Most vidd a pénzed a bankba, később csak rosszabb lesz!

Talán keveseknek tűnik fel, de csaknem tíz hónapja, hogy az akciós forintbetétek legkedvezőbb kamatai bőven 10 százalék felett járnak. Lassan mindenki kezd hozzászokni, hogy szinte kockázatmentesen juthat évi 10 százalékos nyereséghez. (Mindössze a pénzintézet csődje lehet a buktató, ami egyelőre, úgy tűnik, nem fenyegeti a magyar bankrendszert.) Csakhogy ez idő alatt az alapkamat - mellyel viszonylag szorosan korrelálnak a betéti kamatok - 11,50 százalékos csúcsáról 8,00 százalékra mérséklődött.

Az alábbi táblázatban jól látszik, hogy a 2000. év eleje óta nem volt arra példa, hogy a forintbetétekre a bankok által adott átlagos kamat meghaladta volna az alapkamatot. Vagyis a kereskedelmi bankok mindig kevesebbet fizettek a betétesek pénze után, mint amennyit ők maguk kaptak, ha elhelyezték pénzüket a jegybanknál. Ez a tendencia azonban tavaly év végén megtört, sőt a különbség az utóbbi időben egyre csak nő. (Az MNB statisztikáiból csak júliusig akadnak adatok, de az akciós kamatok közt még szeptemberben is lehetett találni 12 százalékos éves rátát.)

A jelenség hátterében a bankok készpénzéhsége áll, vagyis a kereskedelmi bankok hajlandóak komoly összeget fizetni azért, hogy a lakosság megtakarításait maguknál tarthassák. De miért teszik ezt? Ennek általában a tőkehiány az oka, melynek több oka lehet. Alapvetően a pénzintézetek a hitelek és betétek közötti kamatkülönbségből (marzsból) élnek, a hitelkihelyezéshez azonban tőkefedezetre van szükség a bankok kasszájában. A grafikonból jól látszik, hogy ahogy nőtt az ügyfelek hitelfelvételi kedve, úgy mérséklődött az alapkamat és a betéti kamatok közti különbség, vagyis a bankok hajlandóak voltak komoly árak fizetni azért, hogy felhasználható szabad forráshoz jussanak. Ám még ezekben az időkben sem fordult elő, hogy az alap- és betéti kamatok marzsa a pozitív tartományba kerüljön.

Akkor most mégis miért fordulhatott elő? Mert a pénzügyi válság miatti veszteségek alaposan megcsappantották a bankok tőketartalékát, melyet azonban a legális működéshez továbbra is a kihelyezett hitelek arányában egy bizonyos szint felett kell tartani. Ezen felül a szigorú elvárások miatt a bankoknak további tőkét kell felhalmoznia a késedelembe esett hitelesek tartozása után, ami további tőkeigényeket támaszt. Vagyis a bankoknak minden fillérre szükségük van a működőképesség fenntartásához, nem is szólva a hitelezés újraindításáról. Igaz utóbbi egyelőre nincs napirenden, hiszen a hitelkamatok - a kockázatok miatt - az egekbe repültek: a kihelyezett hitelek összege idén 30 százalékkal is visszaeshet tavalyhoz képest.

Könnyen belátható azonban, hogy hosszú távon nem fenntartható az az állapot, melyben a bankok többet fizetnek a lakosságtól kölcsönkapott pénzért, mint amennyit ők maguk keresnek rajta, ha elhelyezik a nemzeti banknál. Vagyis a folyamatnak előbb-utóbb vissza kell állnia az eredeti kerékvágásba és a betéti kamatoknak vissza kell térniük az irányadó MNB-ráta alá. Csakhogy épp a hitelezési piac beindításához szükséges lenne a magyar alapkamat további csökkentése, a londoni bankházak legutóbbi konszenzusa 7 százalék alatti alapkamatot valószínűsít év végére. Vagyis jó eséllyel év végén már ennél alacsonyabb banki ajánlatokkal találkozhatunk majd, ami csaknem fele a most elérhető hozamnak. Érdemes tehát sietni a lekötésekkel, a mostani kamatkánaán már nem tartható fenn sokáig.