Kiderült a szomorú igazság a magyarok anyagi helyzetéről: tízből négyünknek erre a dologra bizony már egyáltalán nem futja

2025-ben az Európai Unió 16 éves vagy annál idősebb lakosságának 27,5 százaléka nem engedhette meg magának az egyhetes, otthonától távol töltött éves üdülést - derül ki az Eurostat adataiból. A magyar arány ennél jóval rosszabb, közel 40 százalék, amivel az ország a rangsor kedvezőtlenebb végén, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán áll. A hosszabb idősor ugyanakkor érdemi javulást mutat, hiszen 2010-hez és 2015-höz képest is jelentősen csökkent azok aránya, akiknek anyagi okból nem fért bele egy egyhetes üdülés.

Bár a 27,5 százalékos uniós arány fél százalékpontos éves növekedést és ezzel enyhe romlást mutat, ám még így is 7,7 százalékponttal alacsonyabb a 2015-ös szintnél. Ez a mutató arra utal, hogy az uniós háztartások pénzügyi mozgástere hosszabb távon érdemben javult, de az elmúlt évek inflációs és megélhetési nyomása megtörte a korábbi egyértelmű felzárkózási trendet.

Összehasonlításképp az Eurostat egy évvel korábbi összesítése szerint 2024-ben még 27 százalék volt az uniós arány, vagyis 2025-ben valóban enyhe romlás következett be.

Fontos ugyanakkor, hogy ez a mutató nem a tényleges nyaralási kedvet vagy az utazási aktivitást méri, hanem azt, hogy a háztartások anyagi okokból képesek lennének-e finanszírozni egy egyhetes, otthonuktól távol töltött éves üdülést. A mutató tehát egyszerre turisztikai és életszínvonal-indikátor, hiszen azt mutatja meg, hogy a lakosság mekkora részének fér bele a költségvetésébe egy olyan kiadás, amely ugyan nem alapvető szükséglet, de az európai életminőség meghatározó eleme.

Az Eurostat a nyaralás megfizethetőségét az anyagi és szociális deprivációs mutatók körében kezeli, vagyis olyan tényezőként tekint rá, amely az elfogadható életminőséghez szükséges javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést jelzi.

Az egyhetes éves nyaralást megfizetni nem tudók aránya Romániában volt a legmagasabb, ahol a 16 éves és idősebb lakosság 61,4 százaléka nem engedhetett meg magának egy ilyen üdülést. A rangsorban ezt Görögország követte 46,6 százalékkal, majd Bulgária és Magyarország következett, mindkét esetben 39,1 százalékos értékkel.

Ezzel szemben 2025-ben Luxemburgban a lakosság mindössze 10,6 százaléka, Svédországban 12,4 százaléka, Hollandiában pedig 12,8 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem áll módjában megfizetni egy egyhetes, utazással járó üdülést. A lista két vége közötti különbség rendkívül nagy, hiszen Romániában közel hatszor akkora az érintettek aránya, mint Luxemburgban.

Összesen tizenhárom tagállam haladta meg az uniós átlagot, így ezekben az országokban a lakosság több mint 27,5 százaléka nem engedhetett meg magának egy egyhetes, otthonától távol töltött nyaralást. A mezőny alapján továbbra is erős a kelet-nyugati, illetve részben a dél-északi irányú törésvonal. A kedvezőtlenebb helyzetű tagállamok között több közép- és délkelet-európai gazdaság található, míg a legalacsonyabb értékeket jellemzően a magasabb jövedelmű és erősebb háztartási megtakarítási képességgel rendelkező nyugati és északi országok mutatják.

Míg az Európai Unióban a legmagasabb arányt, vagyis a nyaralás megfizethetősége szempontjából a legkedvezőtlenebb helyzetet 2012-ben mérték 40,5 százalékkal, a magyar mutató negatív csúcsa szintén erre az évre esett, ám jóval magasabb, 67,3 százalékos szinten. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 16 éves és annál idősebb magyar lakosság több mint kétharmada nem engedhetett meg magának egy egyhetes, utazással egybekötött nyaralást.

A 2010-es évek eleji csúcs óta Magyarországon jelentős javulás figyelhető meg, mivel a 2012-es 67,3 százalékról 2025-re 39,1 százalékra csökkent az érintettek aránya. Bár ez érdemi felzárkózást jelez, a magyar érték továbbra is 11,6 százalékponttal meghaladja az uniós átlagot. A javulás tehát vitathatatlan, az éves nyaralás megfizethetősége azonban Magyarországon továbbra is sok háztartás számára érzékeny és könnyen elhalasztható kiadási tételnek számít.

A turisztikai piac szempontjából ez azért lényeges, mert a vendégéjszakákban vagy a bevételekben mért ágazati teljesítmény és a lakosság üdülési hozzáférése nem egyenértékű fogalmak. Egy ország turizmusa a belföldi magasabb jövedelmi csoportok és a külföldi vendégek kereslete miatt is lehet erős, miközben a saját lakosság jelentős része továbbra sem tud rendszeresen részt venni a fizetős üdülési piacon. Ezt a kettősséget jól mutatja, hogy az unió turizmusa 2025-ben rekordévet zárt. Az Eurostat korai becslése alapján a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma elérte a 3,08 milliárdot, ami 2 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.

Ha nem kizárólag az uniós átlagot vesszük alapul, és összehasonlítjuk a magyar mutató változását a szomszédos országokéval, valamint néhány régiós referenciagazdasággal, a kép sokkal kedvezőbb. Magyarország a vizsgált mezőnyben a nagyobb javulást mutató államok közé tartozik, bár nem a leggyorsabban felzárkózók közé.

A 2010-es bázishoz képest a legnagyobb javulást Lengyelország érte el, ahol 35,4 százalékponttal csökkent azok aránya, akik nem tudtak megfizetni egy egyhetes nyaralást. Horvátország 34,7, Szlovákia 26,6 százalékpontos javulást mutatott, Magyarország pedig a maga 25,8 százalékpontos csökkenésével a negyedik helyen áll ebben az összevetésben. A hazai javulás tehát régiós mércével is jelentős, ám a lengyel és a horvát felzárkózás még ennél is látványosabbnak bizonyult.

A 2015-ös adatokhoz viszonyítva is hasonló sorrend rajzolódik ki, hiszen Magyarország 16,2 százalékpontos javulással szintén a negyedik helyen áll Horvátország, Lengyelország és Szlovákia mögött. Horvátország kiugró, 33,2 százalékpontos csökkenése egyértelműen arra utal, hogy az elmúlt évtizedben déli szomszédunknál különösen erősen javult a háztartások üdülési megfizethetősége. Ezzel szemben Ausztria minimális, 0,3 százalékpontos romlást könyvelhetett el 2015-höz képest, ami részben azt is tükrözi, hogy a korábban már elért alacsony arányokról jóval nehezebb további drasztikus javulást felmutatni.