Óriási bajban a Netflix: ezt senki nem látta jönni, komoly változásokra készülhetünk a streamingben

Pénzcentrum: Nem kezdhetjük mással, mint a mai kor legnagyobb divatjával, a streaminggel. 

Réz András: A streamingben felállt a globális élboly, valószínűleg sok új szereplő már nem bukkan fel. A  nagyok most egymással versenyeznek, pedig indulásukkor még úgy tűnt, hogy nem egy „nulla összegű játszmát” látunk majd, vagyis mindenkinek lesz hová bővülnie. Ma a globális piacvezetők írtó  kemény csatákat vívna egymással, a „ki tud több és színesebb tartalmat gyártani, fejleszteni, előfizetőket szerezni” vonalak mentén.

„Természetesen” a Netflix a vezető, rengeteg saját tartalommal, a sorozatokban a legerősebb. Az elmúlt években kicsit túl sokat is költött, kérdés, hogy tudja-e növelni az előfizetői táborát. Úgy látom, mintha túljutott volna a zeniten, komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy megtartsa a Number one helyét és szerepét. A Disney + és a Paramount hatalmas filmtárukkal, sport és koncert felvételeikkel döngetik a kapukat. És akkor még nem is szóltunk az Amazon Prime vagy az Apple kínálatáról. Vagyis könnyen lehet, hogy hamarosan újrarendeződik a piac.  

Mindenki temeti a mozikat, féltsük őket?

A streaming nyomulás természetesen érinti a mozikat, akik ismét – tegyük hozzá, a történelemben nem először - veszélyes helyzetben vannak. Hiszen egy havi streaming előfizetés nagyon előnyös a mozijegyárhoz képest. Főleg úgy, hogy az átlag néző a pénztártól távozva, a vetítés előtt még a jegyár – minimum - felét elkölti popconra és üdítőre. A mozikat minden országban hazavágta a Covid, és azóta a nézők csak egy része tért vissza. Az elmúlt évek fő trendje, hogy a látogatók döntő többsége a fiatal korosztályból kerül ki, ezért Hollywood nekik szóló blockbustereket, képregény adaptációkat, dübörgően látványos akciófilmeket gyárt. A filmcsinálás költsége ezért iszonyúan megnőtt, egy nagy amerikai látványmozi 200-300 millió dollárnál indul, plusz elmegy - akár 100 millió - a marketingre.  A nem tizenéveseknek szóló filmek pedig senyvednek, alig van nézőjük.

Erre a nem túl szívderítő állapotra most „rázuhan” az energiapánik, ami felveti a kérdést, hogy lehet-e, érdemes-e üzemeltetni a mozit.  A Cinema City anyavállalata csődvédelmet jelentett.  A Budapest Film pedig hétfő-kedden már nem vetít. Ugyanakkor ez egy ördögi kör, hiszen a spórolás miatt kiesik két napi jegybevétel is.

A Távol-Kelet más tészta, ott dübörög a mozi, szélesebb a közönség. Hosszú ideig a számukra egzotikus amerikai életforma bemutatása miatt imádták a hollywoodi filmeket. Ma már politikai és kulturális okok miatt bizonyos jeleneteket öncenzúráznak, alkalmazkodnak a rendezők, néha kiherélve a filmet. Többféle változat készül, akár egy szereplőt is kicserélnek digitálisan, vagy beraknak egy kínai színészt.  Furcsa módon tavaly már egy kínai film volt a legnépszerűbb Kínában, ami akár trendfordító is lehet. De még Olaszországban is megelőzte öt éve egy helyi film az ikonikus Star Wars „folytatást”.  Tehát a „megfelelésre” törekvés sem feltétlenül nyerő. Mivel Amerikában a profitcsinálás az elsődleges szempont, a tartalom másodlagossá válik. A „marketológus” a tartalmat cenzorként kezeli. Színesíti a képet (és nehezíti a minőségi tartalom előállítását), hogy szinte kötelező a stáb gender, rassz szerinti megfelelősége. Legalább is az Amerikai Filmakadémia standardjai szerint.

Mi a helyzet Európában?

A nagy nemzeti piacokon, mint a spanyol, olasz, francia, német, brit még mindig létezik szórakoztató filmgyártás. Igaz, mi inkább az art filmjeikkel találkozunk.  40 milliós népesség fölött van esélye a szórakoztató filmek piaci megtérülésnek. Ez például a lengyelekre is igaz. Az elmúlt évek nagy felfedezettje a skandinávmozi, ahol a kis költségvetésű filmek jellemzőek. A Dogma mozgalom filozófiája inspirálóan hatott. Ebből mára globális divat lett, az egész világ felfigyelt a régióra (lásd pl. a Tetovált lány sikerét. amiből még hollywoodi remake is készült). És ez nem nem független a skandináv krimik elismertségétől. A streaming is felkapta őket. Ezek többnyire  „beszélő filmek”, ahol nem a látvány, hanem a tartalom, a színészi alakítás a fontos. Súlyos morális problémákat vetnek fel. Ezeket az alkotásokat lassan többen nézik okostelefonon, mint tévén vagy laptopon, nem ritka, hogy eleve ezekre optimalizálják a filmeket kompozícióban, vágásban.

Drasztikusan lecsökkent a „window”, vagyis, hogy mennyi idő telik el a mozibemutató és egy más hordozón való megjelenés között. Kezdetben a mozi és a tévé közötti „ablak” sokszor 5 év is volt, ma a film streamingen már néhány hét után megjelenik fizetősen.

A mozizás akár a közeljövőben olyan eseménnyé válhat, mint egy koncert, egy meccs vagy egy  színházi előadás. Vagyis társsasági, közösségi élmény lesz, mint például a Comicon, a képregényimádók fesztiválja. Már most is jól mennek a VIP termek, ahol eszel-iszol-barátkozol, majd megnézed a filmet. Nekem mint „mozibubusnak” ez kicsit fájni fog, mert így a partizás, a körítés mellett másodlagossá válik az alkotás. Pedig a moziban nemcsak a filmre, hanem a nézőkre is jegyet veszek.   

Mi várható a televíziózásban?

A hagyományos műsorszóró TV és a valós idejű tévézés szerte a világon visszaszorulóban van. Egyre inkább a szegényebb rétegek sportja lesz, akik a reklámokra fordított figyelmükkel, idejükkel fizetnek a tartalomért. Ugyanakkor a napi/heti sorozatok, tehetségkutatók, celebműsorok, kibeszélő és túlélő showműsorok számukra közös tudást jelentenek. Ebből táplálkozik a bulvármédia. Minél több forrásra fizetsz elő, minél több helyre regisztrálsz, annál inkább személyre szabható a tartalomfogyasztásod. Ráadásul bárhol, bármikor fogyaszthatod a tartalmakat. Kialakíthatod a saját buborékodat, illetve a szolgáltatók alkalmazásai annál pontosabban szorítanak be a buborékodba. Reklámblokk nincs, viszont a tudomásod nélkül generált profilod kereskedelmi, politikai közprédává válik, hiszen adás-vétel tárgya lesz. A hagyományosnak tekinthető csatornák ezért nyitnak az online tévé felé, hiszen az „antennás” tévézés nem küld azonnali visszajelzést. Az online jelenlét viszont eladhatóbb termékké teszi – a nézőt.

Bonyolult képlet. A múlt század végén még jóízűen szidhattuk a tévét, amely a képünkbe tolta a műsorokat. Ma már csak magadra vethetsz, ha a különféle szórakoztató, tematikus, film-  és hírcsatornák, streaming platformok, youtube videók végtelen kínálatából magadnak szerkesztett műsor mégsem tesz boldoggá.  

(Címlapkép - MTVA Fotó: Zih Zsolt)