Kemény iskolakezdés vár a magyar szülőkre, gyerekre: csak így kerülhető el az újabb Covid-sokk

A nyár vége, ősz eleje minden családban egyfajta váltás, visszarendeződés ideje: véget ér a nyári szabadság, a lazább, kötetlenebb – és alkalmasint kiszámíthatatlanabb – időbeosztából mindenki visszatér a megszokott kerékvágásba. Ennek Polányi Viktória szerint pozitív és negatív hozadékai is lehetnek.

A tanácsadó szakpszichológus a Pénzcentrum megkeresésére arról beszélt, hogy a gyermekek számára nagyon fontos a megszokott ritmus, az állandóság, tehát ilyen szempontból a tanítás megkezdődése egyfajta nyugalmat, kiszámíthatóságot is hoz. Ugyanakkor nagyon sok család számára az intézményes oktatás ilyen vagy olyan stressz-faktorokat rejt:

a gyermeknek nehézséget jelenthet a tananyaggal való lépéstartás, a beilleszkedés a kortárs-közösségbe, és a szülőre is plusz terhet róhat az intézménnyel való együttműködés, a gyermek pontos időpontokra való ide- vagy odajuttatása, a különórák finanszírozása, a házi feladatok, tanulnivalók „bevasalása”. Emiatt az iskolakezdés környékén valóban fokozottabb a szakember-keresési hajlandóság.

A szakember hozzátette, hogy szeptemberben azok a családok is hajlanak arra, hogy pszichológusi segítséget kérjenek, akik a nyár elején abban bíztak, hogy egy kis pihenő, környezetváltozás, vagy épp a gyermek érési folyamata magától megoldja a problémát – ahogy sok esetben meg is történik külső beavatkozás nélkül.

Arra a kérdésünkre, hogy melyik korosztály számára a legnehezebb visszatérni az iskolába, Polányi Viktória kifejtette, szerinte kevésbé lehet általánosítani korosztályok tekintetében, mint inkább személyiségtípusok alapján:

Legyen iskolakezdő, alsós, felsős vagy középiskolás diák, sokan izgatottan várják a társakkal való megismerkedést vagy újra-találkozást; ugyanakkor vannak kevésbé extrovertált, befelé fordulóbb, szorongóbb, a változásokat nehezebben kezelő gyerekek is – és az ő esetükben általában nehezebben megy a váltás a nyári szabadság és a kötött iskolai rend között. Ezt tovább árnyalhatják családi folyamatok, változások, amelyek ideiglenesen a nyitott és felszabadult gyermekeket is bizonytalanabbá tehetik.

Általánosságban azonban elmondható a tanácsadó szakpszichológus szerint, hogy a szorongásos tüneteket ebben az esetben talán legjobban a kiszámíthatóság és a szülő érzelmi elérhetősége orvosolja. Tehát fontos, hogy a gyermek számára előre- és átlátható legyen, hogy pontosan mikor hová fog menni, mi fog történi vele, mikor találkozik újra a szülővel, mik lesznek a saját feladatai, mire kell figyelnie.

Minél kevesebb a bizonytalan, előre nem látható tényező a számára, annál magabiztosabban fog mozogni ebben a – kicsit vagy teljes egészében – új helyzetben. A szülő érzelmi elérhetősége pedig arra a biztos háttérre utal, amelyben a gyermek bármit – örömöt, bánatot, hibát, bosszúságot, kétséget, mulasztást, bizonytalanságot – úgy adhat a szülő tudtára, hogy teljes, értő figyelmet, együttérzést és megoldásfókuszú reakciót kap cserébe szidás, hümmögés, témaváltás, vagy megszégyenítés helyett

- magyarázta.

Ne essünk túlzásba a járvány kapcsán

A szakértőt arról is megkérdeztük, hogy a mostani bizonytalanságban mennyire érdemes felkészíteni a gyermekünket arra, hogy ez a mostani sem egy szokványos tanév lesz, hiszen nem tudni, mit hozhat a járványhelyzet.

Mint elmondta, a gyerekek legtöbbje – nagyjából az általános iskolás kor végéig – az itt-és-most-ban létezik. A kicsik sokkal kevesebb fókuszt helyeznek múltra és jövőre, mint mi, "tapasztalt és bölcs felnőttek". Ezért gyakran hajlamosak vagyunk az alapján kalkulálni, előrejelezni az ő szorongásuk mértékét, hogy egy helyzet a számunkra mennyire kiszámíthatatlan, múltbéli nehéz helyzetekre rímelő, kedvezőtlen jövőképet sugalló.

A gyerekek többségében ennél sokkal egyszerűbben és rugalmasabban működnek: élik azt, ami éppen jelen van az életükben, és plasztikusan alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Felnőttként jelen bizonytalan helyzetben fontos, hogy ne vetítsük ki saját félelmeinket, szorongásunkat a gyermekeinkre, ne fessük az ördögöt a falra és ne színezzük ki fejben azokat az eseményeket, amelyek még meg sem történtek

- húzta alá Polányi Viktória, aki szerint a gyermekeink szorongásaival, félelmeivel akkor kalkuláljunk, amikor azoknak valós jele mutatkozik: segítséget kér a gyermek, vagy láthatóan megváltozik a viselkedése, a szokásai. "Ilyen esetben azonban fontos, hogy – ahogy korábban már említettem – legyünk érzelmileg megközelíthetőek és nyitottak arra, ami a gyermekünket éppen foglalkoztatja, aggasztja" - tette hozzá.

Éppen ezért a szakértő szerint az sem tesz jót, ha gyermekünket "naprakészen" tartjuk a járványügyi témákban. Kijelentette:

örökérvényű aranyszabály, hogy felnőttként mindig arra, pontosan arra és csakis arra válaszoljunk, amit a gyermek kérdez.

"Hogy a klasszikus példát idézzem: ha a gyermek azt kérdezi, hogy születik a kisbaba, elsőre bőven elég azt mondanunk, hogy „Kibújik az anyukája pocakjából.” – és a legtöbb gyermek egy ideig be is éri ennyivel. Bővebb magyarázatba, technikai részletekbe csak akkor bocsátkozzunk, ha a gyermek konkrétan ezekre is rákérdez" - példálózott Polányi Viktória.

A járványhelyzeti aktualitások kapcsán is hasonlóképp érdemes eljárni: érdemes néhány mondatot szánnunk arra, hogy van rá némi esély, hogy a pandémia esetleg megváltoztathatja ennek a tanévnek a rendjét is. De ennél több, bővebb, aktuálisabb információt csak akkor osszunk meg a gyermekkel, ha ő élénken érdeklődik aziránt, vagy ha az ő mindennapi életét, annak szervezését közvetlenül érinti az adott esemény.

Bőven elegendő, ha a gyermek azt tudja, – azt viszont tudnia is kell – hogy mit tegyen, hogyan viselkedjen, mire számíthat a belátható jövőben: az elkövetkező napokban, héten. Ennél viszont csak akkor menjünk mélyrehatóbb fejtegetésekbe, ha a gyermek konkrétan ezt kéri, ekkor is jól hangsúlyozva a tények és a saját feltételezéseink, jóslataink közötti különbséget

- húzta alá a tanácsadó szakpszichológus.

Jó tanácsok újbóli távoktatás esetére

Az online oktatás kapcsán a szakértő arról beszélt, a gyermekek alapvető működései, rutinjai változtak meg azzal, hogy a tanulás helye az iskolából az otthonba helyeződött. Nincs család, amelyet valamilyen szinten ne viselt volna meg ez a helyzet.

Ugyanakkor a gyerekek sokkal rugalmasabban alkalmazkodnak a változó helyzetekhez, mint mi, felnőttek, így számukra inkább az a feszültség és bizonytalanság lehetett a nehéz, amelyet a környezetükben élő felnőttektől átvettek – a tanáraiktól, szüleiktől, nagyszüleiktől… Mindemellett persze meg kellett küzdeniük a szociális elszigeteltséggel is, amelyet – jól vagy rosszul – az online felületeken keresztül igyekeztek kompenzálni.

Mint elmondta, amennyiben újból digitális oktatásra kényszerülünk, a pedagógusok irányába a „kevesebb néha több” elv szem előtt tartását, a szülők felé pedig az addig működő, bevált, begyakorolt szabályok lazább értelmezését, és a gyermeki lét sajátosságaival szembeni nagyobb nyitottságot, elfogadást tartom kulcsfontosságúnak.

Több képernyőidő; izgalmasabb, a gyermek kalandvágyát jobban kielégítő, ingergazdagabb közös programok; átlátható kommunikáció és nagyon kevés elvárás vezethet ebben az esetben ahhoz, hogy nagyobb békében és harmóniában teljenek az esetleges otthon töltött hetek, hónapok

- zára Polányi Viktória.