10 °C Budapest

Befellegzett a plázáknak: mi épülhet utánuk?

Pénzcentrum
2011. június 26. 08:02

A belvárost megóvná, a fejlesztési ötleteket egyedi döntések alapján javasolja elbírálni, a Dunát sokkal jobban kihasználná, és bevonná a városi szövetbe, a város képét befolyásoló adminisztrációs döntéseket pedig központosítaná Kerekes György, Budapest Főváros Önkormányzat Városépítészeti Főosztályának főosztályvezetője, aki a központosítási folyamatoknak köszönhetően jelenleg a főépítészi feladatköröket is ellátja. Az általa vezetett csapat jelenleg Budapest új városfejlesztési koncepcióján dolgozik, mely egy új jövőkép mellett hosszú távon befolyásolhatja majd a főváros fejlődését, arculatát. Interjú.

A legfontosabb hírek, a napi hírzaj nélkül.
Elindult a Pénzcentrum heti hírlevele, a Turmix.

Portfolio.hu: Annak a főváros jövőjét meghatározó stratégiának a kialakítása, amelyről Tarlós István főpolgármester is beszélt korábban, önökhöz tartozik?

Kerekes György: Igen, ez a mi feladatunk. Amikor kineveztek a mostani posztomra, vázoltam, hogy elsősorban új településfejlesztési koncepciót és ahhoz tartozó stratégiai rendszert szeretnék kidolgozni. Ezt a munkát már megkezdtük. A lényege az, hogy kidolgozzuk azokat a legfontosabb célokat, amelyek a város fejlesztése szempontjából az önkormányzat hatáskörébe tartoznak. Ez a településfejlesztési koncepció gyakorlatilag a célok és a célok megvalósításához szükséges feladatok gyűjteménye, szakági részletekre bontva. Egyaránt vannak célok a közműfejlesztésben, a közlekedésfejlesztésben, az energetikában, a humán ellátásban, a környezetvédelemben, a városrendezésben, az értékvédelemben, a kultúrában, a sportban, a gazdaságban vagy akár a lakosság és a főváros vezetése közötti kommunikációban. A városfejlesztési koncepció készítése egy nagyon alapos adatfeltárással elindult, a lényege az, hogy az említett témakörökben igyekszünk minden meglévő adatot, elképzelést összegyűjteni, ezeket összevetni azokkal a vágyakkal, elképzelésekkel, amelyek Budapest lakossága, a civil szervezetek részéről megjelennek, hogy lássuk: Budapest jelenlegi helyzete hogyan illeszkedik az elképzelésekhez. Természetesen azt nem ígérem, hogy mindenre tökéletes megoldást fogunk találni, de szeretnénk teljesen feldolgozni azokat a célokat és a hozzájuk tartozó feladatokat, amelyek közép- és hosszú távon a fejlődés irányát jelölik ki. A végső cél hogy Budapest jól élhető város legyen.

P.: Vannak-e már konkrét kijelölt célok, amelyek révén javulhat Budapest karaktere?

K.Gy.: Célokat csak akkor fogunk tudni mondani, ha elkészült az adatfelvétel és az adatok értékelése. Arra is kíváncsiak vagyunk például, hogy mi Budapest demográfiai trendje. Nem mindegy, hogy az elkövetkező tizenöt-húsz évben a lakosság csökkenésével vagy növekedésével kell-e számolnunk. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ tudjunk adni, meg kell vizsgálnunk az utóbbi évtizedek demográfiai változásait. Eddigi ismereteink szerint az előző harmincéves időszak - az utóbbi két-három év kivételével - leginkább a főváros lakosságának csökkenéséről szólt, ugyanakkor bizonyos beavatkozásokkal képesek lehetünk megfordítani ezt a trendet. Az egyik legnagyobb hátrány, hogy a napi szinten az agglomerációból Budapestre gépjárművekkel ingázók közlekedése miatt jelentősen megnőtt a város forgalma, annak valamennyi kedvezőtlen következményével együtt. Intenzifikálni szeretnénk a városi területeket, ami nem azt jelenti, hogy felhőkarcolókat akarunk építeni, hanem hogy intenzívebbé kívánjuk tenni a nagy kiterjedésű családi házas övezeteket és bizonyos belső, városias területeket is. Emellett szeretnénk elérni, hogy visszavonzzuk a lakosságot Budapest területére. Olyan helyzetet kívánunk teremteni, hogy érdemes legyen a városban lakni. Ezzel pedig az ingázás mellett a környezetszennyezés is csökken fog. Ugyanide tartozik, hogy ha meg tudjuk állapítani, hogy a munkahelyi területek ma hol helyezkednek el, annak alapján körvonalazni tudjuk, hogy hol lenne jó koncentrálni őket. A munkahelyek helyenkénti centralizálásával pedig végeredményben a munka- és lakóhely közötti utazási időt tudjuk csökkenteni. Kollégáimmal régóta foglalkozunk Budapesttel, mégis naponta érnek meglepetések az adatok begyűjtése során. Számtalan olyan dologgal találkozunk, amire nem is gondoltunk volna.

P.: Budapest tehát ilyen tekintetben ismeretlen város?

K.Gy.: Azt nem mondanám. De a részletekben nagyon sok érdekesség bújik meg, és amikor elkezdjük kibontani az adatokat, rájövünk arra, hogy mi bizonyos prekoncepcióval kezdjük a tervezést. Értékalapú fejlesztést szeretnénk kidolgozni, ami természetesen aprólékos munka, mert rengeteg adatot kell összegyűjteni, ütköztetni egymással, értékelni és megvizsgálni, hogy a lakosság vágyainak, igényeinek a jelenlegi helyzet mennyire és milyen módon felel meg. A 2003-as utolsó városfejlesztési koncepció kidolgozása óta eltelt időben sok minden történt. Közbejött egy világgazdasági válság, sok minden nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Úgy gondolom, eljött az ideje annak, hogy egy kicsit új szemlélettel értékeljük újra a város jellegét, értékét, karakterét, és próbáljunk meg ezekre az adottságokra építeni.

P.: Mikorra készülhet el ez az átvilágítás?

K.Gy.: A koncepciókészítés első fázisát, az adat- és információgyűjtést szeptember közepére-végére szeretnénk lezárni, illetve előterjeszteni a közgyűlés elé. A mi feladatunk most az, hogy a legszélesebb körű munkát végezzük el, a legszélesebb körben dolgozzuk ki a lehetséges változatokat, hogy ebből tényleg olyan döntéssorozat szülessen, amely elősegíti Budapest fejlődését.

P.: Ön személyesen milyen fejlesztéseket valósítana meg a városban?

K.Gy.: Szándékosan nem mondok konkrétumokat. Konkrét tervekből Dunát lehetne rekeszteni. Ha bármelyikbe belemennék, csak szubjektív véleményt mondhatnék, abból pedig rengeteg van. Nem én akarom eldönteni a város sorsát, a döntés a várospolitikusok feladata, természetesen a szakmai előkészítés alapján. Én nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy egy személyben döntsek fejlesztési kérdésekben, mondják meg a tények, hogy szükség van-e például gyalogoshídra, vagy sem. Mondhatom, hogy van rá szükség, de erre valaki megkérdezheti, hogy mégis akkor hol legyen; rámutathatok a térképen, hogy ott lenne jó, de ha megkérdezik, hogy miért pont ott, akkor még harminchárom helyet lehetne mondani, hogy még ott is kellene, még ott is jó lenne. Magánemberként persze én is ugyanazokat a fejlesztéseket, célokat említeném, mint bárki az utcán: legyen egészségesebb a levegő, tisztább a környezet, rendezettebb a város, jobb a közlekedés, több zöldterület, több rekreációs terület, érezzék az emberek jól magukat, legyen elég bicikliút stb. Érdekes kérdés például, hogy legyen-e több bevásárlóközpont. Mit preferálnak ma a városlakók? Évtizedekkel ezelőtt a világban elindult a bevásárlóközpontok építésének divatja. Ezek a típusú funkciók a hagyományos fórumokat helyettesítik, ugyanakkor egyfajta fogyasztói igényt elégítenek ki. Ha többek között az urbanista szakma ki tud találni olyan lehetőséget, amely a bevásárlóközpontok kínálatánál jobbat képes nyújtani, akkor azok fognak érvényesülni. Én a kis üzleteket szeretem, ahol például név szerint ismerem a hentest, megkérdezhetem tőle, hogy személy szerint nekem mit ajánl. Biztos vagyok benne, hogy a hagyományos vásárlási szokások sokkal jobb emberi kapcsolatokat is eredményeztek. Ez a téma sokkal messzebbre vezet, mint amit mi városrendezésen értünk, ugyanakkor feltétlenül a városrendezés kérdése is, mert a társadalmi kohézió erősítésében nagy szerepe van a jó hagyományokhoz való visszatérésnek. Azt, hogy Budapesten nem fog több bevásárlóközpont épülni, nem jelenteném ki, mert ez nem az én döntésemen múlik, de véleményem szerint ez a fajta kereskedelmi szolgáltatási forma már leszálló ágban van. Egy újfajta struktúra azonban ki fog alakulni, amiben nekünk abban a tekintetben van jelentős szerepünk, hogy meghatározzuk, mit fogunk kezdeni például a történelmi belvárosokkal. Soha ne forduljon elő, hogy egy történelmi belvárosba beépítenek egy bevásárlóközpontot, még akkor sem, ha ez egy hagyományos épületben jönne létre, mert ennek rendkívül kedvezőtlen következményei lennének. A mi feladatunk az, hogy eszközeink segítségével megőrizzük a történelmi város hangulatát, a funkcióját, a felépítését, a megjelenését. Fontosnak tartom, hogy a történelmi városrészek biztosítsanak olyan hangulatot, harmóniát az ott lakóknak és az oda látogatóknak, amelyben mindenki jól érezheti magát.

P.: A Budapest szíve program beleillik ebbe a koncepcióba?

K.Gy.: Igen, ez egy nagyon fontos lépése volt a belvárosi revitalizációnak és rehabilitációnak, ennek a folytatása szükséges.

P.: Mik a most alakulóban lévő szabályozási rendszer legfontosabb elemei?

K.Gy.: Azt akarjuk, hogy a szabályozás három kritériumnak feleljen meg. Először is legyen egyszerű és átlátható, mindenki számára érthető. Másodszor: legyen rugalmas és megengedő olyan helyzetekben, amikor nincs és nem is szükséges tökéletesen és konkrétan meghatározni egy terület jövendőbeli felhasználását. Harmadrészt pedig legyen rettenetesen szigorú olyan helyzetekben, amikor a város karakterének, értékeinek védelméről van szó. Amennyiben a rendszer így tud működni, akkor nem következhet be olyan eset, hogy jön egy fejlesztő, aki például egy futballpálya területén szeretne bevásárlóközpontot építeni, mire a helyi polgármester bizonyos feltételek mellett támogatja a beruházói igényt, de ezzel helyi értékeket áldoz fel. A megtörtént példa szerint menet közben kiderült, hogy a befektetőt mégsem érdekli a terület, de hamarosan jött egy másik fejlesztő, aki ugyanott lakóterületet szeretett volna létrehozni. A válasz ugyanaz, rendben, csak csináltasson egy tervet, és így tovább. Ennek a logikátlan és pazarló szokásnak véget szeretnénk vetni. Olyan terület-felhasználási és szabályozási rendszert kívánunk létrehozni, amelynek eredményeképpen a város vezetése mintegy "menüt" állít össze a befektetők, fejlesztők számára, olyan menüt, amelyből választani lehet. A jövőben a főváros mondja meg, hogy hol milyen funkciót szeretne látni, és a fejlesztések csak akkor valósulhatnak meg, ha a befektetők elfogadják a város érdekei alapján kínált lehetőségeket. Ez a rendszer egy kicsit más, mint amit most gyakorolunk, de bízom abban, hogy el lehet jutni idáig. Ehhez az kell, hogy alapos, áttekinthető, egyszerű és mindenki számára érthető fejlesztési koncepció és szabályozási rendszer alakuljon ki.

P.: Maga a városfejlesztési koncepció mikor készülhet el?

K.Gy.: 2012 nyarának végére tervezzük az előterjesztést. A határidő betartása persze nemcsak tőlünk függ, elég sok egyeztetési eljárás van menetközben, és ha ezek elhúzódnak, akkor nyilván elhúzódik a tervezési idő is. De fontosnak tartjuk a határidő betartását, mert a városnak szüksége van a fejlesztési célok megismerésére, és a várospolitikusoknak szükségük van arra, hogy lássák: milyen feladatok hogyan követik egymást, és ezeknek milyen költségvetési igényük lesz.

P.: Amíg ez az új koncepció nem születik meg, mi a város stratégiája a leendő - nem túl nagyszámú - fejlesztéssel kapcsolatban?

K.Gy.: Fejlesztési moratórium nincs és nem is lesz, sőt azt kell mondanom, hogy azt szeretnénk, ha egyezségre tudnánk jutni a befektetőkkel. Úgy látom, hogy ma sem az állam, sem az önkormányzat nem rendelkezik olyan, nagy léptékű fejlesztésekre alkalmas forrásokkal, amelyekkel alapvetően meg lehetne változtatni a jelenlegi helyzetet. Ezért preferálnunk kell a megegyezést a fejlesztőkkel.

P.: Hogyan látja a főváros és a kerületek kapcsolatát?

K.Gy.: Úgy látom, az a rendszer, amely jelenleg érvényben van, haldoklik. A "huszonnégy város egy városban" nem vezet eredményre, az elmúlt húsz év csak harcokról szólt, megegyezés csak ritkán fordult elő. Az önkormányzati törvényben is születtek javaslatok arról, hogy ebben a kérdésben változtatások kerüljön sor, bízom benne, hogy kialakul az egységes főváros. Nem hiszem, hogy a kerületek bizonyos fokú önállóságát el kell venni, de ha fejlesztési kérdésekről van szó, akkor központi gondolkodásra van szükség.

P.: Önnek mi a véleménye a magasházakról?

K.Gy.: Előre bocsátom, nem vagyok engedélyező hatóság, csak javaslattevő. Építészként azt mondom, hogy mindennek megvan a maga helye. Az biztos, hogy vannak olyan területek, ahová nem szabad magasházat építeni: ilyen a belváros és azok az értékes területek, ahol már "beállt" a város, kialakult a struktúra, a környezet. Ugyanakkor a városnak vannak olyan szerkezeti részei, ahol egyáltalán nem hatna idegenül építészeti hangsúlyokat helyezése. Ilyenek lehetnek például a Hungária körút és a sugárutak csomópontjainak környezetei. Nyilván meg kell majd állapodni arról, hogy mit értünk a magasház fogalmán, én nem felhőkarcolókban gondolkodom.

P.: Elég sok szellemház is található Budapesten. Ezekkel mit lehet tenni?

K.Gy.: Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a témakörben is kialakuljon valamilyen egységes vélemény. Való igaz, hogy nagyon nehéz hozzányúlni a magántulajdonhoz, ez bizonyos tekintetben jó, de bizonyos tekintetben hátrányokkal is járhat. A volt SZOT-szálló már akkor bűn volt, amikor megépítették, azóta meg különösen bűn, hogy úgy maradt, ahogy most látjuk. Nem tudom, mikor lesz képes odáig hatni a várospolitika, hogy kötelezni lehessen a tulajdonosokat valamilyen konkrét, városi érdekű beavatkozásra. Én szívem szerint a lebontás mellett szavaznék, de ezt nyilván sokan elleneznék, leginkább a tulajdonosok. Nem tudok megnyugtató választ adni arra a kérdésre, hogy ezekkel az épületekkel a főváros mint adminisztráció tud-e bármit is kezdeni. Döntéseket lehet hozni, de valakit arra kényszeríteni, hogy a tulajdonát lebontsa, talán akkor lehet, ha életveszélyessé válik az épület.

 

NEKED AJÁNLJUK
A legfontosabb hírek, a napi hírzaj nélkül.
Elindult a Pénzcentrum heti hírlevele, a Turmix.
Erről ne maradj le!
NAPTÁR
Tovább
2021. november 28. vasárnap
Stefánia
47. hét
November 28.
Advent (1.)
November 28.
Nemzetközi Aura nap
KONFERENCIA
Tovább
Sustainable World 2021
Fenntartható befektetések, piaci lehetőségek: varázsszó az ESG
EZT OLVASTAD MÁR?