Kiderült a forgatókönyv: súlyos árat fizethet Magyarország, ha Putyin végül megnyeri a háborút

Pénzcentrum: Régóta próbáljuk megjósolni, hogy mikor érhet véget a háború, de eddig minden becslés sikertelennek bizonyult. Ön szerint miért ilyen nehéz előre látni a konfliktus végét?

Bendarzsevszkij Anton: Nehéz megjósolni a háború végét, miközben például azt sem tudjuk pontosan, hogy az agresszor országnak, Oroszországnak mik a végső céljai. Azt feltételezhetjük, hogy a háborúnak vagy akkor lesz vége, ha valamelyik fél vereséget mér a másik, vagy ha a háború menete olyan zsákutcába jut, hogy a harcoló oldalak felismerik, hogy jóval nagyobb a veszteség a folytatás esetében, mint a haszon. A háború dinamikája nagyon sokat változott az elmúlt 3 évben. Emlékezzünk vissza arra, hogy a háború kezdetén a nyugati hírszerzés és szakértők egyaránt azt várták, hogy Oroszország, a világ második legerősebb hadserege (legalábbis így volt ez benne a köztudatban), átmasíroz Ukrajnán, mint kés a vajban, Kijev pedig 72 órán belül elesik. Nem így lett. 

A kezdeti orosz kudarcok után Oroszország több fronton visszavonulásra kényszerült, Ukrajna pedig sikeres ellentámadási műveleteket folytatott le, és több régiót is felszabadított. Ez alapján úgy tűnt, hogy az oroszoknak érdemes lenne kiegyezni, és Kijev jól áll. Aztán 2023 folyamán az ukrán ellentámadás fulladt kudarcba, 2024 elejére pedig tovább romlott a helyzet a nyugati katonai támogatások elmaradásával, ami megalapozta a 2024-es orosz sikereket.

Így jelenleg 2025 elején Moszkva úgy érezheti, hogy nyerésre áll, és az idő nekik dolgozik, ha nem is rövid távon, de előbb-utóbb győzni fognak. Ugyanakkor ahogy az elmúlt 3 év is bizonyítja, a háború dinamikája állandó változásban van, és elég egy váratlan tényező, hogy hirtelen nagyot forduljon a helyzet, emlékezzünk csak vissza például a 2023. júniusi Prigozsin puccsra.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az autokratikus és demokratikus államok eltérően viszonyulnak a háború befejezéséhez. A demokratikus rendszerekben a vezetők jobban figyelembe veszik a közvéleményt és a politikai költségeket, míg az autokrata vezetők esetenként hajlamosabbak a végsőkig harcolni, különösen akkor, ha vereség esetén hatalmukat vagy életüket is elveszíthetik. Oroszország esetében ez most halmozottan igaz: a háború Ukrajnában drasztikusan meggyengítette az orosz pozíciókat globálisan.

Moszkva nem tudott támogatást adni örmény szövetségesének Hegyi-Karabahban, nagyban lecsökkentették a katonai műveleteiket Afrikában, és nem tudták végül megmenteni Bassár el-Aszad hatalmát Szíriában, és több több mint öt évtized után elveszíthetik a szíriai katonai bázisaikat. Az esetleges siker Ukrajnában mindenért kárpótolja majd Vlagyimir Putyint. A siker elmaradása ugyanakkor nagyon nehéz helyzetbe hozhatja az orosz vezetést.

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója.

Jelenleg az ukrán fél emberi erőforrások terén, míg az orosz fél gazdasági és technikai szempontból tűnik egyre gyengébbnek. Ezek alapján van reális esély arra, hogy a konfliktus hamarosan eldől?

Attól függ, hogy mit értünk az alatt, hogy “eldől”. Ha valamelyik fél vereségét vagy győzelmét, akkor azt gondolom, hogy attól még nagyon messze vagyunk. Hozzáteszem, hogy valójában Moszkva még nem is definiálta pontosan a győzelmi céljait, és a deklarált célok is változnak. Kezdetben ugye ott tartottunk, hogy “Ukrajnát denacifikálni és demilitarizálni kell”, amit valójában dekódolva úgy kellett érteni, hogy le kell váltani az ukrán politikai vezetést, egy oroszbarát bábkormányt kell alakítani, és Ukrajnát be kell léptetni az oroszok által vezetett politikai integrációkba. Hamar kiderült, hogy ez a cél nem reális.

Tavaly óta pedig ott tartunk, hogy a Kremlnek Ukrajna négy megszállt területének az egésze kell. Tekintve, hogy a legnagyobb ukrán erődítmények még állnak a donbaszi régióban, és hogy a négy terület közül kettőnek a megyeszékhelye nincs orosz kézben, ennek a célkitűzésnek sincs sok realitása. 

Ehhez hasonlóan Ukrajna is sokat módosított a célkitűzésein. A kezdeti cél, az 1991-es országhatárok visszaállítása a 2023-as ukrán ellentámadás kudarcával ellehetetlenült, legalábbis rövid távon. Az ukrán politikusok pedig azóta egyre rugalmasabban kezelik a területi kérdést, és a legfontosabb paraméter jelenleg számukra a biztonsági garanciák kérdése: ha véget ér a háború, ki fogja garantálni azt, hogy Oroszország nem fog erőt gyűjteni, és nem megy neki újra Ukrajnának?

Szóval ezek alapján nem lehet az egyik vagy a másik fél vereségéről beszélni. Az orosz vereség nagyjából csak akkor képzelhető el, ha belülről megdöntik Vlagyimir Putyin rendszerét, amire jelenleg elég kevés az esély. Az ukrán vereségre pedig akkor nyílik az oroszoknak lehetőség, ha a Nyugat minden támogatást megvon Ukrajnától, és egy idő után ennek következtében összeomlik a front. 

Ugyanakkor mindkét ország számára ketyeg az idő: Ukrajnának idén még talán nem, de jövőre már érezhető gondjai lehetnek a toborzással és az élőerővel. Oroszország pedig elsősorban a haditechnikát tekintve kezdi kipörgetni az évtizedek alatt felhalmozott szovjet készleteket. A jelenlegi intenzitás mellett ez a háború nem folytatható tovább éveken át, ezt biztosan belátják Moszkvában és Kijevben is. Persze még bízhatnak benne, hogy ki bírja tovább, de ezek valójában csalóka remények.

Ezért ebből kiindulva két forgatókönyv mutatkozik: vagy felismerik azt, hogy innentől kezdve nagyobb a veszteség, mint a hozadék, és a jelenlegi eszközökkel, katonai úton nem tudnak eredményt elérni. Ennek eredménye lehet egy fegyverszünet, vagy valamilyen béke. Vagy folytatják a harcokat, az idő faktorban bízva, de sokkal kisebb intenzitással, kvázi befagyasztás közeli állapotban. Ha ez utóbbira vált át a háború üteme, akkor még akár hosszú éveken át tartó, lassú lefolyású és alacsony intenzitású konfliktust fogunk látni a szomszédban.

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója.

Hogyan változna Magyarország geopolitikai helyzete egy ukrán győzelem esetén? Lenne-e nagyobb nyomás rajtunk az EU és a NATO részéről?

Az ukrán győzelem alapvetően két eredménnyel járna Magyarország számára. Az egyik, hogy az oroszokat sikerülne távol tartani a közép-európai régiótól, ami alapvető biztonsági érdek a térségben. A biztonsági, védelmi aspektus pedig keletebbre húzódna: jelenleg mi vagyunk az Európai Unió peremén. A baltiak, a lengyelek, Magyarország, Románia. Ha ez a külső határszerep keletebbre húzódik, az számunkra mindenképpen jó.

Magyarország folytathatja azt a szerepet, amelyet az elmúlt években alakított ki: német, török, esetleg amerikai fegyverek magyarországi gyártásával lehetünk amolyan védelmi ipari hub, Európa szívében. A nálunk gyártott fegyverekkel pedig kulcsfontosságú feladatokat tudunk betölteni a NATO-n belül.

Másrészt, a nyomásgyakorlást tekintve minden attól is függ, hogy milyen hamar lesz az EU és a NATO tagja Ukrajna, és lesz-e egyáltalán. Ez utóbbiban például jelenleg nem vagyok biztos. Az EU például egy újabb bővítési kör előtt bizonyos reformokra szorul, ami érinteni fogja a belső döntéshozatalt és a támogatási rendszert. Ukrajna győztesként sokkal inkább kompromisszumok nélküli pozíciót követhet, főleg a kisebb partnerekkel szemben. Ilyet már láttunk 2014-et követően. Ebben van veszély számunkra, ezért a kapcsolatokat a két ország között mindenképpen rendezni kell.

Lengyelország közismerten erős támogatója Ukrajnának. Hogyan változna az ország politikai és gazdasági szerepe a térségben egy orosz győzelem után, mennyire fokozódhatna a feszültség a régióban?

Nem mindegy milyen orosz győzelemről beszélünk. Ha Oroszország megtartja a kontrollt a jelenleg orosz megszállás alatt lévő négy ukrán terület felett, akkor egyértelműen a térség nagyszabású felfegyverzése fog elindulni. Pontosabban folytatódni, mert a folyamat 2014 után elindult, 2022-t követően pedig új lendületet vett. Esélyes, hogy egy ilyen fegyverszünetet a felek arra használják fel, hogy újra rákészüljenek a háború következő körére: Ukrajna soha nem fog lemondani az elveszített területeiről. Oroszország pedig ugyancsak nem fog beletörődni abba, hogy nem érte el a háborús céljait, és vagy így vagy úgy, de be akarja fejezni majd, amit elkezdett, vagyis Ukrajna bekebelezését.

Ez a forgatókönyv egy potenciális bukott államot jelenthet a szomszédunkban (az újabb háború esélye elriasztja a befektetőket, felkorbácsolja a militarista érzelmeket, és állandó belpolitikai válságokat eredményezhet), instabil biztonsági környezet mellett.

Lengyelország és a Balti-államok számára az orosz megszállás hosszú évszázados történelmi örökség, ezért Oroszország megerősödésére és terjeszkedésére nagy aggodalommal tekintetek. A lengyelek ráadásul részei annak az orosz “pánszláv” és “testvérnép” ideológiának, ahogy például az ukránok és a belaruszok is. A több évszázados múltra visszatekintő eszmék lényege, hogy Európában meg kell teremteni a szláv népeket magába tömörítő nagy szláv államot, amelynek ki más lehetne a vezetője és a létrehozója, mint Oroszország. A különböző szláv népek pedig mind testvérek, akiket a gonosz nyugati hatalmak állították egymással szemben, miközben történelmileg össze kellene fogniuk egymással. Csak hogy mindez valójában egy birodalmi magyarázat, birodalmi ideológia, Moszkvából nézve a testvérek valójában kistestvérek, mert a nagytestvérek az oroszok, akik persze jobban tudják, mire van szüksége a kisebbeknek. 

Mindenesetre a lengyelek és a baltiak számára Oroszország terjeszkedése egzisztenciális veszélyt jelent, ezért ez a kérdés mindig a külpolitikájuk legfontosabb eleme marad.

Ha pedig az orosz győzelem alatt Ukrajna teljes bekebelezését értjük (amire azért a jelenlegi események alapján igen kicsi az esély), akkor az Magyarország számára is katasztrofális lenne. Oroszország birodalmi logikájában Ukrajna nem egy ütközőállam Európa és Oroszország között, mint amire sokan a Nyugaton hivatkoznak. Az orosz birodalmi logikában Ukrajna az Orosz Birodalom része kell, hogy legyen. Az ütköző régió szerepe pedig nem Ukrajnára, hanem Közép-Európára - Magyarországra, Ausztriára, Szlovákiára, stb. hárul. Ezt a forgatókönyvet és az orosz koncepciót már láttunk megvalósulni 1945-ben, a jaltai konferencián.

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója.

Kezdetben Oroszország csak bizonyos területekre tartott igényt történelmi okokra hivatkozva, ez még most is áll, vagy már nem érnék be ennyivel?

Oroszország így is a világ legnagyobb állama, amely több, mint 17 millió négyzetkilométer felett diszponál. Nem területre van szüksége, hanem birodalomra. Vlagyimir Putyin számára a Szovjetunió összeomlása korunk egyik legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt, és valószínűleg így vélekedik a cári Orosz Birodalom összeomlásához is. Programcikkei és nyilatkozatai alapján Putyin példaképei Nagy Péter és Nagy Katalin, Oroszország határait katonai erővel kiterjesztő uralkodók. A korábbi szovjet vagy cári orosz birodalmi dicsőség politikai cél Putyin koordinátarendszerében, és erre törekszik. Így nem Donyeckre vagy Zaporizzsjára van szüksége, hanem Ukrajna egészére. 

Magyarország igyekszik kétutas politikát folytatni a háború kapcsán. Elképzelhető, hogy egy orosz győzelem esetén Magyarország is területekhez jutna (pl. Kárpátalja)?

Ezt teljes mértékben kizártnak tartom. Magyarország a nyugati szövetségi rendszer része, az Európai Unió és a NATO tagja. A nemzetközi jog elég határozottan állást foglal ebben a kérdésben. Még egy esetleges béke esetén is aligha fog Ukrajna lemondani a területeiről, és azok a nemzetközi jog szerint továbbra is Ukrajna részei fognak maradni. Amíg Magyarország a nyugati szövetségi rendszer része, addig nem számíthatunk ilyen forgatókönyvre.

Magyarország külpolitikája Moszkva irányába reálpolitikán alapul: az országunk nem rendelkezik tengeri kijárattal, és ilyen módon sok kérdésben a szomszédjainktól függünk. Az orosz energetikai függőség rövid távon nem küszöbölhető ki, a közép távú átszervezés pedig már megindult. Az elmúlt években például Magyarország horvát és azeri gázt kötött le, és folytatódik a megújulók arányának a növekedése is. Azonban ha Moszkva egyik pillanatról a másikra leállítaná felénk a gázt és az olajat, annak drasztikus és tragikus következményei lennének a hazai gazdaságra nézve.

Veszélyeztetné Magyarország EU-tagságát egy orosz győzelem?

Attól függ, hogy milyen jellegű orosz győzelemről beszélünk, ahogy feljebb is kifejtettem. Egy részleges orosz győzelem alapvetően a térség biztonsági és gazdasági viszonyait veszélyeztetné, és egy ilyen helyzet pont ellenkezőleg, minden egyes szövetség felértékelődésével jár. Egy totális orosz győzelem viszont igen nehéz helyzetbe hozna bennünket. Az orosz biztonsági felfogásban a közép-európai térség jelenti az ütközőzónát Oroszország és Nyugat-Európa között. Ezért orosz sikerek és Oroszország megerősödése, egy új birodalmi blokk szomszédunkban való létrejötte esetén egyre nagyobb lenne a nyomás a közép-európai térség országain, ami destabilizálná a régiót.

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója.

Azt hallani, hogy sok nyugati ország nem lesz hajlandó részt venni Ukrajna újjáépítésében. Lát reális célt arra, hogy a magyar vállalkozói szféra ebben szerepet vállaljon? És ha igen ez előnyös lenne nekünk?

Azt gondolom, hogy óriási üzleti lehetőség van Ukrajna újjáépítésében, most persze ezt mindenki értse jól. Aki tud, nyugati cég, be fog menni Ukrajnába, és ez már részlegesen most is történik, hiszen több mint 40 nemzetközi védelmi ipari cég települt Ukrajnába a háború kirobbanása óta. Továbbá számos nyugati cég vesz részt az ukrán energetikai infrastruktúra helyreállításában.

Ahogy óriási üzleti lehetőség volt az Egyesült Államok számára is Európa helyreállítása a II. világháború után, úgy ugyanez a helyzet Ukrajnával is Európa számára. Alsóhangon 600-700 milliárd dolláros károkról beszélünk az országban, amit teljesen újjá kell építeni vagy helyre kell állítani. 

Ukrajna ugyanakkor a természeti kincseket tekintve Európa egyik leggazdagabb országa lehetne, legyen szó energiahordozókról, fáról, műtrágyáról, élelmiszerekről vagy ritkafémekről. A világ leggazdagabb termőföldjei Ukrajnában vannak (a világ összes csernozjom földjének negyede), ez az európai csernozjom földek 60%-a. Ukrajna lehet a kulcs az európai élelmiszerbiztonsághoz, energetikai biztonsághoz vagy a high-tech iparhoz, amely az Ukrajnában fellelhető ritkafémeket használ. Szóval a kérdés nem úgy fog szólni, hogy mely cégek lesznek azok, akik bemennek majd Ukrajnába a háború után, hanem úgy, hogy mely cégek nem.

Ebben Magyarország számára is hatalmas potenciál van, hiszen Ukrajna itt van a szomszédunkban, logisztikai szempontból kedvező pozícióban, és számos magyar építőipari cég is van, amely részt tudna venni az ország újjáépítésében.

A kulcskérdés azonban azon van, hogy hogyan zárul ez a háború. Ha inkább csak egy befagyasztást fogunk látni, akkor ez gátja lesz a további befektetéseknek és az ország újjáépítésének is. Egy befagyasztott konfliktus azért befagyasztott, mert bármikor “felolvadhat” és újult intenzitással folytatódhat. Ukrajna helyreállításának a kulcsa egy hosszú távú, megfelelő biztonsági garanciákkal megtámogatott békében rejlik. Ha az nincs, akkor könnyen lehet, hogy a szomszédunkban inkább csak egy bukott államot fogunk látni.

Valamelyik fél győzelme esetén kénytelenek lennénk teljesen lemondani az orosz gázról? Hiszen ez a folyamat részben már el is kezdődött.

Ez a folyamat már elkezdődött és folytatódni fog, függetlenül attól, hogy ki győz vagy veszít ebben a háborúban.

A jelenlegi orosz rendszer legnagyobb valószínűséggel nem megy sehová, vagyis a kapcsolatok rendezése sem fog megtörténni, amíg Vlagyimir Putyin van hatalmon. Az európai energiaellátás diverzifikálása már elindult. Magyarország is nagyot lépett elő ezen a téren, bár az orosz gáz továbbra is dominál az energiaszállításban annak olcsósága miatt.

De sikerült az elmúlt évek folyamán Horvátországból és Azerbajdzsánból származó gázt is lekötnünk. Soha nem fog visszatérni már a kilencvenes- vagy a kétezres évek korszaka. Ha netán egyszer újra is indul a szállítás a háború óta leállított orosz csővezetékeken, akkor Európa már nem lesz olyan függő helyzetben, mint előtte volt, miközben ezzel párhuzamosan látjuk azt is, hogy a szénhidrogének aránya is fokozatosan csökken az európai energiamixben.

EZ IS ÉRDEKELHET

Csúnyán ráfizethetnek a magyarok, ha így ér véget a háború: lesz még döbbenet a boltok polcainál

Magyarország gazdasági kilátásait illetően az intézet megjegyzi, hogy a 2024-es 0,5%-os GDP-növekedés jóval elmaradt a kormány 4%-os célkitűzésétől.

Címlapfotó és képek: Kaiser Ákos