Hízóágazat - Mi a helyzet a biztosítási piacon? (Bank és Tőzsde)

2004-ben két év óta először tudták bevételeiket és nyereségességüket egyszerre növelni, illetve tőkehelyzetüket stabilabbá tenni. Ezt a jó irányú változást a nagybefektetők és a minősítőügynökségek is értékelték, és pozitívra módosították a piaccal kapcsolatos várakozásaikat. A világ biztosítási piacainak bevételei 3244 milliárd dollárra nőttek, amiből 1849 milliárd jutott az élet- és 1395 milliárd a nem-életbiztosítási ágazatra. Ezzel mindkét üzletág 2,3%-os növekedést produkált az előző évhez képest. A fellendülés motorjai a feltörekvő országok - közöttük hazánk -, amelyek 7%-ot is meghaladó növekedési átlagot tudtak felmutatni az elmúlt évben mindkét ágazatban. Ugyanekkor a fejlett piacok mutatója átlagosan 2% körül mozgott.

Erősödőben a piac
A vezető viszontbiztosító összegzése szerint a világ biztosítási piacainak összbevétele megismételte a 2003-as év jónak értékelhető teljesítményét, mivel a díjbevételek ismét gyarapodtak, az élet- és a nem-életbiztosítási ágazatban egyaránt 2,3%-kal. A dollár gyengülése és a szabályozási változások lehetővé tették az európai biztosítóknak, hogy globális részesedésüket csaknem 2%-kal növeljék, miközben Észak-Amerika és Ázsia 1,8, illetve 0,5%-ot veszített főként amiatt, hogy Japánban, az Egyesült Államokban és e régiók más meghatározó piacain mérséklődött az életbiztosítások iránti kereslet. A megelőző években a tőkepiacokon végigsöprő árfolyamzuhanások miatt a biztosítók erősen visszafogták a részvényekbe történő befektetéseiket, enyhíteni igyekezve tőkevesztési kockázatukat. A részvénypiaci folyamatok és várakozások azonban 2003-2004-ben már arra ösztönöztek, hogy ismét nagy mennyiségben vásároljanak az "olcsó" papírokból és kihasználják a tőkepiac fokozatos "fölépüléséből" fakadó előnyöket. A leckét azonban megtanulták, és napjainkban igen körültekintően vásárolnak. A világ biztosítói által részvényekbe fektetett tőke nem érte el az 1999-es tőkepiaci boom előtti, illetve a 2002-es krízist követő volument.

Tőkerekonstrukció
A tőkésítettség növelése 2002-ben vált elsődleges céllá. A befektetni szándékozók ebben az időben nem bíztak az ágazat nyereségességének fenntarthatóságában, ezért igyekezték elkerülni azt, ezáltal arra kényszerítve a biztosítókat, hogy saját erőből emeljék a tőkéjüket. Az intézmények többsége ezt az utat követte, csak nagyon kevesen tudtak kívülről tőkét vonzani. A kényszer szülte konzervatív befektetési és tőkebővítési stratégia végül is bevált. A befektetői csoportok, a minősítőügynökségek a kilátásokkal kapcsolatos negatív véleményüket semlegesre vagy inkább pozitívra változtatták.

A folyamatot jól jellemzi, hogy a 2004-ben bejelentett leminősítések száma már nem haladta meg a fölminősítésekét. Vagyis a "leértékelési trend" lényegesen lassult, és a folyamat kezdett ellenkező irányt váltani.

A piaci folyamatok következményeként 2001-2002-re jellemzően magasba szöktek a biztosítási díjak, a biztosítási kapacitások összezsugorodtak, ami arra kényszerítette a fedezetek vásárlóit, hogy kockázati közösségeket, ún. captive-eket alakítsanak. Ez a törekvés főként az észak-amerikai piacon volt jellemző. Elsősorban a nagyvállalati csődöket és a vállalatok vezető tisztségviselőinek elszámoltathatóságát szigorúbban szabályozó törvények elfogadása következtében a folyamat 2003-2004-ben sem szakadt meg. A captive-ek megjelenése a biztosítási piac ciklikusságával magyarázható, ugyanakkor a nagyvállalati kockázatok biztosítási piacon kívüli fedezeti lehetőségeinek megteremtése enyhíti a ciklikusságot, az iparág volatilitását.

Az új szabályozói követelmények arra sarkallják a biztosítókat, hogy többet invesztáljanak menedzserinformációs rendszereikbe, azokat statikusból dinamikus egésszé alakítsák. A folyamat következetesebb üzletmenetet követel, és hozzájárul a befektetői bizalom helyreállításához. 2004-ben a világ biztosítói nagy súlyt helyeztek arra, hogy alkalmazottaikat megismertessék az IFRS, illetve - az észak-amerikai piacon - a Sarbanes-Oxley-törvény követelményeivel, és hogy felkészítsék őket azok teljesítésére. Ugyanakkor a finomítás, a gyakorlatban való alkalmazás hátravan még. A társaságok figyelmének rövid és középtávon erre a folyamatra kell irányulnia.

2004 vége felé a pénzügyi viszontbiztosításoknak a biztosítók gyakorlatában való alkalmazásavált szabályozói vizsgálat tárgyává. A nem megfelelő igénybevétel gyanúja elég voltahhoz,hogy nemzetközi szinten jelentős mértékben csökkentse az ilyen típusú üzletkötések volumenét, illetőleg szűkítse a keresletet az ágazat termékei iránt. A vizsgálatok ki fogják mutatni, hogy az igénybe vett pénzügyi viszontbiztosítások milyen mértékben tartalmaznak valódi kockázatátruházást, mivel ez a feltétele annak, hogy viszontbiztosításnak lehessen tekinteni az érintett szerződéseket. Különben pénzügyi eszközként kell kezelni őket. A vizsgálatoknak elsősorban a pénzügyi viszontbiztosítások általános elveibe vetett bizalmat kell megerősíteniük.

Életbiztosítások: újra növekedés
Az életbiztosítók üzletmenetük javulását könyvelhették el a megtakarítások növekedése és a nyugdíjreformok révén: az életbiztosítási díjak volumene globálisan 1849 milliárd dollárra (+ 2,3%) bővült a 2003-ban mért 0,7%-os visszaesés után.

A növekedés motorja a fejlett ipari országokban a nyugat-európai piac volt, a fejlődő országok tekintetében pedig Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia, ahol a dinamizmus sokéves átlagot hagyott maga mögött. A legjelentősebb regionális életbiztosítási piac, a nyugat-európai 4%-kal bővült, az észak-amerikai minimális mértékben nőtt, Japánban pedig elmaradt a növekedés. Kelet-Közép-Európában a térség legnagyobbjának számító orosz piac produkálta a legimpozánsabb növekedést, ami az ezt támogató adószabályok bevezetésének köszönhető.

A globális életbiztosítási portfólióban a megtakarítási célú (unit-linked) termékek aránya mintegy 2%-kal nőtt 1995 és 2000 között. Az azóta eltelt időben azonban visszaesés tapasztalható. Ennek mértéke a nyugat-európai piacon, amely e tekintetben is a legfontosabbak közé tartozik, mintegy 29%. Várható, hogy a folyamat a közeljövőben is folytatódik, aminek a magyarázata főként az életbiztosítók által garantált hozam alacsony voltában keresendő.

Az életbiztosítók nyereségessége 2004-ben nőtt a kötvénytulajdonosoknak fizetett nyereségrészesedések csökkentése, az ígért hozamok visszafogása és a működési költségekkel való takarékosság révén. Az ágazat fejlődéséhez ugyanakkor komoly megtérülési garanciákra van szükség, főként Németországban és Svájcban. Az európai életbiztosítók hathatós intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy leküzdjék a pár évvel ezelőtti tőkepiaci árfolyamzuhanás által előidézett súlyos válságot. Az ágazat nem megfelelő tőkésítettsége miatti félelmek is csillapodni látszanak, mivel 2003 óta folyamatosan növekednek a tőketartalékok.

Idén az életbiztosítási díjbevételek újabb gyarapodására lehet számítani, ami a fejlett ipari országokban körülbelül 2%-ot jelent. A feltörekvő piacok pedig a gazdaság növekedéséből adódóan hozzávetőleg 8%-os bővülést könyvelhetnek majd el 2005-ben. Tekintettel arra, hogy több ország kormánya is fontolóra vette a nyugdíjfizetési kötelezettség kihelyezését a költségvetésből, a nyugdíj-biztosítási termékek értékesítése egyre ígéretesebbnek látszik ezekben a régiókban. Néhány ország, lefaragva a társadalombiztosítási kiadásokból, megteremti az alapját az ún. személyi biztosítási termékek (például élettartam-, illetve rokkantsági biztosítás, kritikus betegségek biztosításai) megjelenésének, ami igen előnyös az iparág fejlődésére nézve.

Nem-életbiztosítások: megfontolt haladás

A globális nem-életbiztosítási portfólió díjbevétele 2004-ben elérte az 1395 milliárd dollárt (+ 2,3%). Ez az eredmény igen szerénynek tekinthető az előző évekhez képest, mivel 2002-ben 9%, 2003-ban pedig 6,4% adódott. A világ legnagyobbjának számító észak-amerikai piacon mindössze 2%-kal gyarapodtak a díjbevételek, ez pedig az egész iparág múlt évi teljesítményét meghatározta. A második legnagyobb piacon, a nyugat-európain országonként erősen változott ez az adat. Nagy-Britanniában például 0,5%-kal csökkent, Franciaországban és Olaszországban szerényen (2,1%, illetve 2,5%-kal) nőtt, miközben Spanyolországban 5,5%-kal emelkedett 2003-hoz képest.

A katasztrófakárok volumene, amely a nyolcvanas évek óta növekvő tendenciát mutat, 2004-ben rekordmagasságokba emelkedett, és ezzel rámutatott a kockázatarányos díjmegállapítás fontosságára. A biztosított vagyoni és üzemszünet-károk megközelítőleg 49 milliárd dollárra rúgtak, főként az Egyesült Államokat és a karibi térséget sújtó nagy erejű hurrikánok és a japán tájfunok miatt.

Az ágazat tavalyi általános díjszintje kockázati szempontból kielégítőnek mondható. Csupán néhány vagyonbiztosítási módozatban, illetve országban lehetett némi díjcsökkenést tapasztalni, a felelősségbiztosítási díjak színvonala pedig stabil maradt. A fegyelmezett és körültekintő kockázatvállalásnak köszönhetően a szektor mindegyik biztosítási módozata jól teljesített a meghatározónak számító fejlett országokban.

A befektetések megtérülése szerény maradt, ugyanakkor a kockázatvállalás, tehát az üzlet eredményessége a súlyos katasztrófakárok ellenére javult, a kemény piaci verseny közepette is növelve a nem-életágazat működési eredményességét. Az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Japán adatait figyelembe véve a kockázatvállalás eredményessége jóvoltából a nem-életbiztosítási piacok működési hatékonysága csaknem 10%-kal javult.

A nem-életbiztosítók tőkeereje 2003-2004-ben jobb volt, mint ahogyan azt a velük szemben támasztott szolvenciakövetelmények (a rendelkezésre álló tőke a díjbevétel százalékában) indokolták volna. A megfelelő díjazás és a konzervatív befektetési stratégia enyhítette a károk kifizetéséhez rendelkezésre álló likvid eszközök elégtelenségének kockázatát. A biztosítási ágazat szereplői tavaly sokkal stabilabb pénzügyi helyzetben voltak, mint 2001-ben.

A várakozások szerint a díjtételek globális növekedése lassulhat 2005-ben, ugyanakkor a biztosítók idén is pozitív üzleti eredmény elérésére fognak törekedni.

Térségünkben az életbiztosítási díjbevételek 11,2%-kal mérséklődtek 2004-ben, szemben a 2003-ban re-
alizált 17,7%-os emelkedéssel. A visszaesés két ellentétes irányú hatás eredőjeként adódott: az oroszországi életbiztosítási díjak bevételei lényegesen, 38,4%-kal csökkentek, míg a térség más országaiban 10% körüli növekedést regisztráltak. Az orosz díjcsökkenés az adókedvezmény igénybevétele végett piacra dobott olcsó, rövid távú kötvényekkel, illetve az ezekre szóló kifizetésekkel magyarázható.

Tavaly az orosz életbiztosítási piac a szerződések számát tekintve mintegy 50%-kal bővült a becslések szerint. A régióban rajta kívül csak Lengyelország és Szlovénia mutatott két számjegyű növekedést (11,2%, illetve 38,3%). Lengyelországban valamennyi életbiztosítási módozatból többet adtak el, míg Szlovéniában a unit-linked alapúak értékesítése volt a fejlődés motorja.

A többi országban átlagosan 1,7%-kal emelkedtek a díjbevételek, de ez a szám kisebb a GDP 3,9%-os átlagos növekedésénél. A térség életbiztosítási piaca várhatóan 2005-ben is növekszik, főképp az orosz bővülésnek köszönhetően.

A nem-életbiztosítási díjbevételek 2004-ben összességében mintegy 13,5%-kal gyarapodtak térségünkben. A fejlődés ebben az iparágban is az oroszországi biztosítási díjbevétel volumenének 17,6%-os növekedéséből ered (kötelezővé tették a gépjármű-felelősségbiztosítást). A balti országokban és a délkelet-európai térségben 6-7%-os volt a díjbevétel bővülése, a kelet-közép-európai régióban pedig 4,1%-os, ami alacsonyabb a sokéves átlagnál. A múlt évi szerényebb növekedést a térségben a vagyonállomány viszonylag minimális mértékű gyarapodása magyarázza.

Mindazonáltal a gépjármű-biztosítások piacának bővülése és a díjtételek robusztus növekedése ellensúlyozta ezt a hatást. A nem-életbiztosítási díjbevételek 2005-ben kisebb mértékben emelkedhetnek, mint tavaly, főként amiatt, hogy az orosz gépjármű-felelősségbiztosítási piac növekedése várhatóan lassul.

A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) értékelése szerint 2004 legfontosabb fejleménye a hazai biztosítási szektor szempontjából a biztosítási törvény megújított változatának hatálybalépése volt. A felügyelők éves szektorjelentése kiemelte: a lényeges változásokat hozó új jogszabály többek között megnyitotta a magyar piacot az Európai Unió biztosítói előtt, szabaddá téve az üzleti aktivitás kiterjesztését fióktelep létesítése, valamint határon átnyúló szolgáltatás formájában. Ugyanakkor az unió vonatkozó direktívájának átvételével megemelkedett a biztosítótársaságok tőkekövetelménye (a minimálisan megkövetelt biztonsági tőke nagyobb lett), megváltoztak a szavatolótőke számításának és a biztosítástechnikai tartalékok befektetésének szabályai. Szigorúbbá váltak az ügyfél-tájékoztatásra, a biztosítási és a személyes titok kezelésére vonatkozó előírások. Az év folyamán 130 külföldi biztosító és 129 biztosításközvetítő regisztráltatta magát magyarországi szolgáltatás céljából, és négy biztosítótársaság jelentette be fiókalapítási szándékát. A hazai szolgáltatók közül pedig öt biztosító és hat közvetítő jelezte, hogy határon átnyúló szolgáltatásba kíván fogni. Az EU-csatlakozás évében a hazai biztosítási szektor díjbevétele a hosszabb távon érvényesülő trendet követve 2,9%-ra rúgott.

A PSZÁF adatai szerint 2004 végén 29 biztosító és 36 biztosítási egyesület működött Magyarországon. A biztosítótársaságok közül 13 mind az életbiztosítási, mind a nem-életbiztosítási üzletben érdekelt (kompozit), 7 életbiztosítóként, 9 pedig nem-életbiztosítóként tevékenykedett. A társaságok összesített mérlegfőösszege 1371 milliárd forintra rúgott, ami 16,5%-os bővülést takar. Az elmúlt évben a társaságok által realizált díjbevételek 6,7%-kal gyarapodva elérték az 587,4 milliárd forintot. A kárkifizetések 14,6%-kal, a biztosítók költségei pedig 6,4%-kal emelkedtek. Az adózás előtti eredmény 40 milliárd forint lett. Ez 2003-hoz képest 15,5%-os növekmény. A29 biztosító közül 15 zárta nyereséggel az évét, a többiek veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. A nyereség gyarapításának dinamikája az utóbbi években veszített az erejéből, de a PSZÁF szerint a növekedés így is számottevő. Ugyanakkor az elmúlt évi adatok alapján képzett hatékonysági mutatók javulásról tudósítanak: nőtt az egy alkalmazottra jutó díjbevétel (5,9%-kal) és átlagos eszközállomány (18,3), miközben a fajlagos költség kisebb lett (2,8%-kal). Az átlaglétszám (31 100) egyébként 2004-ben emelkedett (+ 700).

A biztosítótársaságok fő adatai tükrében a magyar biztosítási piacon a külföldi tulajdon a jellemző. A 2004. január 1-jei adatok alapján a mérlegfőösszegben mérve a külföldiek részesedése 99,7% volt. A piac ugyanakkor erősen koncentrált. Az öt legnagyobb társaság részesedése a mérlegfőösszeg szerint 81,4 (2003: 83,1)%, a díjbevétel alapján 76,1 (2003: 79,2)%. A biztosítótársaságok tőkeszükséglete az év végén 92,6 milliárd forint volt, ami egyéves távon 22,4%-os növekedés. A rendelkezésre álló szavatolótőke 2004 utolsó napjával 158,3 milliárd forint volt, ami 18,3%-os növekményt takar. A PSZÁF értékelése szerint az összesített szavatolótőke hosszabb távú trendhez illeszkedve magas.

A PSZÁF jelentése rögzítette, hogy 2004 végén a hazai biztosítók szerződéses állományába 13,5 millió szerződés tartozott, s ezeknek körülbelül 24%-a volt életbiztosítás, ami 3 308 500 szerződést jelent. Tavaly az életbiztosítások döntő többsége, megközelítőleg 80%-a volt folyamatos díjú. A társaságok összesített éves bevételének 24%-át - az 587,4 milliárd forintból 239 milliárdot - az életágazat termelte ki. Ez 2003-hoz képest 8,6%-os, 2000-hez mérve 34%-os növekedés. A befektetési egységhez kötött (unit-linked) szerződések a teljes szerződési portfólió 14%-át képviselték, de a díjbevételhez való hozzájárulásuk egyharmadnyi volt.

2004-ben a hazai biztosítótársaságok összesen mintegy 280 milliárd forintot fizettek ki kártérítés és szolgáltatás címén. Ennek 41%-a - 117,4 milliárd forint - kötődött az életbiztosítási üzletághoz. A szóban forgó összeg 61,2%-a vegyes életbiztosításokkal függött össze, aminek hátterében a lejáró szerződések számának megugrása áll. Az üzletág művelésének költségei ugyanakkor 1,2%-kal nőttek, ami sokéves mélypont (az éves index 2003-ban 7,1%, 2002-ben 4,5% volt), s a költségek többségét - 59,7 (2003: 59) milliárd forintból 37,4 (36,8) milliárdot - az ügyfélszerzés kiadásai vitték el. A felügyelők rámutattak: a költségek a díjbevételekkel összevetve folyamatosan javuló teljesítményre utalnak. Az ágazat költséghányada 25 (26,8)% volt tavaly.

A megelőző évvel összevetve viszontbiztosításokra 23,4 milliárd forintot költöttek a társaságok, ami 6,3%-kal több az akkorinál. Egyébként a biztosítási szektor éves viszontbiztosítási díjának (115,9 milliárd forint) 20,2%-át tette ki az életbiztosításokkal összefüggő fedezetek vásárlása. A hazai biztosítók "kapun belül" tartott kockázatainak aránya - az ún. saját megtartás aránya - évek óta nagyjából azonos, vagyis 89-90%-nyi, így a (külföldi) viszontbiztosítóknak átadott díjak volumenének növekedését főképp a viszontbiztosítási díjak kismértékű emelkedése okozta.

A magyarországi biztosítók 2004-es szerződésállományának mintegy háromnegyedét képviselték a nem-életbiztosítási szerződések. Számuk egy év alatt körülbelül 3,6%-kal emelkedett. (A kötvények száma különben évek óta folyamatosan növekszik.) Az állományt elsősorban a baleset- és a casco biztosítások értékesítése gyarapította. A nem-életbiztosítási állomány alakulását számottevően befolyásolta az, hogy tavaly megszűnt a mezőgazdasági biztosítások díjaira nyújtott 30%-os állami dotáció. Ez a mezőgazdasági kockázatok biztosítását célzó szerződések tömeges felmondását vonta maga után, ami több milliárd forintos bevételkiesést okozott az ágazatnak. Az üzletág a szektor díjbevételeinek 59%-át hozta össze 2004-ben, ami 2003-hoz képes 5,5%-os növekedés. Az üzlet húzóereje a gépjármű-biztosítás, amelynek kötelező válfajában 12,7%-kal nőttek a bevételek, míg a "casco-üzlet" 6,9%-kal termelt többet. (A casco biztosítások egyébként az ágazat legmagasabb díjú szerződéseit képviselik, a legalacsonyabb díjakat pedig a balesetbiztosítások produkálják.)

A PSZÁF adatai szerint a hazai biztosítótársaságok által kártérítés és szolgáltatás címén kifizetett pénz 2004-ben elérte a 162,6 (160,3) milliárd forintot, s az ágazat ily módon 59%-os arányt képviselt az összes kárkifizetésben. A kifizetett összeg egyéves összehasonlításban 1,5 (13,8)%-kal nőtt, ami igen jó arány a megelőző években jellemző 10%-os növekedéshez viszonyítva. A kárhányad hosszabb irányzathoz illeszkedve az elmúlt évben is csökkent - 46,5 (48,5)%-ra. Az üzletág művelésének költségei tavaly 9,3%-kal nőttek, és 113,2 (103,6) milliárd forintot értek el. Ezen összeg 53%-át az ügyfélszerzési kiadások indokolták, 35,3%-a pedig igazgatási költség volt. A PSZÁF jelentése idézte azt a szakmai véleményt, miszerint a hazai társaságok költségesebben tevékenykednek a nyugat-európai átlagnál, és azt is jelezte, hogy tulajdonosaik újabban szorgalmazzák a költségek leszorítását.

Az üzletághoz kapcsolódó viszontbiztosítási fedezetek vásárlása 2004-ben mindösszesen 92,5 milliárd forintba került, ami az összes viszontbiztosítási kiadások 79,8%-ával egyenlő. Az átadott viszontbiztosítási díjak volumene 2003-hoz képest 28,3%-kal emelkedett, amit részben a díjak növekedése magyaráz. Közrejátszott viszont az is, hogy az itthoni biztosítók egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a viszontbiztosítást a kockázatkezelés egyik eszközeként. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy saját kockázati megtartásaik 2004-ben körülbelül 5%-kal csökkentek az előző évhez viszonyítva.

Biztosítóegyesületek
A Magyarországon aktív egyesületek közül 28 a mezőgazdaságban, 6 a nem-életbiztosítási és 2 az életbiztosítási üzletágban volt érdekelt 2004 végén. Mérlegfőösszegük az év utolsó napján 43,6 milliárd forintra rúgott, ami egy év alatt 14,1%-os növekedés. Kockázati portfóliójuk összesen 262 700 szerződést tartalmazott, 60%-ban nem-életüzletágiakat. Díjbevételük 20,8%-kal gyarapodott 2003-hoz képest, azaz 10,5 milliárd forintról 12,7 milliárdra nőtt. A növekedés motorját a nem-életüzletági szerződések képezték; ezek dinamikája a díjbevétel alapján 34% volt (összesen 8,1 milliárd forint), szemben az életbiztosítási szerződések díjbevételeinek némi visszaesésével (összesen 4,6 milliárd forint). A kárkifizetések mértéke tavaly lényegesen kisebb volt: 5,6 (2005: 9) milliárd forint. A nagy egyesületek kivétel nélkül nyereséggel zárták az évet, együttes adózás előtti eredményük elérte az 1,3 milliárd forintot. Az új szabályozás alapján számítva az egyesületek tőkésítettsége csökkent, 2004-ben 107%-os volt az előző évi 161%-hoz képest.