Üdülési jog eladása = többmilliós gigaátverés?

Patinás rendszer, kidolgozott módszer

A timeshare-koncepció a hatvanas években, Európában alakult ki. Napjainkban 6,7 millió timeshare-tulajdonos él a világon, közülük 1,4 millió Európában található. Az öreg kontinensen évi 1,5 milliárd dollárért értékesítenek a timeshare-cégek. Ezek a számadatok kétségkívül a rendszer népszerűségét mutatják - vagy inkább a timeshare-ügynökök talpraesettségét?

Az általuk kínált nyaralási lehetőség első pillantásra valóban vonzónak tűnik, második pillantásra pedig nincs idő; a timeshare-cég által tartott prezentáció után azonnal dönteni kell a vásárlásról. A hazánkban működő nyolc timeshare-cég a két legnagyobb csereüdülés-szolgáltató globális vállalat, az R.C.I. és az Interval International termékeit, azaz csaknem 100 ország mintegy 5000 cserélhető ingatlanát kínálja. A magyar ügyfelek számára azonban nagyjából ugyanabba a 4-5 prémiumkategóriás magyar hotelbe szóló évi 1-2 hetes üdülési jogot értékesítenek.

Ez a jog - mely csak a szállást tartalmazza, az utazást, az ellátást, vagy az uszodahasználatot nem - több millió forintba kerül, attól függően, hogy az ügyfél melyik szezonra és hány évre szeretné megvásárolni. Leggyakrabban 30 évre kínálják, de előfordul, hogy 99 évre is értékesítik; ebből következik, hogy a jog örökíthető. E kedvezőnek tűnő lehetőség inkább kötelesség, hiszen az örökösöknek tovább kell fizetni a költségeket. Az egyszeri vételár mellett ugyanis a szállásért cserébe éves fenntartási díjat, egy hét esetén nagyjából 100.000 forintot kell fizetni.

A reklámszöveg szerint ugyan épp ettől szabadulhatnánk meg, hiszen ha saját nyaralónk lenne a timeshare helyett, az bizony közüzemi és karbantartási kiadásokkal járna. A timeshare-üzletkötő ilyenkor természetesen a rendszer rugalmasságát hangsúlyozza: nem muszáj 30 éven keresztül ugyanott nyaralni, hiszen a hazai üdülési jogot egy külföldire is cserélhetjük. A kínálat csalogató, hiszen a timeshare tagok között található például a Hyatt, a Marriott, a Four Seasons, a Disney illetve a Starwood szállodalánc is.

Számold magad!

Az üdülési jog megvásárlása a legolcsóbb, azaz a téli szezonra nagyjából 1 millió forintba kerül 30 évre; így egy szezonra kb. 35.000 forintnyi költség jut. Emellett egy általában 6.000 forintra rúgó éves tagsági díjat is felszámolnak. Tenerifén december közepén 150.000 forintért lehet üdülési jogot, azaz szállást kapni négy fő részére. A magyar tulajdonos a saját egyhetes jogát jó esetben ennek a feléért tudja bérbe adni, mely már egy 75.000 forintos költséget generál. Ha ehhez hozzáadjuk a kb. 100.000 forintos éves fenntartási, és 15.000 forintos lebonyolítási valamint a 35.000 forintos cseredíjat, a következő eredményre jutunk: a tenerifei szállás egy téli hétre 266.000 forintba kerül a négytagú családnak.

Rövid internetes keresgélés után egy szabadon, és nem a timeshare-cég által választott decemberi hétre egy tenerifei ötcsillagos hotelben 4 fő részére 80.000 forintért találhatunk szállást. Az árkülönbség tetemesnek mondható, melyhez még további költségek is járulhatnak; ha ugyanis külföldön üdülünk, de a magyar jogot nem sikerül bérbe adni, mindkét üdülőhely fenntartási költségét mi fizetjük.

Nem ritka, hogy a tulajdonosok inkább saját költségen, újságban is meghirdetik a bérbe adandó jogot. "Ha egy szálloda szolgáltatása mellett dönt... a szállásdíj kidobott pénzzé válik, hiszen a hotel nem az Öné... nálunk olyanok számára is elérhetővé válnak a minőségi üdülőlétesítmények, akik azokat teljes tulajdonként nem tudnák megvásárolni" - olvashatjuk az egyik timeshare-cég reklámanyagában. Ez pedig nem mást sugall, minthogy résztulajdonosai lehetünk egy hotelszobának vagy apartmannak.

Tovább a teljes cikkre...