Rengeteg magyarnak járhat kártalanítás: sokan nem ismerik a lehetőséget, így is rendezhető a tartozás

Ennek egyik oka, hogy a biztosítás integrált része az előzetes kockázatfelmérés, és ezen keresztül a várhatóan nem, vagy nehezen fizető ügyfelek kiszűrése – fejtette ki a Coface szakértője. A biztosítás azokban az esetekben jelent védelmet, amelyek előre nehezen azonosítható kockázatokból fakadtak. Az ilyen késve fizetés, vagy fizetésképtelenség esetén a mindenkori önrésszel csökkentett mértékben, jellemzően 80% fölötti kártalanítást nyújt. Póka Valentin a Pénzcentrumnak kiemelte: ez azt is jelenti, hogy az előállítási, forgalmazási, illetve szolgáltatási költségek szinte biztosan megtérülnek.

A termék globálisan elérhető, együtt fejlődik a világkereskedelemmel. A magas jövedelmű OECD-országokban, vagy a fejlett gazdaságú országokban a termék igénybevétele nagyobb mértékű, mint a fejlődő országokban. Ennek természetesen oka az is, hogy egyes országokban évszázados múltra tekint vissza, míg például Közép-Európában mintegy 20-25 éve elérhető. Sok országban az ott befektető globális nagyvállalatok honosítják meg a biztosítási formát, majd a beszállítói lánc és a vevők is átveszik. Számos kapcsolódó pénzügyi szolgáltatással (például: faktorálás) együtt növekedik a használati aránya.

A vállalkozások 71 százalékának legalább egy üzleti partnere késik

Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet tavaly publikált felmérése szerint a vállalkozások 71 százalékának legalább egy üzleti partnere (6 százalékuk esetében a partnerek több mint fele) késedelmesen fizetett 2024 első félévében, a válaszadók 33 százaléka maga is tartozott a beszállítóinak, 16 százalékuk pedig lánctartozás, azaz vevőik késedelmes fizetése miatt nem tudott fizetni legalább egyszer az adatfelvétel időpontját megelőző évben.

A késedelmesen fizető üzleti partnerek problémája legnagyobb arányban a 20–49 főt foglalkoztató (77 százalék), a kereskedelmi (83 százalék) és a tisztán hazai tulajdonú cégek (72 százalék) körében jelent meg, míg a beszállítók felé történő tartozás leggyakrabban az 50–99 fős cégek (36 százalék) és a 250 fő feletti nagyvállalatok (36 százalék), valamint a feldolgozóipari vállalkozások (36 százalék) esetében fordult elő. Más felmérések pedig arról tanúskodnak, hogy

négy magyar cég közül egy a nem fizető ügyfelei miatt megy tönkre.

Ezért éri meg a biztosítóknak

A kereskedelmi biztosítók is forprofit vállalkozások, így természetesen csak akkor éri meg számukra az adott biztosítási típust fenntartani, ha a kezelt portfólió összességében, és nagyobb időtávlatban nyereséget termel. A követelésbiztosítási ágazat hasonlóan épül fel bármely vagyonbiztosításhoz – a kockázati közösség elvén működik. Minél több cég alkalmazza, annál alacsonyabb díjtétel mellett lehet a közösség számára proaktív szolgáltatást nyújtani – hangsúlyozta Póka Valentin.

A lényeg az, hogy amennyiben „A” cég szembesül egy káreseménnyel (vevői nemfizetéssel, vagy fizetési késedelemmel), azt a közösség többi tagja már el tudja kerülni. Továbbá: a követelésbiztosítás jellemzően portfólió alapú biztosítási forma – azaz, minden olyan vevőre kiterjed, akik halasztott fizetéssel teljesítenek. A portfólióban lesznek alacsonyabb és magasabb kockázatú vevők is – a díjak ennek megfelelően minden partnernél egyedi kalkulációval, a saját vevői portfóliójára szabottan kerülnek megállapításra.

A kártérítések díjalapja tehát ügyfelenként, iparáganként, országonként és globálisan is megfelelően diverz ahhoz, hogy a biztosító ésszerűen profitábilis maradjon. Természetesen egy-egy kötvény, alkalmasint egy-egy iparág, de néha, komolyabb krízisek esetén akár egy ország teljes biztosítási portfóliója is veszteségbe fordulhat, ám ez megfelelő működéssel és proaktív kockázatkezeléssel normalizálható.

A menetrend

A cél olyan pénzügyi védelmi mechanizmus, amely csökkenti a cégek azon kockázatát, ha a vevők nem fizetnek a leszállított árukért vagy szolgáltatásokért. A hitelbiztosítási szerződések eltérő feltételeket tartalmazhatnak a nemfizetés kezelésére, így a pontos eljárás minden esetben a kötvényben foglaltak szerint történik. A menetrend többnyire a következőképpen néz ki.

1. A biztosított fél bejelenti a nemfizetést a hitelbiztosítónak.
2. A kártérítési igény, a nem fizetett számlák adatainak és a kapcsolódó dokumentumok benyújtása.
3. A biztosító megvizsgálja a biztosítási kötvényt, hogy megállapítsa, a kár fedezet alá esik-e.
4. Ha a kár fedezet alá esik, a biztosító kifizeti a kártérítést a szerződésben meghatározott módon (általában a kár egy részét, levonva az önrészt).
5. A biztosító ezután maga intézi a vevővel szembeni követelés behajtását, vagy más módon kezeli a helyzetet.

Az információ itt is megkerülhetetlen

Fizetőképességi elemzés tekintetében elérhetőek piaci szolgáltatások, illetve a nagyvállalati szektor számos tagja kiforrott belső kockázatkezelési (scoring) modelleket használ. Ugyanakkor a kis- és középvállalatok jellemzően továbbra is információ és erőforrás hiánnyal küzdenek – mutatott rá Póka Valentin. Így számukra gyakran létkérdés, hogy megalapozott hitelezési döntéseket hozzanak (hiszen a halasztott fizetés gyakorlatilag egy hitelforma).

A nagyvállalati szegmensben tehát sokkal nagyobb arányban támaszkodnak a hitelbiztosítók szolgáltatásaira, mint a kkv-szektorban. Ezek a vállalatok felismerték, hogy olyan információkhoz jutnak a szolgáltatás által, amivel a saját hitelezési (hitelnyújtási) kockázataikat minimalizálhatják, és a banki hitelezéshez hasonló (néha akár magasabb szintű) elemzési és döntés-előkészítési hátteret kapnak a szolgáltatáson keresztül. Természetesen, a biztosító (és rajta keresztül a kockázati közösség minden tagja) profitál a közös ismeretekből, információkból.

Biztosítások és díjak

A követelésbiztosítás legjellemzőbb típusa az úgynevezett forgalmi alapú portfólió-biztosítás. A fizetendő biztosítási díj tehát a vevői portfólióban szereplő cégekkel bonyolított forgalom azon részére vetül, amely halasztott fizetéssel teljesül. A jellemző díjkulcsok jelenleg 0,5% alatt vannak – ha ezt összevetjük az előre fizető vevők diszkontálási igényével (azaz árkedvezmény igényével), ez mindenképpen kedvező díjtétel.

A biztosítás belépő szintje havi 80-100 ezer forint, tehát nagyságrendileg 250 millió forintos éves biztosítható forgalom esetén éri meg az alkalmazása. Persze, alacsonyabb forgalom esetén is hasznos, főleg magas költségarányú gyártás, vagy szolgáltatás esetén – húzta alá végezetül a szakértő.

Biztonságot nyújtó, mégis viszonylag ritkán alkalmazott megoldás, ha kezesként harmadik felet bevonni a megállapodásba. Erről célszerű külön megegyezést kötni, de az adott szerződésen belül is megoldható a kezesség rögzítése. Sokszor érdemi segítséget nyújthat a cégeknek a követelés átruházása is. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy ekkor az átruházó elveszíti a rendelkezési jogát a követelés felett.