat a magyar euró? Ezt tette a horvátokkal, szlovákokkal a közös valuta

Sokan vannak, akik egyfajta megváltóként tekintenek az Európai Unió közös fizetőeszközére, az euróra. Nem véletlenül, hiszen a valutának rengeteg előnye van, többek között hatékony segítséget nyújt a fejlődő országok felzárkózásában, illetve képes egyenlő feltételeket teremteni az egyes piacokon. Vannak azonban árnyoldalai is, mint mondjuk a nemzetgazdaságok eszköztárának legyalulása, vagy a monetáris politikára gyakorolt hatása.

Ám hogy ezek a hatások miként érvényesülnek, arról nehéz előre pontos képet kapni, a gazdasági és pénzügyi döntéshozók csupán a „puding próbája az evés elvvel” tudnak számolni. Mint ahogyan azt Magyarország régiójának két országa, Horvátország és Szlovákia tette. És ami többek között pont a magyar euró késlekedését okozza.

Ilyen hatást vált ki az euró bevezetése a nemzetgazdaságokból

Mielőtt belevetnénk magunkat az euró okozta hatásokba Horvátország és Szlovákia tekintetében, azelőtt érdemes tisztába kerülnünk azzal, hogy a közös európai valuta bevezetése pontosan milyen hatásokkal járhat egy nemzet gazdaságára. Az Európai Unió hivatalos honlapja egy sor következményt felsorol a témával kapcsolatban, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy a közös pénznem bevezetése után könnyebbé válik az árak összehasonlítása az euróövezeten belül, ami jótékony hatással van a nemzetgazdaságokra, hiszen fellendíti a versenyt a vállalkozások között.

Kialakulhat egyfajta árstabilitás is, illetve az euróövezetbe tartozó vállalkozások könnyebben, alacsonyabb költséggel és biztonságosabban vásárolhatnak és értékesíthetnek termékeket, vagy kereskedhetnek a világ többi részén. Az oldal szerint az euró bevezetése ezen felül

• növeli a gazdasági stabilitást és növekedést;
• integráltabbá teszi az adott nemzetgazdaságot, amitől hatékonyabban működik a pénzügyi piac;
• az eurót használó országok nagyobb befolyással bírnak a világgazdaságban;
• az euró az európai identitás kézzelfogható szimbóluma.

Emellett az euró bevezetése megvédi az euróövezet fogyasztóit és vállalkozásait a valutapiacokon bekövetkező költséges ingadozásoktól, amelyek egyes országokban aláásták a bizalmat, eltántorították a potenciális befektetőket és gazdasági instabilitást idéztek elő. Továbbá jelentős összeget takarít meg az ország lakói számára azzal, hogy nem kell az euró bevezetése előtti valuták átváltásával és annak pluszköltségeivel foglalkozni, amik egyébként jelentős kockázattal járnak, hiszen többek között nem biztosítják az országhatárokon átívelő ügyletek esetében az átláthatóságot. A közös valuta használata végül megkönnyíti az euróövezeten belüli üzleti tevékenységet és befektetést, csökkenti azok költségeit és kockázatait, de segíti a fogyasztókat és vállalkozásokat abban is, hogy a legjobb áron juthassanak hozzá a különböző termékekhez és szolgáltatásokhoz.

Ezen a ponton érdemes megjegyeznünk, hogy a közös európai valuta bevezetésének nem csak pozitív hatásai lehetnek a nemzetgazdaságokra. Ahogyan azt Török Zoltántól, a Raiffeisen Bank Zrt. vezető elemzőjétől megtudtuk, nagyon nehéz általánosságban beszélni az euró bevezetéséről, hiszen az mindig egy konkrét helyzet függvénye.

Ami azonban érvényes mondás minden esetben, hogy a közös valuta bevezetésével az adott ország lemond a nemzeti monetáris politikájáról, amivel jelentős gazdaságpolitikai eszköztárat ad fel. Így csökken a nemzeti önrendelkezési és a szuverenitási szintje

– közölte a szakember.

Visszafogottabban fogalmazott a hátrányokról a Pénzcentrum megkeresésére Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője. Elmondta, az euró bevezetése nem végcél, csupán az adott ország gazdasági felzárkózását szolgáló lépés. „Az euróövezetbe való belépés előtt a tagjelölt országnak mérlegelnie kell, hogy a csatlakozás elősegíti, vagy pedig hátráltatja a gazdasági fejlődést” – mondta, hozzátéve: az euróövezet további hátránya, hogy az Európai Központi Bank egységes monetáris politikát határoz meg, így az univerzális kamatszint bizonyos országokban prociklikus, míg máshol anticiklikus hatást fejt ki. Vagyis valamelyik országban túlzott monetáris szigort, míg másik országban monetáris lazaságot eredményez. Horváth Sebestyén ennek kapcsán példaként felidézte, hogy a tavalyi évben az egységes kamatszint nem tudta hatékonyan kezelni az eltérő inflációs rátákat, márpedig a monetáris politika hatékonyságát az biztosíthatja, ha a gazdasági ciklusok összehangoltak.

Ennek érdekében vezették be a csatlakozáshoz szükséges konvergenciakritériumok teljesítését

– jegyezte meg.

Az elemző szerint összességében a közös európai fizetőeszköz előnye leginkább a tagállamok állampapírhozamán érhető tetten. Az európai pénzügyi integrációs szervezeten belül a kockázatmegosztás következtében a rosszabbul teljesítő országok állampapírjainak értékeltsége ugyanis a gazdasági fundamentumok alapján az indokoltnál kedvezőbb.

Azaz a kockázatmegosztás sok esetben téves értékeltségi szintet eredményez, például a 2008-as válságot recesszió nélkül átvészelő Lengyelország 10 éves állampapírjának kamata jelenleg 5 százalék fölötti, ezzel szemben az „Európa beteg emberének” tartott és rendkívül eladósodott Görögország esetében a mutatószám értéke 3,3 százalék.

Még korai a horvát csodáról beszélni

S akkor most térjünk rá Magyarország régiójának két országára, melyek egyaránt birtokolják a közös EU-s fizetőeszközt. Ahogyan az köztudott, Horvátország kicsivel több mint 1 éve, egészen pontosan 2023. január 1-jén döntött úgy, hogy hűvösre teszi az addig használt kuna nevű valutáját, és igazodik az EU többi tagállamához az euró tekintetében is. Ez a döntés pedig egyelőre úgy tűnik, telitalálat volt a dél-nyugati szomszédunktól. Legalábbis korábban Boris Vujcic, a Horvát Nemzeti Bank (HNB) elnöke arról beszélt egy zágrábi konferencián, hogy az új fizetőeszköz megjelenése után országába érezhetően sokkal több befektetés érkezik, mint azt előzetesen várták, ezért módosítaniuk is kellett az éves GDP-növekedésre vonatkozó becsléseiket (az addigi 1,5 helyett annak majdnem a dupláját, egészen pontosan 2,9 százalékos növekedést vártak 2023-ra). Emellett a horvátok inflációs mutatói is jelentős mértékben javultak: tavaly júniusra a pénzromlás mértéke 7,9 százalékra csökkent, és a horvát jegybank az év végi prognózisát 6,6 százalékon határozta meg. Boris Vujcic ezen felül azt is kijelentette, hogy

az euró bevezetésével egy nagy rizikófaktor tűnt el a horvát gazdaságból, a banki költségek lecsökkentek, ami vonzóbb befektetési célponttá tette őket.

Nem sült el ilyen jól a közös európai valuta bevezetése Szlovákiában, ahol 2008-ban cserélték le a szlovák koronát euróra. „Északi szomszédunk a régió egyik legnyitottabb országa, az éves exportjának és importjának összege eléri a GDP 180 százalékát. A nyitottságuk ugyanakkor – mint azt több tanulmány is bebizonyította – az euró bevezetésének hatására nőtt meg ilyen mértékben, az korábban 160 százalék volt” – közölte Horváth Sebestyén, , aki szerint mindeközben a szlovák GDP növekedési üteme megfeleződött: a 2010-es évtizedben 2,5 százalék körül alakult, a megelőző évtized átlagos közel 5 százalékos szintjéhez képest.

Emellett bár a fogyasztói bizalmi index kis mértékben javult, a gazdasági teljesítményhez igazodva az üzleti bizalmi index jelentősen romlott. A kereskedelem bővülése viszont a szlovák kereskedelmi egyenleg és a folyó fizetési mérleg javulását eredményezte. A pénzügyi rendszer integrációját és a nemzetközi bankrendszerbe való bekapcsoltságát is jelentősen javította az euróövezeti tagság, amelynek keretében megnőtt a külföldi tulajdon aránya és a verseny is fokozódott.

A két országot nem érdemes összevetni, mert más az euró bevezetésének az időtávja

– véli Nyeste Orsolya, az Erste Bank vezető elemzője. Elmondta, Szlovákiában már 15 éve euróval fizetnek, míg Horvátországban még csak egy éve. Tehát Horvátország esetében még egyértelműen korai arról beszélni, hogy sikertörténet volt-e a dolog vagy sem. Szlovákia esetében pedig a mostani gyengébb gazdasági teljesítmény mögött nem az euró áll – fejtette ki véleményét az elemző. Szerinte a szlovák gazdaság jelenlegi problémái valószínűleg azzal vannak összefüggésben, hogy a közös valuta bevezetés után leálltak a strukturális reformok, és a versenyképességi gondok most kezdenek visszaütni. Emellett a szlovák gazdaság túlságosan függ az autóipartól, tehát összességében lehetnek szerkezeti gondok is, illetve problémák merülhettek fel az uniós pénzek hatékony felhasználásával kapcsolatosan is. „Ezeket a feladatokat viszont az euró nem fogja megoldani, önmagában tehát a bevezetése nem biztosítja a felzárkózást” – jelentette ki Nyeste Orsolya. Hozzátette ugyanakkor, hogy

a mostani válságos időszakban az euróövezeti tagság biztosíthatott egyfajta stabilitást, a szlovák gazdasági szereplőknek nem fájt a fejük az árfolyammozgások miatti bizonytalanságok miatt, illetve olyan drasztikus finanszírozási költség-emelkedéssel sem kellett szembesülniük, mint hazánknak.

A horvátok elmúlt éve kapcsán az elemző kifejtette, az ország mindenképpen speciális abból a szempontból, hogy náluk már az euró megjelenése előtt nagyrészt végbement egy spontán euróizációs folyamat, és a közös pénz tényleges bevezetése nem okozott nagy változást a gazdaságban, a monetáris politikának sem kellett lemondania az önállóságáról, mert korábban sem volt jelentős szerepe.

2030 körülre lehetünk euróérettek

S ha már önállóság: az euróbevezetés témaköre kapcsán adódik a kérdés, hogy arra vajon Magyarországon mikor kerül sor, lesz-e lehetőségünk euró alapon folytatni a felzárkózásunkat. Nos, egyelőre úgy tűnik, hogy lesz, bár az új korszak kezdete elég bizonytalan, révén, hogy egyelőre nincs konkrét elképzelés arról, hogy mikor vezetik be az eurót. (Hozzánk hasonló cipőben ebből a szempontból amúgy csak Lengyelország jár, még Románia és a nemzeti valutájához foggal-körömmel ragaszkodó Csehország is képes volt egy bevezetésre vonatkozó céldátummal előrukkolni.)

Azaz Magyarország ezen a vonalon (is) különutasnak számít az EU-n belül, mivel a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) a feltett szándéka az, hogy megfelelően felkészült, versenyképes gazdaságként csatlakozzunk az euróövezethez, úgy, hogy a gazdasági felzárkózás az euróval is folytatható legyen. Ezt írta korábban Matolcsy György, az MNB elnöke egy parlamenti válaszában, melyet Balassa Péter országgyűlési képviselőnek címzett. Az MNB elnöke a Jobbik politikusának egyértelműen leszögezte, hogy a bevezetés kritériumrendszerét figyelembe véve Magyarország még nem áll az euróérettség megfelelő szintjén, hiszen az elmúlt évek magas inflációs környezetében a nominális maastrichti kritériumok teljesítése is nehézségekbe ütközik.

Az inflációnk magasabb, és a hosszú hozamaink is meghaladják az aktuális értékhatárokat

– hangsúlyozta. Hozzátette azt is, hogy az euró bevezetése során minden ország más-más gazdasági átváltozásokkal szembesül, ezért a közös uniós valuta költség-haszon mérlegét az adott ország jellemzőit figyelembe véve célszerű felmérni, amelyek alapján meghatározható az eurózónához való csatlakozás megfelelő időzítése. Erre való tekintettel pedig nem érdemes más állam, például a román időzítését figyelembe vennünk, mivel az az optimálistól eltérő döntést szülhet.

Ráadásul Matolcsy szerint a korábbi országtapasztalatok is vegyesek: egyes, az eurózónába gyorsan belépő nemzetek szerinte nem voltak képesek tartósan tovább emelni a relatív fejlettségüket a zónán belül.

Szlovákia vagy a mediterrán országok intő példát jelentenek, ezzel szemben a balti országok megfelelő kivárással és kellő felkészültséggel az euróval is sikeres gazdasági felzárkózást tudtak produkálni.

Az MNB álláspontját Matolcsy György összefoglalva leszögezte, hogy elkötelezettek az euró mellett, és megfelelő gazdaságpolitikával már középtávon elérhető az euró sikeres és biztonságos bevezetéséhez szükséges fejlettségi szint. Ez az Európai Unió átlagos fejlettségének 90 százaléka. Itt fontos jelezni, hogy pénzügyi értelemben a középtáv fogalma egy-öt évet jelent, tehát Matolcsy György szerint akár 2030 előtt előállhat az ideális helyzet a magyar euróhoz.