Kettős szorításban a jegybank

A GDP növekedése 2005-ben előreláthatóan 3.6%-ra mérséklődik a tavalyi 4.1%-ról. Az első negyedéves erőteljes lassulást az év hátralévő részében a kibocsátás gyorsabb növekedése kíséri. A mérsékeltebb GDP növekedés mögött a belső kereslet (és ezen belül is elsősorban a lakossági fogyasztás) lassúbb növekedése, valamint a csökkenő exportdinamika és a nettó export kisebb mértékű hozzájárulása áll. A növekedés 2006-ban kissé gyorsulhat (3.9%) az euró-zóna gyorsabb növekedése, az összességében kedvező nemzetközi finanszírozási környezet, valamint a belföldi kereslet választásokkal is összefüggő bővülése miatt.

A pénzromlás üteme az év során csökken és éves átlagban 3.6%-os fogyasztói áremelkedés várható. A növekvő importált infláció és a magas költségvetési deficit ellenére 2006-ra 2.1 %-os átlagos és az év közben emelkedő infláció miatt 2.8%-os december/december fogyasztói árindex várható. Ehhez kell, hogy a nemzeti valuta erős maradjon, az ÁFA csökkenés részben begyűrűzzön az árakba, illetve csökkenjenek az inflációs várakozások.

A GDP 6%-t elérő államháztartási hiány nyomán 2005-ben erőteljes marad a költségvetés keresleti hatása, tovább emelkedik az államadósság szintje. költségvetési tervek laza, a korábbi konvergencia-programban szereplő elképzeléseket feladó fiskális politikával számolnak. Mivel a kiadások tekintetében számos tétel kockázatosnak látszik, valamint a választási években a hiány átlagosan 2 százalékponttal magasabb volt a megelőző évinél, óvatos előrejelzés alapján is 6.6%-os deficittel számolnak 2006-ra a nyugdíjkorrekció hatásai nélkül. Ebben benne van a Gripen-hatás és néhány PPP projekt költségvetési kiadásként történő elszámolása.

A külső egyensúly 2005-ben kissé javul, bár a folyó fizetési mérleg hiánya GDP arányosan változatlanul magas, 7.7% lesz. A folyó fizetési mérleg hiánynövekedését a szolgáltatási és jövedelemegyenlegek romló egyenlege okozza.

A munkaerőpiacon a munkanélküliség 2005-ben növekszik és eléri a munkaképes lakosság 7%-át, miközben a foglalkoztatottak száma nem emelkedik és a foglalkoztatási ráta változatlanul alacsony marad. A reálbérek közel 6 %-kal emelkednek, és ez meghaladja a termelékenység növekedését: a bérek növekedése erőteljesebb a költségvetési, mint a versenyszférában.

A gazdaságpolitika számára három jelentős kihívás jelenik meg a következő időszakra. Egyrészt miképpen lehet azt biztosítani, hogy a módosított hiánycélok teljesüljenek, tekintettel a hiányt növelő kockázatokra. Másrészt a jövedelempolitikának el kell kerülni, hogy 2006-ban az ideivel megegyező reálbér-növekedés következzen be. Végezetül a monetáris politikának választania kell: vagy a dezinfláció által implikált kamatpályát követi, vagy az államháztartási deficit és a kockázati tényezők által determinált pályán alakítja a kamatszintet.