Így szabadulj meg a haszontalan ajándékoktól: kevesen vallják be, de sokan csinálják

Miután elmúlt a karácsony, az ajándékoknak helyet kell találni az ember lakásában, életében. A könyvek mennek a polcra, az új konyhai robotgép a konyhaszekrénybe, a zoknik a fiókba. Vannak azonban olyan dolgok, amelyre - hiába karácsonyra kapta - vagy nincs szüksége az ajándékozottnak, vagy már van neki olyan, vagy nem tetszik neki, sosem használná. Ilyenkor jön a dilemma, mi legyen a nemkívántos ajándékkal.

Az ajándékozás gesztusa az egész emberiség számára fontos jelenség, mely megerősíti a személyes kapcsolatokat, összetartja a közösségeket, egész társadalmak szokásait határozza meg - írja a psychologytoday.com. A továbbajándékozás az a gyakorlat, amikor egy ajándékot másnak adunk, akinek szerintünk ellentétben velünk szüksége lehet rá, vagy örülne neki.

Van rá esély, hogy az idei karácsonyi meglepetések közül is továbbajándékozásra kerül néhány. Sokan azonban viszolyognak attól, hogy továbbadják nemkívánatos ajándékaikat, vagy hogy olyasmit fogadjanak el, amit más kapott, de ő megválna tőle. Többnyire az az indok, hogy ezzel az ajándékozás elveszíti a jelentősségteljességét.

Mindeközben mások éppen a lehetőséget, praktikusságot látják ebben a gyakorlatban: hiszen az ajándék végül jobb helyre kerül, ezáltal csökken a fogyasztás, és az ajándékozó az ajándékválasztástól való szorongástól is megszabadulhat.

Érdekes módon, habár rengetegen tesznek így az ajándékokkal - főleg egy olyan időszak után, mint a karácsony - mégsincs számottevő kutatás a témával kapcsolatban. A Journal of Business Researchben 2015-ben megjelent kvantitatív kutatás szerint a továbbajándékozásnak négy fajtáját lehet elkülöníteni a motivációt tekintve:

1. Altruizmus

Amikor a továbbajándékozás mások érdekében, akár saját kárunkra történik. Ezek azok az esetek, amikor az ajándékozottnak tetszik is, amit kapott, és használni is tudná, de úgy érzi, hogy jobb helyen lenne egy barátnál, családtagnál. Ezért lemond az ajándékról másnak a javára, akár azért, mert a másiknak kifejezetten szüksége van az ajándékra, vagy jobban vágyott rá, stb.

Az ilyen típusú "önzetlenség" pszichológiai hátterében az áll, hogy az ember szereti jószívűnek érezni magát, és hogy ő jó rokon/barát, aki gondol a másikra, és képes mások érdekeit a sajátjai elé helyezni.

2. Pragmatizmus

Vagyis a hasznosság mindenek felett. Többnyire a szükségtelen, nem megfelelő vagy nem kívánt ajándék sorsa lesz, hogy a továbbadják valakinek, akinek szüksége van rá, tudja használni, vagy akár vágyik is rá. Mindenki ismer olyan végtelenül pragmatikus személyt, aki ajándékba kapott egy számmal nagyobb ruhadarabot, és inkább végigkérdez száz ismerőst, kinek adhatná oda, minthogy elsüllyessze a fiókba, vagy bevigye a családsegítő szolgálathoz. Pedig az ajándék nem képvisel feltétlenül nagy értéket.

A pragmatikus továbbajándékozáshoz hozzátartozik az az eset is, amikor valaki ajándékba kap például egy üveg röviditalt díszdobozban, amit éppen nem szeret, viszont elteszi, mert tudja hogy három hónap múlva lesz a sógorának a névnapja, amire pont jó ajándék lesz. Így sem feleslegesen vásárolni menni, sem költeni nem kell.

3. Rituálé

Van az ajándékozásnak egy fajtája, melynek nem a hasznosság az elsődleges célja, hanem inkább az ajándékozott megviccelése, vagy közös szórakozás. Ebből alakulnak ki olyan szokások családokban, vagy baráti körökben, hogy direkt haszontalan, vagy belső poénra építő dolgokat adnak egymásra bizonyos alkalmakkor.

Ennek is egy változata, amikor bizonyos ajándékokat adnak tovább: vagy vándorkupaszerűen, mindig kicsit átalakítva, vagy folyton újragondolva ugyanazt az ajándékot. Ennek inkább szimbolikus jelentősége van, nem a tárgy maga az ajándék, hanem a közös szórakozás.

4. Megtorlás

Ez abban az esetben fordul elő, amikor az ajándékozottnak egyáltalán nem tetszik, amit kapott, sőt bántónak, sértőnek érzi azt. A továbbajándékozással ez esetben az ajándékozott a nemtetszését fejezi ki, vagy egyenesen az a célja, hogy ugyanúgy megbántsa az ajándékozót, ahogy őt korábban megbántották az ajándékkal.

Erre jó példa, ha valakit a testvére egy lila sállal lep meg karácsonyra - miközben pontosan tudja, hogy utálja a lila színt. Így a testvér megtorlásként ugyanezt a lila sálat kapja majd szülinapjára. Vagy például, ha valakinek az anyósa egy húsklopfolót ad ajándékba, miközben tudja, hogy vegetáriánus a menye. Ilyenkor előfordulhat, hogy direkt olyan személynek, pl. a sógornőjének adja tovább az ajándékot, akinél az anyós garantáltan látja és felismeri majd.

Az első és második típusú továbbajándékozás a leggyakoribb, a másik kettő jóval ritkább. Az is érdekes, hogy azok közül, akik nem viszolyognak egy ajándékot továbbadni, valaki jóval többször teszi ezt, mint mások. Sokaknál csak nagyritkán fordul ilyesmi elő, másoknál viszont bevett gyakorlat. Az pedig, hogy a négy közül mi a motiváció, sokszor maga az ajándék vagy a helyzet dönti el.