Veszélyben a lekvár, a pálinka? Betettek a viharok a kedvenc magyar őszi gyümölcsnek

Apáti Ferenc kiemelte, hogy fajtánként és termesztő-körzetenként jelentősek az eltérések idén az időjárási viszontagságok miatt: a termésnek nem kedvezett a rendkívül aszályos és éjszakai fagyos tavasz, majd a hűvös, csapadékos május sem, amelynek következtében júniusban erős gyümölcshullást tapasztaltak. A júniusi vihar- és jégkárok további - főleg minőségi - kárt okoztak a termésben. A tavaszi fagy és a viharkárok által erősebben sújtott észak-keleti országrész egyes termesztőkörzeteiben az országos átlagnál gyengébb a termés - tette hozzá.

Az éves termés mennyisége 50-80 ezer tonna között mozog évjárattól függően, ez a meglévő termőfelület mellett hektáronként 8-13 tonnányi átlagtermést jelent, ami körülbelül fele a gazdaságos termeléshez szükséges szintnek.

A legjelentősebb termelő körzetek Bács-Kiskun, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben találhatók, a három megye adja a magyar szilvatermőfelület mintegy 70 százalékát.

Magyarországon az egy főre jutó fogyasztás alacsony, mintegy 1,3 kilogrammot tesz ki. A szilvatermés mintegy 80 százalékát a belföldi piacon értékesítik, 20 százaléka pedig export. A termés szűk fele a feldolgozóiparba kerül, bő fele pedig a belföldi vagy külföldi frisspiacra.

A nyers gyümölcs külkereskedelmi egyenlege pozitív, a kivitel 10-12 ezer tonna között mozog évente, az import egy-két ezer tonnát tesz ki. Magyarország aszalt szilva importja 900-1100 tonna között van, a 90 százaléka Chiléből érkezik, míg a nagyrészt szlovák és szlovén piacra irányuló export 200-400 tonna. Növekvő tendenciát mutat a szilvabefőtt export, míg 2015-ben 250 tonna volt, tavaly már elérte az 1300 tonnát - jegyezte meg.

Kitért arra is, hogy az Európai Unióban (EU) 160 ezer hektáron termesztenek szilvát, a termőterület nagyon jelentősen csökkent, az ezredfordulón még 250 ezer hektárhoz közelített.

Magyarország az EU szilvatermesztésének 4-5 százalékát adja, amely az elmúlt években 1,3-1,6 millió tonna között ingadozik, ami a termőterület drasztikus csökkenése ellenére nem mutat érdemi változást a hektáronkénti átlagtermés jelentős emelkedése miatt.