Érdemes a jövőt feláldozni a végtörlesztésért?

Életük egyik legnagyobb dilemmája előtt állnak azok a devizahitelesek, akiknek módjukban áll a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés lehetőségével élni. Egyik oldalról vonzónak tűnhet ugyanis, hogy egy csapásra megszabadulhatnak az árfolyamkockázattól, a devizahitel összes nyűgétől-bajától, a másik oldalról ugyanakkor látják azt is, hogy mind a megtakarításból, mint a forinthitellel történő kiváltásnak megvan a maga hátránya. Előbbi esetben a devizahitel végtörlesztése a pénzügyi vagyon terhére történik, annak összes negatív következményével, utóbbi esetben pedig az adós "befagyasztja" a törlesztő részletét, amely így - a nemzetközi válsághangulat enyhülésével - nem fog tudni visszatérni korábbi szintjére, vagy annak közelébe. Arról nem beszélve, hogy a törlesztő részlet nagysága várhatóan nem lesz jelentősen kisebb az addigi devizahitelénél.

Kovács Zsolt, az ING Biztosító elnök-vezérigazgatója szerint különösen a hosszú távú megtakarítások "feláldozása" járna negatív következményekkel. "Egy hosszú évek gondos takarékoskodásával felhalmozott, a jövő biztonságát jelentő pénzügyi megtakarítás edarálása szolgálhat pillanatnyi érdekeket, ám hosszú távon az egzisztenciális biztonság, a családi jólét, a nyugodt nyugdíjas évek ellen hat" - húzza alá.

Hogy pontosan hány ember áll a döntés előtt, arról megoszlanak a vélemények. A várakozások 100 és 300 ezer között szóródnak - ennyi devizaadós szállhat ki a hiteléből. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a végtörlesztéssel biztosan élni kívánók közel fele saját megtakarításból tervezi kiegyenlíteni tartozását. Közülük 27 százalék a folyószámláján, vagy lekötött forintbetétekben lévő megtakarítását használná fel, további 27 százalék a tartós befektetési számláját törné fel, esetleg lakástakarék-pénztárban felgyülemlett megtakarításához nyúlna, míg az ingatlaneladás lehetőségével 13 százalékuk számol.