A magyarok jelentős része ilyen ingatlanokban lakik: a számok azt igazolják, amit sejtettünk

Az Eurostat frissen publikált adatai szerint 2019-ben az EU országaiban az emberek 46,0%-a lakásban, valamivel több mint egyharmada (35%) családi házban, csaknem ötöde (19%)  pedig sor- vagy ikerházban lakott. Ez alig jelent valami változást az előző éves arányokhoz képest. 2018-ban ugyanis az Unió lakosságának 18,6%-a élt  sor- vagy ikerházban és 34,7%-a családi házban, a lakásban lakók százalékos aránya pedig már akkor is ugyanekkora volt. 

Az Európai Unión belül 2019-ben messze a lakás volt a legelterjedtebb lakóhelytípus, ami a 27-ből 14 országban bizonyult a favoritnak. A lakásban élők aránya a tagállamok közül háromban még a 60,0%-ot is meghaladta. Lettországban a lakosok 65,9%-a, Spanyolországban 64,6%-uk, Észtországban pedig 62,2%-uk  élt lakásokban

A családi házban élők aránya az uniós tagállamok közül Horvátországban (73,3%), Szlovéniában (65,1%) és Magyarországon (62,1%) volt a legmagasabb.

A felsoroltakon kívül az EU-n belül csak Romániában Dániában és Lengyelországban élt a népesség többsége ilyen típusú lakóhelyen. Arányaiban a legkevesebben Írországban éltek lakásban, ahol csak a népesség 8%-a tartózkodott életvitelszerűen ilyen típusú lakóhelyen. Kiemelkedően kevesen éltek még lakásban Hollandiában (20,5%) is, ahol az apartmanoknál  hagyományosan sokkal népszerűbb bérlemények a sorházi lakások.

A sor- és ikerházban lakók aránya épp ezért az EU-tagállamok közül Hollandiában a legmagasabb 59,9%-al, de hasonló okokból Írországban (51,6%), Belgiumban (40,7%) és Máltán (39,8%) is kiemelkedően magas. Csak ebben a négy tagállamban a népesség több mint egyharmada ilyen lakóhelyen. 

10-ből hét ember saját ingatlanban él

Az Európai Unióban tízből minden hetedik ember, azaz a népesség 70%-a élt 2019-ban olyan házban, vagy lakásban, ami a saját tulajdona volt. Az EU-ban tehát jóval több tulaj, mint albérlő volt. a skála a németországi 51%-tól a romániai 96%-ig terjedt. Hazánkban is kiemelkedően sokan (92%) éltek saját tulajdonú házban vagy lakásban. Rajtunk és keleti szomszédunkon kívül egyébként Szlovákiában (91%) és Litvániában (90%) haladta meg ez a szám a kilencven százalékot.

A közhelyet tehát, hogy a magyarok a saját otthont preferálják, az adatok is alátámasztják. De ha összevetjük a német számokkal, vagy Ausztriával, ahol a lakosság 55%-a él csupán saját tulajdonú ingatlanban mégis elgondolkodtatóan nagy az eltérés. Az mindenesetre általánosan megfigyelhető, hogy ez az arány azokban az országokban magasabb, ahol jellemzően a reáljövedelmek és az egy főre jutó GDP alacsonyak, azaz leginkább kelet-európai államokban. 

Elsőre ez furcsának tűnhet, hiszen a nyugati jövedelmek sokkal magasabbak, emiatt valószínűtlennek tűnhet, hogy a románok 96 százaléka megengedheti magának, hogy saját ingatlanban lakjon. Persze a nagyobb gazdasági fejlettséggel a lakásárak növekedése is együtt jár, de annak mértéke sem ennyire drasztikus.

Pedig a válasz logikus lehet. Igazából teljesen érthető: magasabb jövedelemmel az ember könnyebben vesz fel hitelt, vásárolja meg még a dráguló ingatlant is, vagy költözik el bérlakásba, míg akinek jövedelme ezt nem engedi, inkább lakik a szülei lakásában, akár több generáció képviselőivel együtt. Azaz paradox módon a magasabb jövedelem csökkenti a teljes lakosságon belül a saját lakásokban élők arányát.

Ismét tombol a lakásvásárlási láz Magyarországon

A tavalyi mélyrepülés után ismét szárnyal az új építésű lakások piaca, miután az állami támogatások és az áfacsökkentés hatására durván megugrott a kereslet. A kivitelezési költségek folyamatos emelkedés miatt viszont jó árú ingatlant kifogni egyre nehezebb. 

2020-ban Budapesten harmadával csökkent az újlakások forgalma és a piacra kerülő kínálat is, azonban az év elejétől ismét szárnyal az ingatlanpiac ezen szegmense. Ebben szerepet játszik az 5, illetve CSOK-kal 0 százalékos áfa, valamint a CSOK-kal vásárlók számára biztosított illetékmentesség, amelyek miatt már tavaly is tömegek halaszthatták el a vásárlást.

Bár matematikailag az áfacsökkenés az új lakások árának 21 százalékos csökkenését jelentené, az árak csak minimálisan és ideiglenesen mozdultak el negatív irányba. Ennek okai a növekvő forgalom, a részben ennek hatására emelkedő építési telek árak és a kivitelezési költségek robbanásszerű növekedése, valamint a szigorodó energetikai előírások.

A KSH legfrissebb kimutatása szerint az építőipar árai épületek esetében 6,9 százalékkal, összességében 3,2 százalékkal növekedtek az előző negyedévhez képest és a szakértők a hosszú távon is érzékelhető építőanyag hiány, a szakképzett munkaerő korlátozott száma és a hirtelen megugrott kereslet miatt még további drágulást prognosztizálnak, ami 2022-re is kihathat.

A fővárosban brutális árkülönbségeket találni

Az I. és II. kerületben körülbelül 1,5 millió, míg a XII. kerületben 1,8 millió forint egy társasházi újlakás átlagos négyzetméterára. Bár az utóbbi három évben itt is nagyjából 30%-kal nőttek az árak, átlagosan 600 ezer forintos négyzetméterárával a legolcsóbb a XXIII. kerület. Szintén még 700 ezer forint alatti átlagárral találkozhatunk a XVII. és XVIII. kerületekben. Kis szerencsével akár öttel kezdődő négyzetméterárral is lehet találkozni az olcsóbb pesti kertvárosi övezetekben, de ezek egyre ritkábbak, vagy az átlagnál rosszabb adottságú ingatlanok.

Ellenben  a XV. kerületben  ahol két éve még 600 ezer volt, most 800 ezer forint körül mozog az átlagár. 700-800 000 forint körül találhatunk újépítésű társasházi lakásokat a XIX. és XX. kerületekben. A IV. kerület, is már túllépett a dráguláson. Itt most 800 ezer forintot meghaladó átlagos négyzetméterárakkal találkozhatnak az érdeklődők.

Óbuda hegyvidéki részén számos kis méretű, jellemzően négylakásos társasház épül, a négyzetméterárak itt, és a központi részen hirdetett 10-20 lakásos projekteknél is már egyértelműen meghaladják az egymillió forintos határt.

A vidék még mindig megfizethetőbb

Összehasonlítva a fővárossal, még mindig jobban jár az, aki vidéki nagyvárosban keres új építésű lakást. A legolcsóbb megyeszékhelyeken, Szekszárdon, Békéscsabán, Tatabányán, Nyíregyházán, Kaposváron és Szolnokon még 500 ezer forint alatt van az újlakások átlagára. 

A legolcsóbb budapesti kerület, Soroksár átlagárához hasonló árszínvonallal találkozhatunk Pécsett, Kecskeméten és Szegeden. Székesfehérvár, Veszprém és Debrecen pedig jelenleg a legdrágább nagyvárosok, ahol 700 ezer forint körüli egy átlagos újlakás négyzetmétere. Ezzel a most éppen látványosan dráguló XIX. vagy XXI. kerülettel vannak egy árszínvonalon.

A drágulás viszont nem csak a fővárosban érezhető

Ugyanakkor a használt lakások adásvételeit megnézve úgy tűnik a pandémia nagyobb hatással volt a megyei jogú városok árnövekedési ütemére, mint a budapestiére. A legnagyobb emelkedés a családi, az iker- és sorházaknál jelentkezett, amelyek átlagosan 18,7 százalékkal drágultak, míg a téglalakások 11,4 százalékkal, a panellakások átlagos négyzetméterára pedig 9,3 százalékkal múlta felül a tavalyi árszintet a vidéki városokban. 

A legdrágább Sopron volt, a házat keresők itt négyzetméterenként 440 ezer forint körüli árral szembesültek, de a drágasági rangsorban nagyot ugrott Tatabánya is, ahol már 400 ezer forint az átlagár.

A dobogóra több város is felfért, a Székesfehérvár, Debrecen, Érd trió esetében négyzetméterenként 350 ezer forint körüli árakkal kell számolnia a vevőnek. A legtöbb városban négyzetméterenként 200-300 ezer forint között cseréltek tulajdonost a használt házak. Salgótarján jelentősen elmaradt az átlagtól 100 ezer forint körüli négyzetméterárával.

A drágulás mértékében nagy volt a szórás az országban: Pécsett, Szegeden, Szombathelyen és Zalaegerszegen nem változott a társasházi lakások átlagos négyzetméterára, ugyanakkor Miskolcon és Tatabányán 20 százalékos, Debrecenben 15 százalékos volt a drágulás mértéke.