Így talál munkát rengeteg magyar nyugdíjas: sok cég vadászik idős dolgozókat, órabérben fizetnek

Pénzcentrum: Évről évre egyre több nyugdíjas korú lakos vállal munkát Magyarországon a nyugdíjkorhatár betöltését követően is, ez látszik a statisztikákból. Mi állhat ennek a jelenségnek a hátterében?

Dolgos Attila: Alapvetően legnagyobb oka ennek az a demográfiai tény, hogy mintegy 40 ezer fővel lépnek ki többen a munkaerőpiacról a nyugdíjkorhatárt betöltve, mint amennyien a munkaerőpiacra belépnek alulról a pályakezdők a diákstátusz elvesztése után. Az általános népességöregedés tehát maximálisan kihat a munkaerőpiacra, ezért folyamatosan képződik egy munkaerő-tartalék ebben a generációban, akik friss nyugdíjasok, vagy éppen nyugdíj előtt állnak. Ennek a jelenségnek, hogy egyre többen vállalnak munkát a nyugdíjas kor betöltése után is, globálisan is ez a legjelentősebb oka.

A munkavállalási kedvre az idősebbek körében kihathat az is, hogy az egészségben eltöltött évek száma is emelkedik Magyarországon is?

Abszolút. Most van is egy szakmai programsorozatunk, aminek keretében erre is kitérünk: az egészségben eltöltött évek száma is nő, és egyre inkább tudatosabb a korosztály abban a tekintetben is, hogy már nem a bezárkózás a fő irány. Az új közösségek keresése, rugalmas munkavégzés, rugalmas munkavégzéssel kiegészülő szociális tér, vagy a részvétel a szövetkezetek rendezvényein kerül előtérbe, és ezáltal az aktív éveknek a mennyisége is meghosszabbodik.

Hét éve működik a nyugdíjas szövetkezeti rendszer és már ez alatt a rövid idő alatt is látjuk azt, hogy egyre inkább kijjebb tolódik az aktívan töltött évek száma, és ez manifesztálódik a munkavállalási lehetőségekben, illetve abban is, hogy a közösségi terekben, a nyugdíjasoknak rendezett programokon, oktatásokon, kulturális rendezvényeken egyre nő a résztvevőknek a száma.

Mi a jellemzőbb, hogy aki a nyugdíjas kor elérése után dolgozik, az marad az eredeti munkahelyén, vagy hogy más jellegű munkát vállal, mint amit addig végzett?  

Azt látjuk, hogy három irány határozható meg, melyek nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg. Az első irány, hogy lényegében nem változik semmi a korhatár betöltésével, ugyanúgy munkaviszonyban dolgozik tovább a nyugdíjas kolléga kötött keretek között. A másik csoporthoz tartoznak, akik alig várják, hogy elérjék a nyugdíjkorhatárt, ezután jellemzően 4-8 hónapos szünetet, pihenőt tartanak. Akik már nagyon várják a nyugdíjazást, azoknál 4-8 hónap után fogalmazódik meg újra az igény valamiféle aktivitásra, ha nem is feltétlenül munkavégzésre. Gondolhatunk ez alatt önkéntességre, vagy rendezvények rendszeres látogatására, nyugdíjasklubhoz való csatlakozásra. Egy idő után pedig így jutnak el oda, hogy akár a mi segítségünkkel újra integrálódnak a munkaerőpiacon.

A harmadik irány pedig az - és talán ehhez tartoznak a legtöbben -, hogy ugyan nyugdíjba vonulnak és már nem ott dolgoznak munkaviszonyban, ahol eddig, tudatosan aktívak maradnak. Jellemzően már nem szeretnének heti 40 órát vagy havi 160-168 órát dolgozni, hanem rugalmasabb keretek között szeretnének, de akár hasonló pozícióban elhelyezkedni kevesebb, például heti 20-25 órában. Arra is mutatkozik igény, hogy bizonyos időszakokban nem szeretnének munkát vállalni, például amikor a családjukat támogatják, az unokákra vigyáznak, vagy a karácsonyi időszak előtt közvetlenül már az ünnepekre készülnek. Ezeket a rugalmasabb kereteket a nyugdíjas szövetkezetek tudják biztosítani számukra: nem munkaviszonyban, hanem szövetkezeti tagként sokkal kötetlenebbül tudnak munkát vállalni, ugyanakkor mégis biztos jövedelemforrásként tudnak számítani erre a lehetőségre a közösségi elemekkel is kiegészítve.

Megváltozott a magyar munkavállalók hozzáállása a nyugdíj mellett végzett munkához? Már nem tartják annyian elképzelhetetlennek az aktív éveik meghosszabbítását, mint régen?

Igen, régebben, még évekkel ezelőtt is volt még egy pejoratív vonatkozása annak, ha valaki nyugdíj után is dolgozott. Az merült fel, miért van erre szükség, ha már ledogoztunk sok esetben 40 vagy több mint 40 évet. Ez teljesen átalakulni látszik. Hogyha viszont nyugatabbra tekintünk, azt láthatjuk, hogy ott már sokkal hamarabb elkezdődött ez a folyamat: tudatosabban felmérik az emberek azt, hogy ha aktívak maradnak, akkor az egészségi állapotunk – mind a fizikális, mind mentális egészségi állapotuk - sokkal inkább kitolható, és sokkal minőségibb életet tudnak élni ezáltal. Azt látjuk, egyre többen jönnek be az ügyfélszolgálati irodánkba, akik így gondolkodnak.

Már sokan akadnak olyanok is, akik nem feltétlen az anyagi előremenetel miatt szeretnének munkát vállalni, hanem a társadalmi hasznosság miatt, a fontosság érzet visszaszerzése, az egyedüllét is lehet motiváció. Ezek az igények egyre inkább kezdenek előtérbe kerülni, ugyanakkor természetesen az anyagi előremenetel is fontos, főleg, hogyha valaki egyedül él egy nem túl magas nyugdíjból.

És a magyar munkaadók hozzáállása változott-e ezzel a nyugdíj mellett végzett munkához? Nyitottabbá váltak az idősebb korosztály foglalkoztatására, esetleg rugalmasabb feltételekkel?

Egyre nyitottabb a vállalkozói réteg erre, ennek pedig több oka is van. Egyrészt, hogyha megnézzük a magyar munkaerő-tartalékot, azért azt látjuk, hogy az 55 év feletti korosztályban van talán a legnagyobb ténylegesen mozgósítható és minőségi tartalékunk. Jelenleg zajlik egy átrendeződés, nem olyan feszes a munkaerőpiac, így a rugalmas, atipikus foglalkoztatási formák kerülnek előtérbe, ahol nem kell hosszú távra a vállalkozásoknak elköteleződni. Ez az egyik oka a nagyobb nyitottságnak.

Másrészt azt is látni lehet, hogy amióta szövetkezeti rendszer van, ez biztosít a vállalkozásoknak egyfajta biztonságot vagy védelmet. Ha például egy szövetkezeti tag lebetegedik, akkor tudják pótolni a munkaerőt az adatbázisból, így nem egy adott fővel kell elköteleződnie a vállalkozásnak sem. Ezáltal sokkal biztosabban tudnak belemenni egy ilyen együttműködésbe.

A legtöbb rugalmas munkalehetőséget a kkv-k adják. Ha a multinacionális vállalkozásokat vizsgáljuk ebből a szempontból, a kereskedelmi, vendéglátási ágazat könnyen meg tudná teremteni azt a környezetet, ami a rugalmas, napi 4-6 órás munkavégzéshez ideális lehet. Ahol még várni kell az áttörésre, ott jellemzően gondolkodásbeli változtatás is szükséges lenne.

Természetesen az olyan nagyobb multicégek, ahol 8 órás műszakokban, gyártósorokban gondolkodnak, nehezebben teremtik meg az ilyen lehetőségeket. Viszont vannak már erre is pozitív példák, de az ilyen munkaadók esetében - azt gondolom - el kell még telnie valamennyi időnek, hogy ez a teljes körforgásban alkalmazott foglalkoztatási forma lehessen. Akkor nyithatnak olyan foglalkoztatási csoportok felé, akik ezt igénylik, mint például a 60 év felettiek korosztálya.

Igazán az irodai munka területe az, ahol nagyon sok pozíciót tudnak betölteni idősebb korosztállyal, akiknek nem is kell napi nyolc órát dolgozniuk, vagy heti öt napot. Ez már a vállalkozás és a nyugdíjas közötti megállapodás függvénye, de a körülmények adottak erre.

Ez a rugalmasság nemcsak a nyugdíjas korúak foglalkoztatása szempontjából lehet előny. Ha megteremtik ezeket a lehetőségeket a cégek, egyszerre nyithatnak más munkavállalói csoportok felé, akik igényelnék a rugalmasságot, kevesebb munkaidőt?

Hogyne. Két éve már működnek a kisgyermekes szövetkezetek is, melyek célja is, hogy a vállalkozásokkal együttműködve olyan lehetőségeket alakítsanak ki, ami kisgyermeket nevelők számára is ideális lehet. Így az anyák sem kerülnek ki teljes egészében a munkaerőpiaci körforgásból, erre mutatkozik is igény, ugyanis ez tud hátrányt jelenteni. Azért is igénylik ezt a lehetőséget, mert változatosságot jelenthet, és ezáltal akár a végzettségüknek, munkatapasztalatuknak megfelelő helyen maradhatnak aktívak, teremthetnek hozzáadott értéket, fejlődhetnek.

Ha pedig a teljes szektort nézzük, akkor még az iskolaszövetkezeteket is említeni kell. Ha tehát  ez a rugalmas, atipikus szektor tovább tud erősödni, nagy lehetőséget jelent a munkaerőpiacnak. Ha a három szegmenst, a nyugdíjasokat, a diákokat, illetve a kisgyermekes szülőket is figyelembe vesszük, akkor látható, milyen jól össze lehet hangolni a három csoport igényeit, vagy hogy mikor - melyik napszakban, vagy az évnek melyik időszakában - érnek rá a fiatalok, a kisgyermekesek, a nyugdíjasok munkát vállalni.

Mekkora jelenleg a nyugdíjas munkaerő-tartalék?

Az Országos Foglalkoztatási Alappal folytatott szakmai programsorozatunk során próbáljuk ezt feltérképezni, mekkora tartalékot képeznek a 60 évesnél idősebbek. Mivel a program áprilisig tart, még nincsenek friss, releváns számaink. Viszont az eddig tudásunk alapján százezres nagyságrend felett lehet a munka-erőtartalék ebben a korosztályban. Ennek mobilizálása nagy segítséget jelenthet a piac számára.

Mennyiben találkozik a kereslet és a kínálat a nyugdíjas munkaerőpiacon?

Nagyjából azért találkoznak az elvárások. Ez annak is köszönhető, hogy a nyugdíjas szövetkezetek felmérik a vállalkozások és a munkavállalók igényeit is, és már ez alapján kerülnek kiajánlásra a munkalehetőségek. Hogyha nem valamilyen nagyon speciális igény merül fel, akkor többnyire könnyen megoldható az adatbázisból, hogy megtalálja egymást a kínálat és kereslet.

Előfordulnak a nyugdíjas munkavállalók oldaláról is irreális elvárások, például az utóbbi 2-4 évben rengetegen kerestek home office lehetőséget. Ezt, amekkora kereslet lenne rá, nem lehet maradéktalanul kielégíteni. Azonban már azt látjuk, hogy ez az igény visszaszorulóban van.

És a fizetési igények és a felajánlott bérek összhangban vannak?

A szövetkezeti rendszerben már nem havi bérben, inkább óradíjban születnek megállapodások, így a fizetés annak függvénye, ki mennyi órát tud vállalni. Mivel a munkavállalóknak sok évtizedes tapasztalatuk van, általában meg tudják becsülni, mi a reális fizetési igény. Az elvárások általában találkoznak egymással mindkét oldalról, ez nem szokott gondot jelenteni. Azt is bele kell kalkulálni ilyenkor, hogy a szövetkezeten keresztül vállalt munka esetében nincs munkavégzési kötelem, sokkal szabadabb, rugalmasabb mint a szerződéses forma. Az órabér is szövetkezeti bért jelent.

A munkaadók mozgástere sem nagy, hiszen ha túl magas bért állapítanának meg, az bérfeszültséget okozna a cégen belül, ha pedig túl alacsonyat, nem lenne, aki betöltse az állást.

Budapesten, vagy a megyeszékhelyeken, nagyvárosokban könnyebb dolga van egy nyugdíjasnak elhelyezkedni, vagy épp vidéken könnyebb, ahol elvileg „vadászni” kell a munkaerőt, mert a fiatalok elvándoroltak?

A szövetkezeti rendszer tapasztalatai alapján Budapesten jelenleg sokkal nagyobb az álláskínálat. Ez nem jelenti, hogy a megyeszékhelyeken nincs, mert ott is tömegével lehet találni nyitott pozíciókat. Viszont a fővárosban sokkal több szövetkezet működik - a jelenleg Magyarországon működő nyugdíjas szövetkezeteknek fele vagy csak Budapesten, vagy ott is rendelkezik irodával -  így itt tudnak a legtöbb lehetőséget kínálni a nyugdíjasok számára. A megyeszékhelyeken pedig, 2-3 nyugdíjas szövetkezet található meg ügyfélszolgálati irodákkal és nyilván a vállalkozások száma is kevesebb. Azt lehet mondani, hogy a megyeszékhelyi szintig jó a lefedettség, inkább a kisebb városokban lenne szükség több irodára, vállalkozói kapcsolatok kiépítésére.

Egy bizonyos településméret alatt viszont az a jellemző, hogy az ott élő nyugdíjasoknak nincs is feltétlen akkora igénye a munkalehetőségekre. A kistelepüléseken a társasági élet sokkal élénkebb, vannak nyugdíjas és más közösségek, több elfoglaltságot adhat az udvar, a kert, így sokkal kisebb a munkavállalási szándék is. Nem olyan erős motiváció az, hogy legyen elfoglaltság, vagy hogy legyen egy közösség, mert ezek eleve adottak sok esetben.

Éppen aktuális, hogy karácsony közeledtével sok szezonális munka adódik, melyre a nyugdíjasokat is várják. Mennyire jellemző a nyugdíjasok körében az ilyen jellegű munkavállalás? Lenne esetleg nagyobb igény részükről még több ilyen lehetőségre?

Amíg a diákok foglalkoztatása esetében az iskolaszövetkezeteknél a főszezon a nyár, úgy kezd emelkedni ősszel, szeptembertől a nyugdíjasok száma, akik munkát vállalnának. Nagyjából december 15-ig erős a munkavállalási kedv, utána viszont jellemzően a nyugdíjas korúak is már a karácsonyra készülnek.  Ezt látjuk az ügyfélforgalmunkból. A szezonális vállalkozások - a játékgyárak, online webshopok, kiskereskedelem területén -  ilyenkor megemelkedik a teljesítés volumene, az ilyen végek pedig előszeretettel dolgoznak együtt ezzel a korosztállyal. Ennek oka, hogy maximálisan megbízható és lojális munkatársakat tudnak ilyenkor hadrendbe állítani.

Élénkebb érdeklődés még a nyugdíjasok részéről január végétől, februártól kezdve mutatkozik, egészen nyárig. Nyáron azonban csökken a munkavállalási kedv, hiszen ilyenkor sok nagyszülő unokára vigyáz, az időseknek is kikapcsolódási időszak a nyár, sokkal több teendő akadhat a ház körül is. Azonban hozzá kell tenni, hogy nagyon sokan vannak olyanok is, akik az egész évet végigdolgozzák, csak nem 160 órában teszik ezt, hanem mondjuk 80-ban vagy 100-ban.