17 °C Budapest

Szemérmetlenül hamisítanak! - A biztosítónak az aláírásod sem szent!?

Pénzcentrum
2006. február 14. 08:05

Kevés ember van ma Magyarországon, akinek az ismeretségi körében ne vertek volna át legalább egy valakit valamilyen pénzügyi befektetés vagy életbiztosítás kapcsán. Pedig a megtakarításnak ez a formája nagyon gyümölcsöző, jó hozamokkal kecsegtet, az állam is ad rá adókedvezményt, emellett össztársadalmi értelemben is hasznos, növeli a megtakarításokat, tőkésíti a gazdaságot stb. Hol itt a gond? Miért találkozunk nap mint nap felháborodott, becsapott és kijátszott panaszosokkal? Hadd adjak rá egy nagyon közhelyszerű választ: a megtakarítás jó dolog, a kispénzeket intézményi befektetők összegyűjtik és azokat befektetik a tőkepiacon, ahol mint tudjuk, a hosszú távú befektető sokkal nagyobb hozamokat tud elérni mint a banki betéttel vagy esetleg állampapírokkal.

Kevés ember van ma Magyarországon, akinek az ismeretségi körében ne vertek volna át legalább egy valakit valamilyen pénzügyi befektetés vagy életbiztosítás kapcsán. Pedig a megtakarításnak ez a formája nagyon gyümölcsöző, jó hozamokkal kecsegtet, az állam is ad rá adókedvezményt, emellett össztársadalmi értelemben is hasznos, növeli a megtakarításokat, tőkésíti a gazdaságot stb. Hol itt a gond? Miért találkozunk nap mint nap felháborodott, becsapott és kijátszott panaszosokkal? Hadd adjak rá egy nagyon közhelyszerű választ: a megtakarítás jó dolog, a kispénzeket intézményi befektetők összegyűjtik és azokat befektetik a tőkepiacon, ahol mint tudjuk, a hosszú távú befektető sokkal nagyobb hozamokat tud elérni mint a banki betéttel vagy esetleg állampapírokkal.

 

A baj a játék résztvevőiben van: mint tudjuk ott a bűn, ahol a pénz. Márpedig néhány tanulságos példa után már a legtöbb ember nem akar a saját kárán tanulni. Az ügynök, a közvetítő nagyobb jutalékot akar, az ügyfél jó konstrukciót. És hát sajnos a rossz konstrukcióért jár a legnagyobb jutalék. Mi a megoldás: vedd rá az ügyfelet a jóra és írasd vele alá a rosszat, ha pedig nem tudtad így becsapni, hamisítsd meg a papírokat. Ez a mai témánk, amit egy megtörtént eset ihletett!

 

A jövőben is szívesen fogadjuk Olvasóink kérdéseit, történeteit, az ehhez hasonló esetekben pedig igyekszünk szakértők segítségével megoldást keresni. (E-mail küldése)

 

Adott egy megtakarítási jellegű életbiztosítás (a kérdésben járatosok számára unit-linked). Az ügyfél elmegy az ügynökhöz, több, hosszas beszélgetés után ki is választ egy terméket. A történet egyszerű: hosszú távon kell gondolkodni. Az ügyfél vállalja, hogy havonta fizeti a biztosítási díjat. A befizetett összeget a hozamokkal 6 év után ki lehet venni, azonban, ha az ügyfél ezt korábban teszi, akkor a biztosító a befizetett összeg egy részét visszatartja, de a pénz 95%-át ilyenkor is kifizeti. Az ajánlatot az ügyfél kitölti, és ha már 6 év után fel lehet mondani, miért ne kötné határozatlan időre a szerződést: szóljon, hát holtomiglan, de legalábbis, amíg fel nem mondom. Aztán csoportos beszedési megbízást tesz a számlájára, és végtelen nyugalommal tűri, hogy fialjon a pénze. Kicsit késve, de megkapja a kötvényt, amiben a biztosító örömmel tájékoztatja, hogy 20 éves a szerződés futamideje. Nem gondoltam volna, hogy már csak 20 évet élek, de ha a biztosító így gondolta mindegy is, a lényeg, hogy 6 év után fel tudom mondani.

 

Egy évvel később azonban technikai kérdések okán felhívja a biztosító ügyfélszolgálatát, és ott mellékesen megjegyzik neki, hogy két év után kiveheti a pénzét, semmi gond, és meg is kapja a befizetett összeg 6%-át. Hmm… tehát 6%-át, ami pont 89-cel kevesebb, mint a 95%. Itt már valami gyanússá válik, ideje utánanézni a biztosítás általános szerződési feltételeinek. Nem részletezem: kiderül, hogy az ügyfél rossz általános szerződési feltételeket kapott, és nem a „lehet, hogy 20 év múlva találkozunk” biztosítás kondícióit adták át neki. Kezd lényegessé válni, hogy a biztosítás hány évre szól, 20 vagy egy igazi fekvő nyolcas. Aztán kiderül az is, hogy a fekvő nyolcast 10 év után fel lehet mondani, a 20 éveset pedig… na ugye kitalálják. Azonban egyiket sem lehet 6 év múlva. A jogban járatos ügyfél mit tehet, kikéri a biztosítónál lévő papírok másolatát. Ha eddig zavaros volt a történet, hát most világossá válik: ott is alá van írva, ahol nem írta alá (húha, erről valahol olvastam, hogy bűncselekmény), az általa aláírt futamidőt egy grafológiai zseni átírta egy másik termékre. Ha egyszer annak magasabb a jutaléka végül is miért ne. A többi legyen az ügyfél baja. Teszem hozzá, hogy az ügyfél saját példányán ezek a „javítások” nincsenek rajta, látható tehát minden épelméjű ember számára, hogy azok utólag kerültek rá. Szóval a történet, aminek az elején úgy tűnt, hogy valami bonyolult jogi fejtegetésbe fog torkollni kristálytiszta lett, és nem kell hozzá semmilyen jogi előképzettség, hogy valaki rájöjjön: itt valakivel nagyon ki… kivételesen bántak, vagyis meghamisították az ajánlatot, bűncselekményt követtek el. Sose gondoltam volna egyetemi éveim alatt, hogy ilyen jól fog esni egy bűncselekmény felfedezése.

 

Ja, ne féljenek. Ma már az írásszakértők (a rendőrség számos ilyet alkalmaz) nagyon nagy pontossággal be tudják azonosítani, hogy ki mit írt alá, azt pedig minden esetben meg tudják állapítani, hogy egy firkálmány nem valakinek a szignója. Bizonytalanabb, ha maga az FBI csinálta az aláírást, de ezt a lehetőséget egyelőre zárjuk ki. Szóval itt lenne az ideje a happy end-nek, amit mindenképpen megérdemelne Ön, aki átrágta magát a fenti történeten. De nem. A biztosító szerint az ügynök hibája az egész, ők valóban nem tehetnek a dologról, hozzájuk hamisítva érkeztek a papírok, hát ők ennek megfelelően jártak el. Gondolom az ajánlat meg érvényes, mert hát valaki csak odaírta az ügyfél nevét, az meg lényegtelen, hogy nem az ügyfél volt az. Kicsire nem adunk. Hát igen, mindenki felelős azért az aláírásért, ami hasonlít a sajátjára. Újabb jogelv, de haladjunk, lesz még. Az ügynök igazgatója szerint az egyik alkalmazott kért engedélyt a hamisításra, és mivel az alkalmazott azt mondta, hogy az ügyfél jó barátja, azt mondták neki: miért ne. És a felháborodott ügyfélnek mit válaszoltak: igen, a barátja aláírta maga helyett, nem tudta? Nem baj, nem történt semmi, végül is ismerte a hamisítót, akkor pedig minden épeszű ember látja, hogy ez nem hamisítvány. Itt is az újabb jogelv: helyetted minden ismerősöd aláírhat.

 

Még mielőtt egy biztosítási piac dőlne össze Önökben, azért hadd mondjam el, hogy a fenti jogelvek nem részei a magyar jognak, viszont a fenti történetben bűncselekmény történt, ami talán egy fokkal súlyosabb, mint közterületen vizelni vasárnap hajnalban. Nemcsak bűncselekmény történt, de a szerződés nem jött létre, a biztosítónak vissza kell fizetnie a befizetett összeget kamatostul, persze, csak ha érdekli egyáltalán, hogy mi van a Polgári Törvénykönyv nevű ponyvában. És azt se felejtsük el, hogy van nekünk egy PSZÁF-unk, aki bírságol, működési engedélyt felfüggeszt… Szóval folytatása következik. Lassan őrölnek a biztosítók malmai, nemsokára kiderül mennyire tisztességesen.

dr. Nagy Csongor

 

A jövőben is szívesen fogadjuk Olvasóink kérdéseit, történeteit, az ehhez hasonló esetekben pedig igyekszünk szakértők segítségével megoldást keresni. (E-mail küldése)

NAPTÁR
Tovább
2021. május 12. szerda
Pongrác
19. hét
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
HR Revolution 2021
Vörös riadó! Újabb fronton nyílhat harc a hazai munkahelyeken. Hogyan tovább?
EZT OLVASTAD MÁR?