Zubreczki Dávid: teljesen abszurd, hogy erről végleg lemondtak a budapestiek

Pénzcentrum: Rengeteg fejlesztés történt a Balatonon az elmúlt években. Mennyire voltak hasznosak ezek, mennyire tették ezek a Balatont elérhetővé, közelebbivé azoknak, akik a Balaton környékét látogatnák?

Zubreczki Dávid: A válságok jót tesznek a Balaton fejlesztésének. Amikor ugyanis van pénz a fejlesztésre, akkor jellemzően a Balaton léptékétől teljesen elrugaszkodott méretű beruházások kezdődnek, és egy rendkívül káros túlépítés figyelhető meg. Így a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor lehet fejleszteni, akkor nem kímélik a Balaton értékeit. Elég csak végig vonatozni az északi parton, ott is látható, hogy a vízpart és a sínek között rendkívüli silány építészeti színvonalú apartmanházak épültek óriási számban, olyan értékes területen, ami nem beépítésre való. Ilyenkor mindig a válságban lehet reménykedni, mivel talán az megtorpantja ezeket a fejlesztéseket.

A Brancs kampány kapcsán: már több hasonló köteted jelent meg, most miért a Balaton került a középpontba a Templomséták legújabb részében?

Ennek több oka is van. Egyrészt, szerettünk volna egy olyan területet, ami jól körülhatárolható, és izgalmas az építészete – a Balaton egy ilyen terület, többféle típusú építészeti érték jelenik meg benne, az ókori emlékektől egészen a kortárs építészetig. Van egy helyi íze, turisztikailag is izgalmas terület. A kiadó szempontjából volt egy olyan nem elhanyagolható szempontunk is, hogy olyan területről van szó, amit az egész országban ismernek. A debreceni ember számára a Balaton ugyanolyan érdekes, mint a budapestinek, vagy a szombathelyinek.

A Templomséták a Balaton körül középpontjában a templomok állnak. Engem alapvetően az építészet izgat, ezzel foglalkozom már hosszú ideje újságíróként, bloggerként, előadóként városi sétákat vezetve. Olyan központi szálat kerestem az első könyvemhez, ami Templomséták Budapesten címmel jelent meg, amely egyrészt időben is átfog egy elég hosszú korszakot, térben is ott van mindenhol, az építészeti stílusok is megfigyelhetőek rajta és minden korszakra jellemző. A templomok ilyenek, és itt igyekeztek a legjobbat kihozni, ebben az épülettípusban, akár gótikáról, akár barokkról, akár modernizmusról beszélünk, hiszen a templom mindig kiemelkedő épület volt.

Amikor az ember elutazik a Balatonra nyaralni, nem feltétlenül az építészetet figyeli. Mennyire szentel figyelmet egy átlagos turista ezeknek az építészeti kincseknek? 

Passzív módon ugyan, de befogadjuk ezt. Egyrészt van az a tipikus késő barokk, korai klasszicista építészet, ami a templomokon is megjelenik. Ez a Balaton-felvidéki falusi építészeti stílus, ami nagyon jellegzetes a térségben. Ha a Balaton-felvidék turizmusáról beszélünk, akkor mindig valami ilyen típusú építészeti érték jelenik meg, új építésű házaknál is gyakran igyekeznek követni ezt a stílust, több-kevesebb szerencsével. De legalább ilyen érdekes a Balaton modern építészete is.

Ezzel foglalkozik például Bartha Dorka Instagram-oldala is, a Balaton offseason, ami semmi mással nem foglalkozik, mint az amúgy is kisebb presztízsűnek tartott déli part jellegzetes nyaralóépületeivel. Ezeket mutatja be a XX. századból, és óriási követőtábora van, mert nemcsak azok az emberek szeretik ezeket nézegetni, akik rajonganak az építészetért, pláne a modern építészetért, hanem mindenkinek, akinek vannak balatoni emlékei, kötődik térséghez.

A tipikus nyaralóforma, vállalati üdülők, apartmanok, ezek azoknak az embereknek a Balaton-képében is ott van, akik nem is tudatosítják magukban, hogy az építészet is szerepet játszik ezekben az emlékekben, megfigyelésekben.

Sokan azt gondolják, a Balatonra csak nyáron érdemes lemenni: milyen lehetőségek vannak például a téli időszakban? A templomséták mennyire sorolhatóak be a szezonon kívüli tevékenységek közé?

Ide sorolhatóak ezek a séták, sőt, vannak olyan templomok, amelyeket jobban élvezhetünk, ha nem egy nyüzsgő turistaáradat közepén kell megnéznünk. A kötet fotósa, Bődey Janó egy csomó turistalátványosságot inkább kora tavasszal fotózott le, pont emiatt.

A Balatont mindenki a strandolással azonosítja, de ne feledjük, hogy ha ezt kivesszük, akkor is az ország egyik leggyönyörűbb természeti adottságú területe a Balaton környéke.

A könyvben is szerepel számos rom, amelyek erdők mélyén találhatóak meg, és izgalmas turisztikai érdekességek lehetnek. Ugyanígy mondhatom, hogy vannak felkapottabb városok is Szentendrétől Szegedig, amelyeket az év bármelyik szakaszában felkeres az ember, tesz ott egy sétát, megnézi a látnivalókat, épületeket, múzeumokat. A Balaton körül ugyanígy vannak érdekes települések, Füred, vagy éppen Keszthely sokkal több, mint egyszerűen egy Balaton-parti város, ezek, mint építészeti értékek is jelentősek.

Elkészült a Budapest-Balaton kerékpárút. Mennyire sikeresek, szükségesek és funkcionálisak a Balaton körüli és az oda vezető kerékpárutak, mire lehet ezeket jól használni?           

A tavat is körbe lehet kerékpározni, de viszonylag kevesen használják erre az utat. Inkább egy-egy rövidebb szakaszt tesznek meg ebből. Sokan lesznek, akik végig tekernek a Budapest-Balaton kerékpárúton is, de hasznosabb az, hogy kisebb szakaszokon belül el tudunk jutni egyik helyről a másikra kerékpárral. A könyvnél, a Templomsétáknál megmaradt a brandnév az előző két kötetből, azonban itt vannak olyan hosszabb szakaszok, amiket csak egyszerű sétával nehezebb megtenni. Viszont kerékpározni prímán lehet a Balatonnál, akár egy-egy parti városból kiindulva kisebb kört téve. Néhány kisebb település érintésével rendkívül izgalmas építészeti látnivalókban lehet része az embernek.

Budapesten is egyre több városfejlesztés zajlik. Ezekben az új városfejlesztési programokban egyre nagyobb szerepet kapna a zöldítés, ökotudatosság és okos megoldások. Jelenleg hogy áll a főváros ezekből a szempontokból?

Biztosan lehet találni jó és rossz példákat is, de szerintem nem állunk rosszul. Csodával határos módon viszonylag jól megmaradt a rendszerváltás előttről a tömegközlekedés, amit jóval többen használtak, mint más, hasonló méretű városokban. Szidhatjuk, de valójában Budapest tömegközlekedése kiemelkedően jó. Ha az ártalmatlanabb közlekedési módokat nézzük, akkor a tömegközlekedés a fővárosban nagyon jó. A kerékpáros infrastruktúrával kapcsolatban persze lehetne több dolgot fejleszteni, de ebben is történnek óriási előrelépések. Úgy látom, hogy nem haladnak rossz irányba a dolgok, hol lassabban, hol gyorsabban, de a sebességnél fontosabb az irány.

Bővülnek a kerékpárutak, bevezetnék a dugódíjat, egyre több Bubi állomás készül – ezek valóban segíthetik a várost abban, hogy átálljanak a környezettudatosabb közlekedésre?

Elértünk egy olyan pontra, hogy igazából nem maradt más választásunk, ugyanis ennél több autó nem fog elférni a városban, akár csinálunk kerékpárutat, akár nem. Vannak útjaink, van egy történelmi városmag, ahol házak bontása nélkül nem lehet szélesebb utakat csinálni. Azonban több ember szeretne közlekedni, mint ahány autó elférne, ezért muszáj változtatásokat hozni.

Szükséges az infrastruktúra, szükséges az, hogy biztonságban érezze magát az ember, ha gyalogol vagy kerékpározik.

Legalább ilyen fontos az, hogy csábítóvá tegyünk bizonyos közlekedési területeket, egy szélesebb járdán az ember szívesebben gyalogol, mint egy autópályaszerű, korláttal elválasztott helyen. Sokat számít, ha nem kell lebotorkálni aluljáróba is. Ezek apróságok, és ez csak az infrastruktúra, de a szemlélet is legalább ilyen fontos. Nem is feltétlenül arra van szükség, hogy az emberek zölden gondolkodjanak, felelősen, hiszen ezt kevésbé várhatjuk el, az emberek a saját érdekük ellen nem gondolkodnának. Azt kell velük megértetni, hogy ez a saját érdekük is. Nem olyan rossz dolog gyalogolni, kerékpározni, valamint meg kell értetni azt, hogy nem azért gyalogol valaki, mert nem telik neki autóra

Mi a véleményed a Lánchídról: vissza kell rá engedni az autókat? A Szabadság hidat nyáron több ízben is lezárták az autók elől, itt mi lehetne a végleges megoldás? Van értelme annak, hogy egyes hidakra ne engedjék fel az autókat?

A Lánchíd lezárásánál vannak ellene és mellette szóló érvek. Gyakran mondják, hogy szép, azonban onnan belülről nem lehet kilátni, így a híd nem tudja megadni a legfontosabb értékét, hiszen egy jó híd tulajdonképpen kilátóként működik Budapesten, mivel olyan pontról láthatunk rá a városra, ahonnan egyébként nem lenne erre lehetőségünk. Ma már nincs akkora jelentősége a Lánchídnak az autóközlekedésben, mint korábban, az pedig, hogy a hídon dugóban vesztegel az autóbusz több embernek okoz bosszúságot, mintha nem lehetne autóval közlekedni rajta. Több ember tudna akkor közlekedni rajta, ha csak a tömegközlekedés lenne rá felengedve.

A Duna rakpartot is szeretnék visszaadni a gyalogosoknak, úgy, mint több nagy, Európai városban. Ezt mennyi idő alatt lehet kivitelezni, mekkora fennakadást okozhat ez?

Ennek mindenképpen örülnék, de az is biztos, hogy ezt jól ki kell találni. A budai rakpart közlekedési szempontból is jelentős, ezt nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. A rakpart lezárása korábban is megtörtént már, nem okozott akkora fennakadást, nem omlott tőle össze a városi közlekedés. Azonban óriási lenne a vízhez közel jutni. A Balatonnál kezdtük a beszélgetést, az ottani városokat is azért szeretjük, mert vízparton vannak, azonban elfeledkezünk arról,

hogy Budapest is vízparti város, ami óriási érték. Mi pedig lemondunk a vízpartról egy út kedvéért – amibe, ha jobban belegondolunk, teljesen abszurd döntés.

Fontos szerepe lett a Liget felújításnak. Te hogy látod, funkcióját tekintve sikeres volt ez a projekt?

A Liget egy iszonyatosan összetett probléma, és lehetetlen egy elemet kiragadva értékelni a helyzetet. A most még folyó munkálatok között is vannak olyanok, amelyek károsak, hiszen nincs szükség a Ligetnek újabb ingatlanfejlesztésekre, épületekre, főleg nincs szüksége mélygarázsra. Másfelől viszont tagadhatatlan, hogy ráfért a helyreállítás, és ami a sétálófelületeket, tájépítészeti kialakítást illeti, az egy minőségi ugrás ahhoz képest, ami volt. Ezeket ezért külön kell értékelni, mivel vannak szomorú, és felháborító elemei, viszont vannak olyan elemek is, amelyek abszolút üdvözlendőek.

A Liget nagy problémája az, hogy túrterhelt, ezekkel a fejlesztésekkel pedig újabb és újabb rétegeket húz be. Mindenképp elhibázott dolognak tartom, hogy itt múzeum centrumot hoznak létre, nem csak az építészet miatt, hanem mert központosítja az embereket. Jól mutatja ez is, hogy jó lenne, ha a városban szétszórva is történnének fejlesztések, egyrészt, hogy oszoljon a terhelés, másrészt pedig máshol is szükség lenne zöldfelületekre.

Példa erre az is, hogy aki jelenleg a Népliget közelében lakik, az is inkább a városligeti játszótérre megy gyermekével, mert az vonzóbb.

A budapesti felújításoknál gyakran érezhetik az emberek úgy, hogy bár van egy jó kezdeményezés, a kivitelezés mintha célt tévesztene. Ez valóban jellemző?   

Sok ilyen példa van, és rengeteg szinten el lehet csúszni, ha városfejlesztésről van szó. Ez lehet maga a legutolsó szint, tehát a kivitelezés, ennek ékes példája a Várkert bazár, ahol meg kellett menteni az Ybl tervezte épületet és újra kellett alkotni a parkot. Erre egy elég jó terv született, azonban a kivitelezés legendásan rossz lett. Még évekkel később is mindenki arról beszélt, hogy mi hullik le, mi esik szét. Olyan is van, hogy tervezés közben kiderül, hogy nem lesz annyi pénz, mint amennyire számítottak, ezért olcsóbbat csinálnak. Ennek klasszikus példája a vizes világbajnokság, ahol a látványterv, és a megvalósult épület ég és föld. Ez mellett pedig egy magánérdek is megjelenhet a fejlesztésben, ez is ronthat a kivitelezésen.

A belvárosban nagyon sok szép régi, de nagyon rossz állapotú épület van, a nyáron történt is egy nagyobb épület-omlás. Hogyan lehetne ezeket az épületeket jól megmenteni, elkerülni az ilyen tragédiákat?      

Ez is összetett kérdés, azonban nem felejthetjük el azt, hogy ezek a házak magántulajdonban vannak. A zöme társasházként működik, így itt ezt a tulajdonosoknak kell megcsináltatniuk. Jó lenne erre egy konstrukciót kidolgozni – és tudtommal tervezgetnek is ilyet állami szinten. Az a patthelyzet alakult ki, hogy a lakók nem tudják a homlokzatokat helyreállítani, ráadásul itt olyan szobordíszek, tetődíszek vannak, amelyek a lakás értékét nem növelik, így a lakóknak gyakran nincs érdekében ezeknek a helyreállítása. Városképi szempontból azonban fontos lenne, hogy a belvárosban ne csupasz homlokzatok legyenek, hanem visszaállíthassuk az eredeti díszítést.

Szükség lenne az egyensúly megtalálására, legyen forrása a tulajdonosoknak megcsinálni ezeket a házakat olyan színvonalúra, mint ahogy azok megérdemlik.

Ugyanakkor ne az legyen, hogy a köz bizonyos házak tulajdonosait támogatja, csak azért mert maga a ház frekventált helyen van. Ha én kertesházban lakom, és ott leesik a palatető a járdára, akkor fel sem merül, hogy esetleg az önkormányzat csinálja ezt meg. Ez is hasonló helyzet, csak nagyobb a ház, több tulajdonossal.

Ki kell találni egy olyan rendszert, ami igazságosan beavatkozik, de nem ró felesleget a közre. Bár vannak olyan elképzelések, hogy közpénzből meg lehet csinálni egy épület homlokzatát, vagy a tetőt, problémát jelent az, hogy ilyenkor részben a lakók, részben az állam állná ezt. Így ha eladja a lakást valaki, akkor abból ki kell fizetni ezt, ugyanis a felújítás növeli a lakás értékét. De hogy ebből mikor lesz valós megoldás, azt nem tudom.  A szocializmusban minden tanácsi, állami kézben volt, és az emberek bérlők voltak ezekben a lakásokban. A világháború előtt pedig, az volt a legjobb, egy tulajdonosa volt a háznak, és tőle bérelték a lakók.

Ha akkor leesett egy szobor, lehetett tudni, hogy annak a háznak ki a tulajdonosa, és ő volt a felelős mindenért, ráadásul ő jellemzően ott is lakott a házban, ugyanúgy felügyelte, mint valaki a saját vállalkozását.

Ebből lettek állami tulajdonú meg tanácsi házak, de a rendszerváltás után nem az lett, hogy valaki megint megvehette a házat, és a lakók maradtak bérlők, hanem nagyon kedvezményes áron vagy akár ingyen megkapták a bérlők a lakásokat. Egyrészt lett egy háznak hirtelen 40-50 tulajdonosa, másrészt olyan emberek birtokába került, akik nem engedhetik meg maguknak az ilyen méretű felújítást. Viszont a költségeket valakinek állnia kéne. Ez vezetett a mostani helyzethez, pedig tőlünk nyugatra a belvárosi házakban nem látsz ilyen állapotokat.

Visszatérve a templomséták kötethez: Mennyire turista a budapesti Budapesten?Mennyire figyeli meg a környezetét?       

Nem eléggé, azonban, ha valaki elmegy külföldre várost nézni, akkor hazaérve pár napig úgy marad a szeme. Ilyenkor hajlamosabb észrevenni a budapesti házakat, mert megszokja, hogy úgy sétál, hogy nézelődik közben. Ez egy jó játék, észrevenni azt, ami szép körülöttünk. A könyveknek is ez az egyik célja. Sok olyan embert ismerek, aki, ha elmegy Olaszországba, automatikusan betér a templomokba, mert kíváncsi rá, miközben a saját utcájának a végében soha nem nézte még meg a templomot. Mert ez természetes, hogy ott van, kevésbé érdekli.

Mennyire van idejük az embereknek arra, hogy munka után mondjuk hazasétálni és közben nézelődni?

Erre pont van idő, mindenkinek muszáj hazamenni. Ha kertvárosban élsz vagy az agglomerációban, sokszor nem teheted meg azt, hogy gyalogolsz, sőt néha tömegközlekedni sem tudsz, de a belvárosban nagyon jól lehet gyalogolni, így sokkal több mindent fel lehet fedezni. Ráadásul a saját tempódhoz tudod igazítani. Megállhatsz egy kapualjnál, mert észrevettél egy szép kilincset vagy egy táblát, amit addig nem vettél észre. Ezek sokkal nagyobb örömet tudnak adni az embernek, mintha tudatosan keres valami látnivalót.

Fotók: Stiller Ákos