Brutális áramkrízis kapujában Magyarország? Nyolcadgőzzel termel a Paksi Atomerőmű, óriási a kiesés

A hőség és a rendkívül alacsony dunai vízállás híreitől hangos a sajtó. 2026. augusztus 2-án reggel 6 órakor a Paksi Atomerőmű négy blokkjának nyolc turbinájából már csak egy működött. Az erőmű tehát gyakorlatilag nyolcadgőzzel termel, ami 1750 megawattos (MW) kiesést jelent a magyar villamosenergia-rendszerben. Hasonló a helyzet a szomszédos Romániában is, ahol a cernavodăi atomerőmű két 700 megawattos egységéből az egyik már leállt a Duna alacsony vízállása miatt, és a másik blokk leállítása is felmerült.

Az atomerőmű valójában egy hőerőmű, amelynek normál üzemi működéséhez a termodinamika törvényei miatt elengedhetetlen a folyamatos hűtés. A reaktorban megtermelt hőnek csupán mintegy harmadát lehet a primer és szekunder körfolyamat során mechanikai munkává, majd a generátorok segítségével villamos energiává alakítani, míg a hő fennmaradó kétharmadát alacsony hőmérsékleten el kell vezetni a környezetbe. A négy paksi reaktor egyidejű működésekor összesen 6000 megawatt termikus teljesítményt állít elő a maghasadásos láncreakcióval. Ebből mintegy 2000 megawatt villamos teljesítmény nyerhető ki, a maradék 4000 megawattot pedig alacsony hőmérsékletű hő formájában kell a környezetbe juttatni.

Ez nem konstrukciós hiba, hanem a fizika törvényszerűsége. A szekunder körben, a turbina végén a munkáját már elvégzett, alacsony, mintegy 40 Celsius-fokos hőmérsékletű és 0,07 bar nyomású fáradt gőzt kondenzálni kell, vagyis folyadékká kell lecsapatni ahhoz, hogy vissza lehessen szivattyúzni a gőzfejlesztőkbe.

A gőz lecsapatását nagy felületű hőcserélőkben, a kondenzátorokban végzik, amihez hatalmas mennyiségű hűtővízre van szükség. A Paksi Atomerőmű átfolyós frissvízhűtést alkalmaz, így a négy blokk nyolc kondenzátora összesen másodpercenként 100 köbméter hűtővizet igényel. Ezt a mennyiséget az erőmű harmadik, tercier hűtőkörén keresztül, a kondenzátor-hűtővízszivattyúk, vagyis az úgynevezett MJO-szivattyúk segítségével juttatják be a rendszerbe.

Ez a tetemes vízmennyiség azért szükséges, mert a víz párolgáshője meglehetősen magas, így jelentős hőt kell elvonni a gőz kondenzálásához. Egyetlen kilogramm gőz lecsapatása körülbelül 55 kilogramm hűtővizet igényel, feltételezve, hogy a kondenzátorban a hűtővíz legfeljebb 10 °C-os felmelegedését engedjük meg. Mivel a hűtővíz felmelegítésére szigorú környezetvédelmi korlátok vonatkoznak, ennél nagyobb hőmérséklet-változást a gyakorlatban nem lehet megengedni.

A másodpercenkénti 100 köbméteres érték elsőre talán nem tűnik kiugróan nagy víztérfogatáramnak, pedig ez a Rába Győrnél mért évi közepes vízhozamának a négyszerese. A Duna természetesen jóval nagyobb folyó, éves közepes vízhozama 2300 m³/s, amelynek nagyjából 5 százaléka szükséges a négy paksi blokk folyamatos üzemi hűtéséhez. Ha azonban a mostani, rendkívül alacsony, 740 m³/s-os vízhozamot vesszük alapul, ez az arány már 13 százalékra emelkedik.

A szakirodalom szerint egy folyóvíz térfogatáramának legfeljebb harmadát szabad frissvízhűtésre felhasználni. Bár ettől a határértéktől még most is biztonságos távolságra vagyunk, az igazi problémát nem maga a vízhozam, hanem az alacsony vízállás jelenti. Mivel a két tényező szorosan összefügg, elengedhetetlen együttes vizsgálatuk.

Bármilyen meglepő, a folyók vízszintje sosem teljesen vízszintes. A mederben a vizet a gravitáció hajtja, az áramlásnak pedig le kell győznie a folyadékon belüli, valamint a víz és a meder – a kövezet, a mederfenék és a növényzet – érintkezési felületén keletkező súrlódási erőt. Ezért a vízfelszínnek folyamatosan lejtenie kell. A Duna közepes vízhozama esetén a vízfelszín lejtése a magyar szakaszon a domborzattól függően folyamkilométerenként megközelítőleg 10–15 centiméter. A mostani alacsony vízállás és vízhozam mellett azonban ez az érték 8 centiméter per folyamkilométer (cm/fkm) alá csökkent a 2026. augusztus 2-i reggeli adatok alapján.

Lényeges kiemelni, hogy a hírekben gyakran szereplő vízmérceadatok önmagukban kevés információt hordoznak. A vízmércék nullpontját az egyes helyszíneken viszonylag önkényesen határozták meg, jellemzően egy korábbi kisvizes állapothoz igazítva. Ez magyarázza az időnként előforduló negatív értékeket és a mérőállomások közötti jelentős eltéréseket. Egy adott vízmércén a negatív érték csupán annyit jelent, hogy a vízszint alacsonyabb, mint az adott helyen 100–150 évvel ezelőtt mért, referenciaként szolgáló kisvizes helyzetben. Ahhoz, hogy egy folyó hosszabb szakaszán összehasonlítható adatokat kapjunk, egységes skálát, Magyarországon jellemzően a Balti-tenger feletti magasságot (mBf) alkalmazzák. A legfrissebb adatok alapján a Duna magyar szakaszán Nagybajcs és Mohács között összesen 27,7 méteres vízszintesés tapasztalható, ami a 354 kilométeres szakaszon átlagosan 7,8 cm/fkm vízfelszín-lejtést eredményez. Az Adony és Mohács közötti szakaszon ez az érték jelenleg 7,7 cm/fkm. Ez a vízoszlopmagasság mint hidrosztatikus nyomáskülönbség elengedhetetlen ahhoz, hogy a paksi szelvényben mérhető, mintegy 740 m³/s-os vízhozam egyáltalán áramlani tudjon a Duna medrében.

A helyzet pontosabb megértéséhez érdemes kiszámolni a konkrét üzemi viszonyokat. A hivatalos paksi vízmérce és a Paksi Atomerőmű hidegvízcsatornájának torkolata között nagyjából 4 folyamkilométer a távolság, amin megközelítőleg 31 centiméter a vízfelszín lejtése. Ezenfelül a víznek a hidegvízcsatornában további 1,5 kilométert kell megtennie, ahol a mesterséges, kisebb áramlási ellenállású meder miatt az esés körülbelül 9 centiméter. A hidegvízcsatorna végén tehát összességében mintegy 40 centiméterrel alacsonyabb lehet a Balti-tenger feletti vízszint, mint a vízügy paksi vízmércéjénél. A 2026. augusztus 2-i állapot alapján ebből az következik, hogy ha mind a nyolc turbina működne, a vízszint magassága a vízkivételi műnél, a hidegvízcsatorna úgynevezett öblözetében hozzávetőlegesen 83,65 mBf lenne. Ezek természetesen közelítő számítások, amelyek nem tükrözik centiméteres pontossággal a belső üzemi adatokat.

A 2011-es fukusimai atomkatasztrófa után az Európai Bizottság elrendelte valamennyi európai atomerőmű nukleáris biztonsági szintjének átfogó felülvizsgálatát. Ennek során kiemelten kellett vizsgálni a létesítmények ellenálló képességét az extrém külső természeti eseményekkel szemben. A vizsgálatok eredményeit összefoglaló hazai jelentés, amely jelenleg is elérhető az Országos Atomenergia Hivatal honlapján, részletesen rögzíti a paksi telephelyre jellemző magassági szinteket.

A dokumentáció szerint a kondenzátor-hűtővízszivattyúk biztonságos üzemeltetéséhez a minimálisan szükséges vízszint 83,60 mBf, miközben maga a szivattyú járókerekének az alja 83,34 mBf szinten található. A berendezések eredeti méretezése során alapul vett legkisebb vízszint 84,74 mBf volt. A jelenlegi kritikus helyzetet jól mutatja, hogy ehhez a tervezési minimumhoz képest most 109 centiméterrel alacsonyabb a vízszint a szivattyúk előtti öblözetben.

A helyzetet tovább nehezíti egy járulékos műszaki tényező. A szivattyúk működése egymásra is hatással van, mivel a berendezések előtt egy úgynevezett gereb, azaz egy nagyméretű rácsos szűrő kapott helyet, amely megakadályozza a nagyobb uszadékok bejutását a rendszerbe. Ez a fizikai akadály jelentős áramlási ellenállást fejt ki, így a szivattyúk működésekor a gereb mögött eleve alacsonyabb vízszint alakul ki, mint magában az öblözetben. A szivattyúk szívóhatása miatt nyolcturbinás üzem esetén ez a szintkülönbség eléri a 30 centimétert.

Ha ezt az értéket levonjuk az öblözetre becsült 83,65 mBf aktuális vízszintből, a kapott 83,35 mBf érték egyértelműen a minimálisan előírt 83,60 mBf működési küszöb alá esik. Ez a fizikai korlát magyarázza, miért kényszerült az erőmű az elmúlt napokban a turbinák fokozatos lekapcsolására. Minden egyes szivattyú leállítása csökkentette a gereb mögötti vízszintesést, így a még üzemben maradó berendezések nyertek néhány centiméternyi létfontosságú vízoszlopot, ami biztosította a további működésüket.

Amennyiben a vízszintcsökkenés a vízügyi előrejelzéseknek megfelelően tovább folytatódik, rövidesen az utolsóként még működő turbina leállítása is elkerülhetetlenné válik, így a paksi telephelyen átmenetileg egyetlen aktív blokk sem marad. Ebben a kritikus fázisban a csökkenő vízállás mellett az összes rendelkezésre álló erőforrást a négy blokk reaktorának, valamint a pihentetőmedencék hűtéséhez elengedhetetlen hűtővíz és villamos energia biztosítására kell átcsoportosítani.

- ecseteli a cikk.

Fontos tisztázni, hogy a részletezett folyamatok kizárólag a blokkok normál üzemi hűtésére vonatkoznak. A turbinák és kondenzátoraik hűtőrendszere nem lát el közvetlen biztonsági funkciót, feladatuk tisztán az energiatermelés fenntartása. A kritikus biztonsági funkciókat egy teljesen független, hármas redundanciával kiépített biztonsági hűtővízrendszer látja el. Ez a hálózat nemcsak az országos villamosenergia-rendszerről, hanem dedikált üzemzavari dízelgenerátorok segítségével is működtethető, feladata pedig a legfontosabb, nukleáris biztonságot garantáló berendezések és rendszerek folyamatos hűtővízellátása.

A szigorú nukleáris biztonsági alapelvek megkövetelik, hogy a biztonsági hűtővízrendszer teljesen független legyen a kondenzátorok hűtésétől. Ennek megfelelően az 1-es és 2-es, valamint a 3-as és 4-es ikerblokkok számára külön-külön három úgynevezett BQS-szivattyú áll rendelkezésre, teljesen önálló vezérléssel és elszeparált villamos betáplálással. Ezek a berendezések normál üzemben összesen megközelítőleg 1,5 m³/s-os vízhozamot biztosítanak. Mivel saját szűrőrendszerrel rendelkeznek, esetükben nem jelentkezik a kondenzátor-hűtővízszivattyúknál tapasztalt 30 centiméteres vízszintesés.

Ráadásul a biztonsági hűtővízszivattyúkat eleve 10 centiméterrel mélyebbre telepítették, így extrém alacsony vízállás esetén mintegy 40 centiméterrel nagyobb mozgástérrel gazdálkodhatnak. Jelenleg azonban kritikus a helyzet, mivel abszolút értékben már csak nagyjából 15 centiméternyi vízoszlop maradt a működőképességük végső határáig. A Duna további apadása a BQS-szivattyúk leállásához is elvezethetne, ami elméletben a blokkok hűtésének megszűnését jelentené.

Ezt a forgatókönyvet minden eszközzel el kell kerülni, mivel a reaktorokban és a pihentetőmedencékben lévő besugárzott fűtőelemek folyamatos és megszakítás nélküli hűtést igényelnek.

- figyelmeztet Aszódi Attila.

Mivel egy atomerőmű esetében elfogadhatatlan kockázatot jelentene a leállított blokkok biztonsági hűtésének elvesztése, a Célzott Biztonsági Felülvizsgálat (CBF) protokollja többlépcsős tartalékmegoldásokat ír elő. A jelenlegi hidrológiai trendeket látva ezeknek az intézkedéseknek az aktiválása szinte borítékolható. Ebből a célból Pakson folyamatos készenlétben állnak a speciális Pajtás-szivattyúk. A CBF-jelentés egyértelműen fogalmaz: amennyiben a Duna vízszintje a BQS-szivattyúk működési küszöbe alá süllyed, az Országos Vízügyi Főigazgatóság által üzemeltetett úszó szivattyúk veszik át a feladatot.

Ezek az egységek közvetlenül a biztonsági hűtővízrendszer szivattyúi előtti térbe emelik át a szükséges vízmennyiséget. Egy-egy Pajtás-szivattyú névleges vízszállító kapacitása megközelítőleg 0,2 m³/s. A vízügyi szakemberek a tervek szerint 12 aktív és 4 tartalék szivattyút telepítenek az öblözetbe, miközben a parton további egységek állnak bevetésre készen egy esetleges meghibásodás esetére.

A rendszer lényege, hogy a Pajtás-szivattyúk közvetlenül a szűrők mögé, a BQS-szivattyúk szívóoldalára termelik be a vizet, mesterségesen megemelve a vízszintet, garantálva ezzel a biztonsági szivattyúk zavartalan működését a kritikus vízállás ellenére is. Bár ez az ideiglenes megoldás rendkívül erőforrás-igényes, mindaddig fenn kell tartani, amíg az öblözeti vízszint tartósan nem emelkedik 83,5 mBf fölé.

Az ágazati várakozások szerint fel kell készülni arra az eshetőségre is, hogy az erőmű hűtését akár heteken keresztül a Pajtás-szivattyúk segítségével kell megoldani. Ez a vízügyi szakemberek részéről háromműszakos, folyamatos helyszíni felügyeletet, az atomerőmű operátori állományától pedig fokozott éberséget követel meg.

A helyzet komplexitását a közvélemény számára talán nehezebb megérteni, mint egy látványos, gátakat ostromló rendkívüli árvíz esetében, amikor a folyó több ponton is kilép a medréből. Ez az extrém aszályos időszak azonban pont ugyanakkora kihívást jelentő rendkívüli állapot, amelynek sikeres kezelése példátlan szakmai összefogást igényel a hatóságok és az iparági szereplők részéről.

- derül ki az elemzésből.

A hazai villamosenergia-rendszer stabilitásának megőrzése ezekben a hetekben kritikus prioritás. Ebben a feszített helyzetben kiemelten fontossá válik az ipari fogyasztók és a lakosság együttműködése a tudatos energiafelhasználás és a csúcsidőszaki terhelések mérséklése terén.

Bár jelen elemzés elsősorban a kialakult energetikai válsághelyzet egyik legfőbb fókuszpontjára, a Paksi Atomerőmű állapotára koncentrált, a probléma rendkívül összetett, és alapjaiban érinti a teljes magyar gazdaság működését. A villamosenergia-rendszer és a gazdasági folyamatok további összefüggéseit a cikksorozat következő részeiben részletesen is górcső alá vesszük.