Súlyos dolog derült ki a magyar gazdaságról: a háború vége sem jelent majd kiutat a válságból?

A 2010-es éveket páratlan gazdasági fejlődés jellemezte. Ennek kivezetődése a háború, illetve a járvány nélkül is bekövetkezett volna. Nem az az igazán mérvadó, hogy végül a járvány képében jött el a lassulás és ért véget ez a felívelés – árulta el a Joint Venture Szövetség Makro 2022 konferenciáján Jaksity György közgazdász,  a Concorde Értékpapír Zrt. társalapítója.

Fontos megjegyezni, hogy Európa nem heverte ki a 2008-as válságot. A monetáris stimulussal hajtott közepes gazdasági növekedés robbanó eszközárakat hozott és továbbra is növekedtek a társadalmi növekedések (globálisan és az egyes országokon belül is). A klímaváltozás  emberi és gazdasági veszteségei eközben egyre nyilvánvalóbbá válnak, miközben a 2050-re vállalt zéró emissziós vállalás teljesülése mára kilátástalan. Az energiaválsághoz nem csak a háború, hanem nagyon sok tényező együtte megjelenése vezetett – ismertette Jaksity György

Amíg a 2008-as válságig Európa gazdasági fejlődése együtt haladt az Egyesült Államokkal, azóta durván leszakadt. Azt, hogy 2019 után jött egy recesszió és hogy a vírus képében agresszív reakciókat váltott ki a világ központi bankjaiból. A világ nagy részén a monetáris és a fiskális lazítás annak ellenére volt ilyen agresszív, hogy a probléma nem csak keresleti, de legalább kínálati oldali volt – vezette fel a gazdasági krízis hátterét a közgazdász.

Az ellátási láncok problémáira a mostani válság csak felhívta a figyelmet. A válságra adott részben hibás válaszként a keresleti oldali stimulus logikusan vezetett a kínálatai oldali hiányhoz és szerkezeti súrlódáshoz, de a bajok korábban kezdődtek.

A 2007 óta tartó de-globalizációs folyamat jelentős mértékben járult hozzá a problémához. A vállalatok folyamatosan növekvő hatékonysági kényszerének is nagy szerepe van a problémában (just-in-time delivery, készletállomány minimalizálás, off-shoring, a beszerzési források diszperziója)  – árulta el a szakértő.

A globalizáció révén bár eltérő mértékben, de a világ országai gazdagabbak lettek, a folyamatból Magyarország nyerte a legnagyobbat, de a mostani megfordulásán is sokat bukunk. Az orosz export több, mint fele szénhidrogénre épül és az ebből származó bevételek idén rekordokat döntögetnek, tehát lényegében mi (Európa) finanszírozzuk Putyin háborúját, minél nagyobb az orosz függés, annál inkább. Előre kellett volna gondolkodni, kinek legyünk kiszolgáltatva. A növekvő orosz energia függőség miatt bekövetkező krízis elkerülhetetlen volt. A német Energiewende kudarca a 2010-es évek végére ezt nyilvánvalóvá tette – ismertette véleményét a szakértő.

Probléma az is, hogy nem helyettesítjük az energiaellátásunk fosszilis részét, csak a növekményt zöldítjük (jobb esetben). Számos árfelhajtó tényező érvényesül emiatt. Egyre kevesebb támogatást kaptak az energiatermelők, akik mumusnak lettek kikiáltva, pedig ők csak azt termelik, amire igény van. Ezen felül az Európai Unió CO2 kvóta kereskedelme sem feltétlen volt a legjobb ötlet. Nem csökkentette a környezetszennyezést, hanem drágította az energiatermelést – árulta el Jaksity György.

Kicsit közelebb nézve, a „magas nyomású” gazdaságpolitika lényegi növekedést csak átmenetileg és a pénzügyi egyensúly jelentős romlásával tud elérni itthon. Magyarországnak fajlagosan a legnagyobb támogatásból sikerült a legkevesebb felzárkózást produkálni, különösen a személyes fogyasztást tekintve. Ennek oka, hogy egy olyan gazdasági modellt hoztunk létre, amely nagyon jó GDP növekedést tud hozni, de nagyon kevés elkölthető jövedelmet – mondta az elemző.

Az orosz szénhidrogén import függés növekedése pedig az egész gazdaság sérülékenységét növelte, ami a pro-ciklikus gazdaságpolitikával megnöveli az amúgy is negatív külső változások hatását hazánkra. A nemzetközi devizatartalékaink szintje is igen alacsony. Már a három havi devizatartalékainkat sem fedezi – zárta elemzésének ismertetését a közgazdász.