24 EU-s országban élnek jobban a magyaroknál: már Románia és Szlovákia is előz minket

A gazdasági jólét kifejezésére több gazdasági mutató is használatos, mégis legtöbben és leginkább a GDP-vel találkoznak a mindennapok során. És bár GDP valóban egy rendkívül fontos gazdasági mérőszám, a szakértők egyetértenek abban, hogy nem feltétlenül ez a mutató mutatja meg a legjobban, valójában mennyire élnek jól adott országban az háztartások.

Erre ugyanis létezik egy sokkal jobb mutató is, vagy legalábbis az Európai Statisztikai Hivatal szerint „hasznosabb”, az úgynevezett tényleges egyéni fogyasztás (AIC) mértéke. Ez a mutató a háztartások ténylegesen fogyasztott összes árujára és szolgáltatására vonatkozik. Magában foglalja tehát a háztartások által közvetlenül vásárolt fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat, de ugyanígy magába foglalja súlyozottan a nonprofit intézmények és a kormány által egyéni fogyasztás céljából nyújtott szolgáltatásokat is, úgy mint az egészségügyi vagy oktatási szolgáltatások.

Nemzetközi összehasonlításban sokan előnyben részesítik ezt a mutatót a háztartások szűkebb fogyasztásával szemben. És teszik mindezt pontosan azért, mert az AIC értékét befolyásolják a nonprofit intézmények, illetve a mutató megmutatja azt is, hogy az államháztartás mennyiben jó (minőségi) szolgáltatója a népnek. Vagyis sok szakember szerint ezekből az adatokból derül ki leginkább, hogy az egyes országok átlagos lakója milyen életszínvonalon él.

Mennyire élnek jól a magyarok az EU-ban?

A tényleg egyéni fogyasztás, azaz AIC tehát egy nagyon fontos jóléti mutató, és az Eurostat el is készítette első becsléseit az EU-ra vonatkoztatva a 2020-as évről. A gyorsjelentésből pedig kiderült, hogy

2020-ban az egy főre jutó AIC, vásárlóerő-egységen kifejezve (PPS), az EU átlagának 61–131 százalékában változott a 27 tagállamban (átlag = 100).

Fontos kiemelni, hogy ez az érték PPS-ben értendő. A PPS - magyarra leginkább vásárlóerő-egyenértéknek vagy vásárlóerő-egységnek fordítható fogalom - nem más, mint egy mesterségesen képzett, közös átszámítási alapként alkalmazott pénznem, amit az EU-ban területi összehasonlítások elvégzése céljából használunk. A fiktív valuta tehát arra hivatott, hogy kiküszöbölje az egyes országok közötti árszínvonal-különbségeket. Nevezetesen azt a jól ismert rigmust, hogy: „oké, hogy Nyugat-Európában jóval magasabbak a fizetések, de a megélhetés is költségesebb…”. Ha viszont PPS-ben számolunk, akkor ennek már semmi jelentősége nincs, ezért sokkal jobb az összehasonlításhoz, mintha egy adott ország valutájában számolnánk.

Mit mutat tehát a legfrissebb, 2020-as egy főre jutó AIC?

Ahogy korábban írtuk, a tényleges egyéni fogyasztás mértéke PPS-ben kifejezve 61 és 131 százalék között mozgott az EU-27 tagállamában (EU-átlag = 100). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2020-ban 9 tagállamban az egy főre jutó AIC-érték meghaladta az EU átlagot. Közülük is a legmagasabb jóléti mérőszámot Luxemburgban regisztrálták, ahol összesen 31 százalékkal élnek jobban az emberek (nagyobb a tényleges egyéni fogyasztásuk), mint az EU-ban átlagosan. Az éllovast a listán Németország és Dánia követte a dobogón. De rajtuk kívül volt még további 6 ország, ahol 5-20 százalékkal magasabb AIC érték jutott, mint az EU-ban átlagosan. Ezek a következők voltak: Hollandia, Ausztria, Finnország, Belgium, Svédország és Franciaország.

Ezzel szemben 13 ország volt az EU-ban, ahol az egy főre jutó AIC értéke kevesebb mint 25 százalékkal, de kisebb volt az EU-s átlagnál. Cipruson, Olaszországban, Litvániában és Írországban a különbség kevesebb volt, mint 10 százalék. Miközben Spanyolországban, Csehországban, Portugáliában, Máltán, Lengyelországban és Szlovéniában az átlagtól 11-20 százalék között marad el az egy főre jutó AIC értéke, miközben Romániában, Észtországban és Görögországban 21 és 25 százalék közé esett az elmaradás az EU-s átlagtól.

A fekete leves pedig csak most következik, hiszen ahogy látjuk, az eddigi összes felsorolásból kimaradt Magyarország. Ami azt jelenti, hogy hazánk az Európai Unió 5 legszegényebb országa között tanyázik, ami jelen esetben azt jelenti, hogy az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás 31 százalékkal kevesebb, mint az EU-átlag.

Ennél a mutatónál pedig csak két rosszabb van az egész unióban. Az egyik a velünk szomszédos horvátok adata, ami a miénktől 2 százalékkal marad el, illetve a tökutolsó Bulgária, ahol az egy főre jutó AIC mértéke 39 százalékkal van az EU-s átlag alatt. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a háztartások relatív jólétének mérésre használt egyik „leghasznosabb” gazdasági mutató szerint

a magyar háztartásoknál az Európai Unió 24 országában átlagosan jobban élnek a háztartások, mint itt.

Azaz csak két tagállamban, Horvátországban és Bulgáriában kisebb a háztartások tényleges fogyasztása a magyarokénál. A sorrend egyébként az elmúlt években egyáltalán nem változott, és hiába javult valamicskét a magyar adat 12-13 éves távlatban is, ez továbbra is az EU sereghajtó helyeire elég csupán.