Dúl a háború a Dunán: Bős-Nagymaros szelleme még köztünk jár, megint óriási a perpatvar

Csehszlovákia 1992-ben terelte el a Dunát a Rajka felett, azóta a szigetközi Duna-szakaszba a vízhozamnak csak 20%-a jut. Nem Magyarország kap 20%-ot, hanem a Duna, mint közös magyar-szlovák határfolyó, így a magyar vízrészesedés csak ennek a fele, 10%, míg a szlovák vízrészesedés 90%. Azaz Szlovákia vízrészesedése kilencszerese a magyar vízrészesedésnek! Ezt a hátrányos vízmegosztási megállapodást Nemcsók János kötötte meg 1995-ben - írja közleményében az egyesület.

A Duna Charta aggasztónak tartja Czepek Gábor kormánybiztos nyilatkozatát, hogy javaslata szerint víz helyett áramot is fogunk igényelni Szlovákiától. A névlegesen 720 megawattos bősi erőmű tényleges teljesítménye éves átlagban csak 350 MW! Ebből lehetne jó esetben 100 MW nagyságrendű energiát szerezni, miközben hazánk megújuló energia kapacitása több mint nyolcezer(!) MW. A megújuló energiák mennyisége rohamosan nő, míg az országot sújtó krónikus szárazság korszakában az egyre kevesebb víz egyre értékesebb lesz.

A vizet egy csekély energiára elcserélni az ország stratégiai érdekével ellentétes! A víz nem pótolható árammal

- írják a közleményben, amiben megjegyzik, a kormány 3 hónapja állította le a szigetközi gátépítési programot, az Insula Magnát, kijelentve, hogy a Dunán sem gát, sem kotrás nem elfogadható.

Az egyesület azt is írja, hogy "az elvárható minimum, hogy Szlovákia a Duna vízhozamának a felét a közös Duna mederbe juttassa az országhatárnál! A bős-nagymarosi tiltakozás a rendszerváltás egyik alappillére volt. Ezt nem lehet elcserélni szlovák áramra! Szigetköznek és az országnak vízre, nem pedig csekély áramtöbbletre van szüksége!" - zárul a közlemény.