Mennyi nyugdíjat venne el Orbán Viktor az észt és szlovák nyugdíjasoktól?

2008.05.28 00:57
Orbán kisebb nyugdíjemelést adna

A nyugdíjak indexálása tulajdonképpen a járandoságok reálértékének megőrzését szolgálja, azonban az Európai Unió tagországai sem egységesek az értékmegőrzés módszerét illetően. Alapvetően 3 rendszert különböztetünk meg: (1) a nyugdíjak változtatása követheti az infláció mértékét, (2) a béremelkedés ütemét, vagy (3) a kettő súlyozásából képzett mutatót. Utóbbira példa a svájci indexálás rendszere, melynek keretében a nyugdíjak évenkénti rendszeres emelése a fogyasztói árak változásának és a nettó átlagbér növekedésének számtani átlagával növekszik. (Mivel hosszabb távon a két tényező közül az utóbbi a nagyobb, ezért a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak reálértéke feleakkora ütemben emelkedik, mint a reálkeresetek.)

Az Európai Unió 2007-ben készült tanulmánya szerint a közösség 25 tagállamában (Bulgária és Románia kimaradt) Írország és Litvánia kivételével törvényben rögzítették az indexálás valamely rendszerét. Litvániában és Írországban a kormány hatáskörébe tartozik a nyugdíjak rendszeres emelése, melynek során költségvetési megfontolásokat is figyelembe vesznek. Egyes EU-országokban arra is találunk példát, hogy eltérő mértékben indexálják a minimumnyugdíjakat és a jövedelemfüggő járandóságokat (Finnország, Svédország, Portugália, Görögország).

Az inflációkövető nyugdíjemelés: enyhe fölényben

Az Európai Unióban az árszintemelkedést követő indexálás túlsúlya figyelhető meg (azonban nem minden ország esetében beszélhetünk tisztán inflációs indexálásról). A tisztán inflációhoz alkalmazkodó nyugdíjemelés rendszere Spanyolországban (várható árszínvonalemelkdéshez), Olaszországban, Franciaországban (2003-tól egységesen köz- és magánszférában is), Ausztriában (2006-tól), Lengyelországban és az Egyesült Királyságban létezik. Ebbe a csoportba sorolható Málta, mert a nyugdíjakat a megélhetési költségekkel emelik, de Belgiumban is - a köztisztviselők jövedelem-alapú nyugdíjának kivételével - az árakhoz igazodik a nyugdíjemelés. Portugáliában igaz, hogy a minimumnyugdíjakat a bérek alakulásához igazítják, azonban a jövedelem-függő nyugdíjak az árakhoz alkalmazkodnak. Ez a rendszer egyébként - mint később írjuk - egyre divatosabb.

Ritka a "tiszta" bérindexálás

A tisztán bérekhez igazodó nyugdíjemelés csak néhány országban létező rendszer, így például Szlovéniában, Dániában, Hollandiában és Svédországban. De számos országban jelen van (ha nem kizárólag is) a bérindexálás: Németországban a nyugdíjemelések meghatározásakor a bruttó bérnövekedést különböző mutatókkal igazítják ki, Görögországban a minimumnyugdíjak változnak a bérnövekedés mértékével.
Magyarországon is létezett ez a rendszer, ugyanis az 1992-1997-ig terjedő időszakban a nyugdíjak a várható nettó nominális bérekhez igazodtak.

A vegyes rendszerek: Magyarország nincs egyedül

A vegyes rendszerek közös jellemzője, hogy a nyugdíjak emelésekor egyszerre veszik figyelembe az árak és bérek alakulását, ezen belül a svájci indexálás esetében azonos súlyt (50-50%) képvisel a két változó. Magyarországon 1998-ban vezették be a svájci indexálás rendszerét, 2001-től kezdődően 50%-ban súlyozzák a nettó béreket, 50%-ban pedig az inflációt. A 10 évvel ezelőtt bevezetett rendszer keretében a nyugdíjak reálértéke (melyet a következő ábra szemléltet) 58%-kal emelkedett.

Az EU-országok közül a svájci indexálás van érvényben Észtországban és Szlovákiában is. Csehországban a nyugdíjminimum általában az infláció (67%-ban) mértékével és az átlagos reálbérnövekedéssel (33%-ban) változik évente, míg Finnországban ez az arány 20-80 az infláció javára. Lettországban a nyugdíj összegétől függő differenciált indexálás van érvényben: alacsonyabb járandóságok esetében a vegyes rendszer (infláció és bér együttesen) alkalmazandó, a magasabb nyugdíjakat viszont csak a fogyasztói árindexhez igazítják.

Kitekintés a világba: mi a helyzet az OECD-országokban?

A teljesebb kép érdekében nem árt körülnézni az OECD-tagországokban. Összefoglalóan elmondhatjuk - az EU kapcsán még nem említett, de - OECD-államokról, hogy esetükben az inflációkövető indexálás jelentős túlsúlya jelenik meg. Így például Kanadában, Izlandon, Japánban, Koreában, Törökországban és az Egyesült Államokban is az árszintemelkedéshez igazodik a nyugdíjemelés. Kivételt csupán Svájc már említett módszere és Norvégia bérkövető indexálása jelentik.

Merre tart a világ? - egyáltalán nem mindegy mit választunk

Az országok által jelenleg alkalmazott indexálási rendszerek összefoglalása után érdemes azt is szemügyre venni, hogy - a reformok és változtatások keretében - az utóbbi időben melyik rendszert részesítették előnyben az államok. Nem kell túl messzire tekintenünk, ha új indexálási rendszert bevezető országot keresünk, ugyanis 2006-tól Ausztria az inflációt követő nyugdíjemelést alkalmazza (a nettó bérnövekedéshez igazodó indexálást váltotta fel), hasonlóképp döntött Lengyelország 2005-ben. Franciaország legutóbb 2003-ban módosította a nyugdíjak rendszeres emelésére vonatkozó szabályozást: a - magánszektorban már 1993 óta alkalmazott - fogyasztói árindexhez alkalmazkodó nyugdíjemelést a közszférában is bevezették. Ritka kivételt jelent, hogy esetenként nemcsak az inflációkövető rendszerek irányába találunk elmozdulást, például Lettországban 2002-től vegyes rendszer van érvényben (éppen az inflációs indexálásról álltak át).

Az indexálási rendszerek megválasztásánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy a különböző rendszerek jelentősen befolyásolják - egyéb más tényezők mellett, mint például: várható élettartam, nemek - az időskori vagyon összegét. Az OECD számításai szerint, 2%-os reálbér-növekedést feltételezve, bérindexálás alkalmazása esetén a nyugdíjvagyon 22-24%-kal lehet nagyobb, mint az inflációkövető indexálás használatakor. Az egyes rendszerek alkalmazásából eredő vagyonkülönbözetet mutatja be a következő táblázat, a nemek figyelembevételével (a százalékos eltérések az inflációkövető indexáláshoz viszonyítva értelmezendők):

  

Az pozitív jelenség, hogy a sok sebből vérző ellátórendszer - hacsak egy pontja, de - ismét a középpontba került, alátámasztva ezáltal azt a tényt, hogy a probléma kezelésére égető szükség van. Az indexálás - mely a nyugdíjas években várható járadék egyik meghatározó tényezője - nyugdíjrendszer fontos paramétere, ami a fenntarthatóságban is jelentős szerepet játszik.

Gyakran találunk arra nemzetközi példákat, hogy a nyugdíjak indexálásának módosítását vészmegoldásként alkalmazzák az országok, annak érdekében, hogy mérsékeljék a nyugdíjrendszer finanszírozására nehezedő nyomást, és ezáltal javuljon fenntarthatósága. Amennyiben a nyugdíjrendszer az elöregedési folyamatok miatt hosszú távon finanszírozhatatlan (ez a legtöbb fejlett országhoz hasonlóan nálunk is igaz) az egyes paraméterek kiigazítását nem lehet elkerülni. Ugyanakkor az, hogy a korhatáremelést, az indexálási módosítást vagy az induló nyugdíj megállapításának szabályait változtatjuk, az fontos a tekintetben, hogy ki viselje az átalakítás költségeit. Bár politikai szempontból kifizetendő lehet, ha a teljes egészében az aktív korosztályra hárítjuk a terheket, ám nem biztos, hogy ez a legméltányosabb megoldás.