Alapvető hibát vét milliónyi magyar dolgozó: idővel a teljes megélhetésük mehet a kukába

2021-ben az egész életen át tartó tanulásban (life long learning) a felnőttek részvételi aránya átlagosan 11 százalék volt az EU-ban – derült ki az Eurostat legfrissebb adatközléséből, amit abból az apropóból publikáltak, hogy az Európai Bizottság 2023-at a készségek évének nyilvánította. A készségek rendkívüli fontosság nem új keletű a munka világában, de az utóbbi években igencsak nagy hangsúlyt kapott.

Mégpedig azért, mert a különböző szakterületeken való tudás megszerzése feltétele, de egyáltalán nem kizárólag záloga a kivételes munkaerő megtestesítéséhez. Mégpedig azért mert a megfelelő készségekkel is rendelkező munkaerő egyszerre járulhat hozzá jobban a fenntartható növekedéshez, több innovációhoz, sőt a vállalatok versenyképességének javításához is.

Legyen szó tehát úgynevezett puha vagy kemény képességekről, szakértők egyetértenek abban, hogy ezek folyamatos fejlesztés, újak megtanulása mindenkinek csak az előnyére válhat a munkaerőpiac. Ezzel párhuzamosan pedig egyértelműen a hátrányává annak, aki nem foglalkozik velük. Most az adatok egyébként azt mutatják, hogy EU-s szinten

hogy az egész életen át tartó tanulásban a 25-64 évesek részvételi aránya 2 százalékkal magasabb volt, mint 2020-ban, de összességében ez megegyezik a 2019-es adattal.

Ez utóbbi egyébként a 2011-2021-es időszak legmagasabb száma átlagosan. Ehhez képest persze az egyes országok között sokkal nagyobb különbségek vannak, de legalább az elmondható, hogy az egész életen át tartó tanulásban való részvétel aránya szinte az összes uniós országban folyamatosan nőtt 2011 és 2021 között. A kivételek csak Dánia (-10 százalékpont) és Csehország (-6 százalékpont), de ezzel szemben a legnagyobb növekedést Hollandiában (+10 százalékpont), Svédországban (+9 százalékpont) és Finnországban (+7 százalékpont) mérték

Élethosszig tartó tanulás az EU-ban

Az adatokból kiderül az is, hogy mely EU-s országban a legnagyobb a folyamatosan önmagukat képzők aránya, és hol a legalacsonyabb. Az biztos, hogy 2021-ben Svédország (35%) volt a legjobban teljesítő ország ezen a téren, itt ugyanis a 25-64 évesek több mint egy harmada vett részt valami képzésben a megkérdezése előtti 4 hétben. Svédország mellett jól teljesített még Finnország (32%) és Hollandia (27%) is. Ezekben az országokban, mint látjuk, majd az emberek egyharmada, azaz 100-ból kb. 30 ember részt vett valamilyen képzésben.

A táblázatból ezzel szemben kiolvasható, hogy az EU-ban legrosszabbul teljesítő Bulgáriában például a mért korosztályba tartozók mindössze 1,8 százaléka vett részt valamilyen tanulási folyamatban. Ennél az adatnál a svéd számok 19-szer nagyobbak. Hasonlóan öt százalék alatti aránnyal végzett Görögország (3,5%), Szlovákia (4,8%) és Románia (4,9%).

Magyarországnak sincs ugyanakkor oka sok örömre, hazánk ugyanis hátulról a 8. helyet szerezte meg. Ez azt jelenti, hogy 100 25-64 éves korú magyarból mindössze 6 volt olyan, aki a megkérdezése előtti 4 hónapban folytatott valamilyen keretek közötti zajló tanulási, fejlesztési folyamatot. Emlékezzünk ez a szám Svédországba 35%, de Finnországban is 30 százalék felett van.

Ha megnézzük a lista két végét, akkor többnyire hasonló országokat láttunk itt is, ott is ebben a statisztikában is, mint a különböző gazdagsági mutatók esetében. Kivételek persze vannak, Észtország például itt az élen van, miközben Németország alig előzi meg a magyar adatot. De ettől függetlenül az élethosszig tartó tanulásban jobbára nyugat-, vagy észak-európai államok lakói vesznek rész tömegesen, míg a keleti végeken, a balkánon egésze elenyésző azoknak az embereknek az aránya, akik az alapképzésükön felül új dolgokat tanulnak meg, akár legyen szó szakmáról, nyelvről vagy bármilyen más készségekről.

Nem ártana belevágni

A life long learning mutató azért nagyon fontos a modern világban, mert a digitalizáció és a robotizáció révén egyre több ma ismert szakma, és ezáltal munkahely tűnik el, amiket eredményes úgy lehet majd pótolni, ha az emberek rendelkeznek új és vagy valamilyen más, eddig kiaknázatlan tudással. A magyar adat pedig ebből az aspektusból elkeserítő.

Már csak azért is, mert itthon egy bőven jelen vannak azok a hangok, HR-szakértők nem győzik szajkózni, hogy végső soron sokkal nagyobb az esélye jobb állásra annak, akinek nem csak egyfajta a tudása, könnyen tud változtatni, új dolgokat tanulni. Az is biztos, hogy a megújulás képessége, illetve a fejlődésre való nyitottság fontos tudás a jelen és még sokkal inkább a jövő munkaerőpiacán. Aki pedig ezekkel és más fontos készségekkel nem rendelkezik, és nem is akarja őket újonnan elsajátítani arra idővel rossz világ jöhet.