11:2 arányban az 50 bp-os kamatcsökkentés mellett szavazott a Monetáris Tanács (2.)

2005.03.29 14:00
50 bp-tal csökkentett az MNB - vártnak megfelelő lépés

2005.03.29 15:16
Járai: 25 és 75 bp-os vágás között gondolkodtunk

2005.03.29 15:31
Járai a múltbeli és jövőbeli kamatpolitikáról - elhagytak egy mondatot a közleményből (3.)

A legfrissebb fejleményeket értékelve a Tanács tagjai úgy látták, a korábban is ismert kockázatok egy része realizálódott a nemzetközi környezetben, mely összességében kedvezőtlenebbé vált az elmúlt időszakban. A feltörekvő piacok relatív vonzerejét csökkentő amerikai hozamemelkedés a tőkeáramlásokra is hatott, a mérséklődő kockázatvállalási hajlandóság a kockázati indexek emelkedésében is megmutatkozott.

A további hozamemelkedés irányába hat a Fed kilátásba helyezett szigorúbb kamatpolitikája, ami a magasabb kockázatú eszközök piacára is tartós hatással lehet. Magyarország a körülmények változásával globális és regionális összehasonlításban is hátrányba kerülhet. Ennek alapján a tagok többsége úgy vélte, a külső környezet bizonytalansága erősödött, a külső kockázatok kisebb kamatlépés mellett szólnak.

Az 50 bp-os kamatcsökkentés támogatói többségükben egyértelműen kedvező hírként értékelték az alacsony februári inflációt. A vártnál nagyobb dezinfláció növeli az inflációs célok elérésének esélyét. A korábban vártnál alacsonyabb árindex a magasabb reáljövedelmeken keresztül hozzájárulhat a háztartások megtakarításainak növekedéséhez, ami kedvező hatással lenne az egyensúlyra is. A másik irányba mutató kockázat ugyanakkor, hogy a magasabb reáljövedelmekből magasabb fogyasztásnövekedés is adódhat - ami keresleti oldalról a dezinfláció ellenében hat. Így a mérséklődni látszó fogyasztási dinamika további alakulása bizonytalan. A januári béradatok a bérinfláció lassulását, ezzel a költségoldali inflációs nyomás enyhülését mutatják.

Változatlanul fennállnak az alapvető fundamentális kockázatok: az államháztartás finanszírozási igénye magas, ami a vállalati szektor beruházásaiból adódó finanszírozási igényét kiegészítve, a háztartási szektor finanszírozási képességében várható enyhe javulás mellett is magasan tartja a külső finanszírozási igényt. A tartós egyensúlytalanság piaci megítélésében rejlő kockázatokat a kedvezőtlenebbre forduló nemzetközi környezet felerősíti. A Tanács tagjai ebből a szempontból is fontos jelzésnek ítélték az 5 évesnél hosszabb hozamok óvatosságra intő alakulását.

Az inflációs kilátások megítélését árnyalva többen hangsúlyozták az inflációs előrejelzés bizonytalanságát is: a feltételes előrejelzés érzékeny a feltevésekre és szórása is viszonylag jelentős, így a pillanatnyi kép alapján az inflációs célok enyhe alullövését mutató pontelőrejelzésből nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni.

Többen is hangsúlyozták, hogy a bizonytalanság fokozódásával leírható helyzetben fontos a gazdaságpolitikai intézmények, köztük a jegybank hitelessége; előtérbe kerül a stabilitás, az óvatosság, a kiszámíthatóság.

Voltak olyan nézetek is, amelyek szerint a nagyobb kamatcsökkentést a hazai gazdasági fejlemények megengednék ugyan, és az a reálszféra számára is kedvezőbb lenne, de a jelenlegi nemzetközi környezetben és kilátások mellett a nagyobb kamatlépés a gazdaságpolitikai bizonytalanságot is növelhetné, így akár a költségvetés számára kedvezőtlenebb helyzethez is vezethetne az adósság finanszírozhatósága és költsége szempontjából.

A fentiek alapján az 50 bp-os kamatcsökkentés támogatói közül néhányan a kockázatokat hangsúlyozva 25 bp-os csökkentést is elfogadhatónak tartottak volna.

A 75 bp-os kamatcsökkentés támogatói is fontosnak és indokoltnak tartották a stabilitás és az óvatosság fenntartását. Az óvatosság megítélésük szerint ugyanakkor nem határozza meg a kamatcsökkentés mértékét. Azzal érveltek, hogy a vártnál nagyobb 2005 eleji inflációcsökkenés, az MNB szakértőinek inflációs előrejelzése, valamint a belföldi kereslet bővülésének a korábban prognosztizáltnál erőteljesebb mérséklődésére utaló legfrissebb információk alapján megnőtt annak a valószínűsége, hogy a célnál nagyobb dezinfláció következzen be 2005-2006-ban. A célnál alacsonyabb infláció kockázata új jelenség Magyarországon, aminek kezelése 50bp-nál nagyobb kamatcsökkentés igényel.

A 75 bázispontos csökkentés összhangban állna a hozamgörbéből származtatható rövid távú kamatvárakozásokkal is. Hangsúlyozták, hogy 75 bp-os kamatcsökkentés nem jelentene eltérést az óvatos monetáris politikától, nem új monetáris rezsim kezdetéről üzenne, hanem csupán a kedvezőbbé váló inflációs kilátásokra adott reális válaszlépés lenne, amit a piac sem fogadna meglepetéssel. Úgy vélték, a 75 bp-os kamatcsökkentés a növekedés szempontjából kedvezőbb reálkamatot eredményezhet és fékezheti a devizahitel-állomány kamatkülönbözet ösztönözte növekedését. Kockázatnak látták, hogy a további kamatcsökkentésre a hazai dezinflációs tendenciával ellentétes irányú nemzetközi kamatciklus miatt egyre kisebb a mozgástér.

Egyes vélemények a túlzottan alacsonyra süllyedő árindex lehetőségét kifejezetten kedvezőtlen kilátásnak ítélték a reálbérekből eredő esetleges keresleti nyomás, a tervezettől elmaradó költségvetési bevételek és a pénzügyi stabilitás szempontjából.

A kamatcsökkentés mértékéről kifejtett véleményüktől függetlenül többen állást foglaltak a Stabilitási és Növekedési Egyezmény módosításáról.

A Tanácstagok többsége elismerte, hogy a módosítás adminisztratív oldalról növelheti a 2010-es eurózóna-csatlakozás elérhetőségének valószínűségét, csökkenti a kritérium teljesíthetőségének kockázatát.

Ugyanakkor többen rendkívül veszélyesnek és károsnak tartották az egyezmény módosításának politikai üzenetét, ami a fiskális lazítás növekvő mozgásterének illúzióját erősítve éppen a fiskális elkötelezettség további gyengüléséhez vezethet. Egyes vélemények szerint ezeket az aggályokat csak súlyosbítják a politikai ciklusból adódó kockázatok. A Konvergencia Programtól való számottevő eltérés már meglévő kockázatai miatt az új szabályok önmagukban csak csekély mértékben javítják a 2010-es euró-bevezetés esélyét. A céldátumnak megfelelő csatlakozás érdekében a fiskális politikának a reform következtében némileg megnövekedett mozgásterét a kockázatok egy részének kezelésére, és nem a hiány növelésére kell felhasználnia.

Összességében az alternatívák és a szempontok értékelése alapján a Tanács úgy látta, a nemzetközi környezet és az egyensúlytalanság kockázatai korlátozzák a belföldi inflációs és konjunkturális folyamatok által alátámasztott nagyobb kamatcsökkentés lehetőségét.

Az elnök szavazásra bocsátotta az 50, ill a 75 bp-os kamatcsökkentés alternatíváját. A Tanács tagjai közül tizenegyen 50 bp-os, ketten 75 bp-os kamatcsökkentés mellett szavaztak. A Monetáris Tanács így többségi határozattal 2005. március 30-i hatállyal a jegybanki alapkamatláb 0.5 százalékpontos mérsékléséről döntött.