Küszöbön az összeomlás: nincs, aki gondoskodjon több százezer idős magyarról

A Katona Noémi és Melegh Attila szociológusok szerkesztette – a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával készült – „A gondoskodás hiánya felé” című kötetből kiderül, hogy térségünkből a legtöbb bentlakásos idősgondozót Németország és Ausztria foglalkoztatja, a németeknél akár 400 ezren is lehetnek, az osztrákoknál pedig 85 ezren. A német időseket főleg lengyelek gondozzák, az osztrákokat szlovákok és románok, a magyarok és a csehek pedig mindkét országba mennek - írja a Népszava. A kötet egyik tanulmánya szerint a sok százezer migráns lengyel gondozó helyére ukránok érkeznek, de a pótlás nem mindenhol sikerül.

A kötetből az is kiderül, hogy ezeket a gondozókat méltánytalan fizetésekért alkalmazzák, nem jelentik be őket az adóhatóságnál és a társadalombiztosításnál, vagy ha igen, a legjobb esetben is napi nyolc órás munkaviszonyban, miközben 24 órás szolgálatban vannak. Katona Noémi hangsúlyozta: mivel Magyarországon az a bentlakásosnak nevezett gondozási forma, ahol a segítő a gondozott mellett lakik, rendszerint a fekete vagy szürke zónába tartozik, ezért hivatalosan alig van adat róla.

Ez az ellátási forma nem jelenik meg a humántárca szociális terveiben sem, pedig máshol az ellátórendszerek abba az irányba mozdulnak, hogy a családokat a szociális szolgáltatások megvásárlásában segítsék, s ennek egy lehetséges területe a bentlakásos gondozók megfizetése. De a politika a közép-európai térségben nem foglalkozik a kérdéssel,

a kormányok általános álláspontja az, hogy az idősek gondozása a családok feladata. 

A kötet nemzetközi tanulmányai arra világítanak rá, hogy a kontinensen belül egyre nőnek az egyenlőtlenségek, ahogy a kormányok a piaci szolgáltatások felé terelik a szociális segítségre szorulókat. Az egyenlőtlenségek erősödnek, a jobb helyzetben lévő polgárok a saját szabadságukat és kényelmüket veszik meg egy bentlakásos külföldi gondozó "megvásárlásával". Katona Noémi szerint mindegy, hogy a nálunk dolgozó határon túlról érkezett magyar anyanyelvű gondozókról vagy a német nyelvterületen dolgozó magyarokról beszélünk, mindenki számára nagyon fontos lenne, hogy megfelelő érdekképviselethez jusson, s a munkaerőpiaci helyzete jogilag tisztázott legyen. Ahol előrébb járnak ebben, ott szakszervezeti és civil segítséget kaptak a gondozók.

A fekete munka felszámolása azonban nemcsak nekik lenne fontos, hanem az őket foglalkoztató családoknak is, hiszen ma nincs semmilyen garancia arra, hogy amit tesz egy gondozó, az megfelel a minimális szakmai elvárásoknak.

Nem álommunka

Léteznek a gondozók szerint is megbízható, pontos, kedvező feltételekkel dolgozó cégek, míg mások különböző trükköket alkalmaznak, hogy több bevételre tegyenek szert. Előfordul, hogy visszahívják a kinti családtól a gondozót és nem engedik vissza, hogy az új helyért újra elkérjék az 50-100 eurós közvetítői díjat.

A járvány után is reális az a 2019-es statisztika, amely szerint nagyjából hatezer magyar bentlakásos idősgondozó dolgozik Ausztriában. Az osztrák kormány megoldotta, hogy a határzár ellenére ezek a gondozók mehessenek dolgozni. Néhányan mégis elvesztették átmenetileg a jövedelmüket, mert otthon kellett valakit gondozniuk, és volt olyan polgármester is, aki megtiltotta a gondozóknak a kéthetenkénti kiutazást, nehogy behozzák a vírust a településre.