Szilágyi Liliána esete csak a jéghegy csúcsa: rettenetes állapotban van a magyar társadalom

Pénzcentrum: Hogy működik az Alapítvány?

Reményiné Csekeő Borbála: Egy pár fős szakmai stábbal működünk, ahol ketten vagyunk teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak, de vannak részállású munkatársak is, megbízási szerződéssel dolgoznak az ügyeletvezetők és éjszakás ügyelők, ami egy változó csapat, de min. 15 fő, és van egy még dinamikusabba  változó munkacsoport kb 60 fő  önkéntesekből.  A csapat összetétele végzettség, életkor, motiváció tekintetében nagyon vegyes.a Az önkéntesek nagy része hölgy. Sok az elsősorban pszichológiát hallgató, vagy szociális területen  tanuló, pályakezdő fiatal, de vannak gyesről visszatérő édesanyák, de.e többen jönnek az üzleti szférából is, valami egészen mást csinálni, mint amivel a napjaik nagy része telik.

Egy önkéntes heti átlagban 4-5 órát ad ügyeletet a lelkisegély szolgálatunkon. A motiváció között, nem ritka aszemélyes érintettség a nehéz kamaszkorban, akár a gyermekkori abúzus, bántalmazás terén, de az a tapasztalat, hogy csak a saját traumák megdolgozása után lehet jól végezni a mások segítését. A segítő tevékenységünket több csatornán látjuk el. A 24 óra telefonos segélyvonalak mellett online konzultációra is lehetőség van:  délután 1 és este 9 közötti chatszobát, és anonim levelező felületet működtetünk. Ez utóbbi esetén általában 24, maximum 72 óra alatt kapnak választ a segélykérők.

Ez egy nagyon nehéz, lelkileg megterhelő munka. Mekkora a fluktuáció?

A – egy ilyen tevékenységgel sokszor együttjáró – burn out megelőzésére többféle módszerünk van. Egyrészt  belépéskor szervezett workshopon nagyon transzparensen elmondjuk, mi vár az önkéntesekre, mi az, ami megterhelő lehet..  A képzés is sok önismereti kérdést érint, majd minimum 30 órahospitálás következik, aminek része, hogy a leendő ügyelő belehallgat a jelen időben zajló beszélgetésekbe, olvassa az írásos megkereséseket. Később sem hagyunk egyedül senkit, az önkénteseket  ügyeltvezetők kísérik, szupervíziós folyamatban vesznek részt. Fontos, hogy több szinten is csapatban dolgozunk. Egy-egy ügyeletben egy-egy, „mikroteam”- működik együtt, az ügyelők folyamatosan megosztják egymással a tapasztalataikat. Állandó esetmegbeszéléseket is tartunk. Mindez alkalmat ad arra, hogy hamar, még egy esetleges sérülés előtt kiderüljön ha valakinek ez  a segítő tevékenység túlságosan megterhelő.

Mekkora nagyságrendű és hogy áll össze a költségvetésük?   

Az éves költségvetésünk – ami csak az alapműködést biztosítja – körülbelül 40 millió forint.  Ezen felül a képzésre, konferenciákra, géppark fejlesztésére hol több, hol kevesebb forrásunk jut. A legnagyobb bevételt az EU pályázatok jelentik. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja a költségvetés negyedét. Természetesen sok pályázaton indulunk, de ez önmagában nem biztosítana biztonságos működést, ezért különösen óörömteli, hogy az elmúlt 2-3 évben megnőtt a magánadományok száma is. Az 1 %-os felajánlások összege tavaly a két évvel ezelőtti duplája, 2 millió forint volt.

Vannak magyar sajátosságuk a testi-lelki abúzus terén?

Sajnos a családon belüli erőszak, az öngyilkos gondolatok mindenhol jelen vannak. Magyarországon egy áldozat talán annyiban van nehezebb helyzetben, hogy a gyerekvédelmi szakellátás és a gyermek mentálhigiéné nagyon sok kihívással, szakemberhiánnyal, súlyos anyagi gondokkal küzd. A gyerekpszichiátriákon például féléves várólistával dolgoznak.

Itthon nagyon magas a látencia, gyakorlatilag minden típusú bánatlmazás terén. A környezet sokszor „félrenéz”, „ez még belefér”, „nem az én problémám”, „ez csak egy pofon” mentalitással áll a problémához. Annak ellenére, hogy a törvény betűje szerint 2005 óta zéró tolerancia van a gyerekek testi fenyítésére.

Bár a paragrafus zéró toleranciát hirdet, de nincsenek eszközök ennek betartatására. Vagyis nagy szükség van a társadalmi edukációra.  Mi minden fórumon elmondjuk, hogy a gyerek biztonsága nem csak a szülő és a pedagógus, hanem minden felnőtt felelőssége, a buszon utazótól a szomszédig. Talán Nyugat-Európában magasabb a polgári felelősségvállalás, és ebből tanulhatnánk mi is.

Mennyire érezhető a Covid hatása?

2020-21-ben jelentősen emelkedett a szorongással, magánnyal, depresszióval kapcsolatos hívásaink száma. A járvány előtt évi 800-900 beszélgetésben fordult elő öngyilkossági gondolat. Ez a szám 2021-ben 1300-ra nőtt, de emelkedett az önsértéssel és a konkrét szuicid kísérlet tervével vagy már azt elkövetve segítséget kérők száma is. Ez olyan drasztikus növekedés, amire új módokon is reagálnunk kellett: a Drogerie Markt támogatásával edukációs kampányt indítottunk, podcast, cikkek, online előadások formájában.  

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy ma rosszabb állapotban vannak a gyerekek, különösen a középiskolások, mint pár évvel ezelőtt. A gyerekek mindig a felnőtt társadalom tükörképei, és a mai magyar társadalom nagyon rossz állapotban van. A családokat ért kihívások, egzisztenciális problémák, minden frusztráció, ami a szülőket, pedagógusokat érlecsapódik a gyerekben. Az iskolák több mint kétharmadában nincs iskolapszichológus és nagyon kevés a TB alapon elérhető terápiás segítség. Erre az eleve nem rózsás helyzetre alaposan rátett a járvány alatti digitális oktatás.

Hol történik a legtöbb bántalmazás? 

A gyerekeket ért bántalmazások döntő többsége családon belüli történik. A gyerekek számára a legnagyobb veszélyt a kezeletlen pszichés problémával élő szülők jelentik, de fontos látni, hogy a pszichés probléma számtalan arcot ölthet,  a külső környezet számára is nyilvánvaló alkoholizmustól kezdve, egy jobban leplezett nárcisztikus személyiségzavarig vagy saját feldolgozatlan traumákig. Közös bennük, hogy ők nem kérnek, vagy nem kapnak segítséget. Ez természetesen semmit nem vesz el a bántalmazó felelősségéből, de fontos látni, hogy sok esetben ezért nem elég csak a gyereknek segíteni, mert az egész családi rendszer működik rosszul.

Áldozat bárkiből lehet, de az a gyerek, akit otthon testi, vagy lelki bántalmazás ér, nehezebben észleli, ha áldozattá válik az iskolában és sokkal nehezebben kér segítséget. A kortárs erőszak eseteiben ma már szinte törvényszerűen megjelenik a a cyber bullying, elsősorban a social media színterein.,.  

Segítenek a médiában megjelenő tragikus történetek?

Ezek a példák növelik a segítségkérők számát, de sajnos ijesztő is lehet egy áldozat számára, ha azt tapasztalja, hogy hibáztatással, hiteltelenítéssel kell a bántalmazottnak szembenéznie. Szerencsére ma már több, akár az online térben is elérhetőcivil szervezet foglalkozik áldozatvédelemmel, ami segít azoknak is megosztani történetüket, akiknek ez szóban nehezebb lenne.