Bácskai-Zdeborsky: nem tesz eleget alapvető feladatainak a jegybank

A most megjelent bíráló cikk általános közgazdasági megfontolásokat tartalmaz az árfolyamszintet, illetve annak gazdasági hatásait illetően. Jól ismerhetjük már azokat a kijelentésekete, hogy az erős forint az importőröknek jó, és az infláció csökkentésének irányába hat, míg a gyenge forintból elsősorban az exportőrök profitálhatnak.

A szerzőpáros szerint egy ilyen összefüggésrendszerben a jegybanknak egyfajta érdekegyeztető szerepe is van, melynek célja agazdaság egészét szolgáló előnyös árfolyam kialakítása . Hogy ez pontosan milyen mit is jelent, arra Bácskai és Zdeborsky szerint az a válasz, hogy az, ami a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozását biztosítja. A szerzők ugyanakkor felismerik azt is, hogy az árfolyam nem egyedül a jegybank privilégiuma, azt mégiscsak a piaci folyamatok alakítják .

Az árfolyamot Bácskai és Zdeborsky szerint két tényező befolyásolja : a makrogazdasági helyzet, valamint a kormány és a jegybank előrejelzései a folyamatok várható alakulásáról. Ezek mint keresletet és kínálatot alakító tényezők kerülnek megnevezésre. A spekulánsok ebbe oly módon avatkoznak be, hogy a fiskális politika tevékenységét értékelve rövid távú árfolyamnyereségre játszanak - írják a szerzők.

Bácskai és Zdeborsky szerint a jegybank törvényi feladatainak eddig nem tett eleget, nem szolgálta az árstabilitást illetve a kormány gazdaságpolitikáját sem támogatta . Egy korábbi Bácskai és Zdeborsky írásban némi ellenzéki vád is vegyült a jegybanki magatartás bírálatába. A szerzők szerint a jegybank először túlerősítette a forintot, majd pánikszerű nyilatkozataival és kamatemeléseivel túlgyengítette. Ezek közül egyik sem tükrözte az ország gazdasági helyzetét, és nem szolgálta az árstabilitást - írják a szerzők.

Kritika érte a jegybankot abból a szempontból is, hogy legfrissebb inflációs prognózisával "rálapátolt" a kormány inflációs előrejelzésére (míg a jegybank 7.4%-os inflációs prognózist adott 2004-re, addig a kormányzati szám 6.5% körül van). A szerzők szerint az MNB monetáris politikája nem felel meg a törvényi előírásoknak, inflációkeltő és keresztbe tesz a kormánynak ahol tud . Az irreálisan magas kamatszint gátolja a gazdaság növekedését.

Érdekes, hogy ezek után Bácskai és Zdeborsky kvázi mégis "felmentés"-t ad az MNB-nek , mert azt írják, hogy az alapvető felelősség természetesen (!) a gazdaságpolitikát alakító kormányt terheli, a jegybank csak reagálni tud.

A szerzők úgy vélik, hogy megindult egy korrekciós folyamat, a jegybanknak célszerű lenne mielőbb legalább egy jelzés értékű kamatcsökkentést meglépni.

****************************************

Az árfolyam reálgazdasági hatásairól már több fórumon illetve elemzés keretében is szó esett, komoly szakmai viták folytak. A jegybank egy korábbi elemzésében arra mutatott rá, hogy a növekedés lassulásáért, a versenyképesség romlásáért a külső konjunktúra kedvezőtlen alakulásán túl inkább a termelékenységet jóval meghaladó bérnövekedés volt felelős (kb. 70%), az árfolyam felértékelődése csak járulékos volt (kb. 30%).

Az elmúlt időszakban ugyanakkor egyre több vállalat illetve a lakosság is devizahitelben adósodott el, így az árfolyam gyengülése míg árbevétel oldalról lehet, hogy pozitív, kérdés, hogy a finanszírozási oldal ebből mennyit visz el.

Természetesen a jegybank sem mehet el a reálgazdasági folyamatok mellett, ugyanakkor önmagában feltehetően képtelen lenne egy olyan érdekegyeztető funkciót betölteni, mely a gazdaság egészét szolgáló előnyös árfolyam kialakítását szolgálja. Ez komplex gazdaságpolitikai kérdés, a gazdálkodási környezetnek csak egy tényezője az árfolyampolitika, a szabályozás, a támogatási rendszer, a jövedelempolitika, az adópolitika legalább ilyen fontosak tudnak lenni. Ezeket célszerű összehangolni.

A jegybank a korábban igen agresszív forintfelértékelő politikájával feltehetően követett el hibát, és a tavaly nyári sáveltolás, valamint a költségvetési expanzió ellenére erőltetett magas kamatpolitika sem tekinthető visszatekintve helyesnek. Amint azonban a szerzőpáros is rámutatott, ha a költségvetési politika oldaláról megtörténik a kívánatos szigorítás, akkor jegybanknak sem kellett volna beleerőltetni magát egy öngerjesztő kamatemelő folyamatba.

Érdemes még utalni arra, hogy a jegybanki prognózis önmagában mennyire lehet inflációgerjesztő tényező. A jegybank ez ellen azzal védekezik, hogy reális képet kíván a gazdasági szereplők elé tárni, és arra kéri őket, hogy a 2005-ös, már a folytatódó dezinflációt jelző értékeket vegyék figyelembe az ár- és bértárgyalásokkor. Az infláció emelkedését senki nem tagadja, az már az első havi fogyasztói árindexekből is látszik. Korábban a Pénzügyminisztériumot is számos kritika érte, és személyes konzekvenciái is lettek a rossz előrejelzésnek. Miért kell ezt kívánni az MNB-től is?